Szexképeket küldözgető kamaszok: mihez kezdjen velük a törvény?

A „pedofilok nyilvántartásáról” szóló tldr egyik fő célja az volt, hogy legyen érdemi vita ebben a súlyos következményekkel járó kérdésben. Mert miután a Kaleta-ügy hangzavara elült, és a politikában nagyjából mindenki megegyezett abban, hogy helyes dolog mindenki számára elérhető listát vezetni az elkövetőkről, azt már meg sem próbálta megérteni vagy elmagyarázni senki, hogy ennek milyen járulékos következményei lennének, és hogy milyen feltételekkel lehet megcsinálni.

Ezért nagyszerű hír, hogy egy kapcsolódó kérdéshez, a szexting szabályozásáról szóló részhez olvasói levelet küldött Ambrus István, az ELTE-ÁJK Büntetőjogi Tanszékének egyetemi docense, számos külföldi egyetem vendégoktatója, aki korábban dolgozott ügyészként és kúriai főtanácsadóként is. Kérésünkre válaszolt neki Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Alapítvány vezetője, aki korábban az UNICEF gyermekjogi igazgatója és a Kriminológiai Intézet kutatója is volt.

Az eredeti cikkben arról van szó, hogy ha egy gimnazista pár, mondjuk két egymással teljesen jogszerű szexuális kapcsolatban lévő 17 éves vágykeltő képeket küld magáról a másiknak, akkor ők ugyanúgy elítélhetők gyermekpornográfia miatt - és egy esetleges új szabályozás szerint bekerülhetnek a további életüket ellehetetlenítő nyilvános adatbázisba -, mint Kaleta Gábor, hiszen 18 évnél fiatalabb személyről készült képeket tárolnak. „Márpedig az alfa generáció sok tagjának a normális párkapcsolat, az elköteleződés része ez is” - nyilatkozta a cikkben Gyurkó, aki szerint ezt a tényállást szexuális predátorok ellen találta ki a jogalkotó, nem csetelő tinikre. A képekkel való visszaélés büntetendő, önmagában a birtoklást azonban dekriminalizálni kellene - mondta Gyurkó. Ezzel vitatkozik a lentiekben a büntetőjogász.

Ambrus István: Az állásfoglalást helyesebb a jogalkalmazásra bízni

A gyermekpornográfia büntetőjogi tényállása kapcsán azon javaslat, amely szerint dekriminalizálni kellene, ha például két 17 éves személy egymásnak pornográf felvételt küld saját magáról, főszabály szerint európai uniós kötelezettségbe ütközik, mivel a 2011/92/EU Irányelv nem tesz különbséget az elkövetők életkora körében. Igaz ugyanakkor, hogy ezen irányelv 8. cikke kivételesen lehetőséget biztosít a büntetlenné nyilvánításra a tagállami büntetőtörvényben a beleegyezési korhatárt betöltött (nálunk: 14-18 éves) gyermek kapcsán, amennyiben az anyagot a beleegyezésükkel és kizárólag az érintett személyek magáncélú használatára készítették és birtokolják, és amennyiben a tevékenység nem foglalt magában zaklatást. 

A dekriminalizáció (tehát annak büntetlenné nyilvánítása, ha 14-18 közötti személyek készítenek, szereznek meg stb. magáncéllal pornográf képeket) véleményem szerint mégsem javasolható. Érvényre jutása esetén a 18 éven aluli személy ugyanis semmiképpen sem lehetne partnere kapcsán a gyermekpornográfia készítéssel vagy birtoklással (a törvényi terminológia szerint: megszerzés, tartás) megvalósuló alakzatának tettese. Jóllehet az a körülmény, hogy a képek - akár kölcsönös - átküldése valóban konszenzuson alapul és nem például valamilyen befolyásolás miatt történik, egyáltalán nem magától értetődő. Így ilyen szabályozási környezetben fennállhatna a veszélye annak, hogy a gyakorlatban büntetlenséget élvezne azon 17 éves személy is, aki például szakítást helyez kilátásba szintén 17 éves párja felé, ha az nem küld magáról pornográf képet stb. E körülmények esetleges fennforgását tehát helyesebb büntetőeljárás keretében vizsgálni. 

A megoldás mindezek alapján az általunk írt és az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán évek óta oktatott tankönyvben kifejtettek szerint is, a bíróságok által az ún. teleologikus (cél szerinti, avagy jogtárgyharmonikus) értelmezés alkalmazása. Eszerint, ha a jogalkotó célja nem lehetett a konkrét ügy kriminalizálása (mint például a valódi konszenzuson alapuló, kölcsönös képküldés a fiatalok által), akkor a bíróság jogosult a Btk. 4. § (2) bekezdése alapján - társadalomra veszélyesség (azaz jogtárgysérelem) hiányában - felmentő ítéletet hozni (sőt, a büntetőeljárást ugyanezen a jogcímen akár az ügyészség is megszüntetheti, vádemelés nélkül). Ezen értelmezés lehetőségét és jelentőségét húzza alá az Alaptörvény 28. cikke, amely szerint „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.” 

A büntethetőség automatikus kizárását, éppen az életbeli esetek sokszínűsége miatt, helytelen lenne tehát előre törvényileg rögzíteni, helyesebb az e kérdésben történő állásfoglalást a jogalkalmazásra bízni. A „teljesen jogszerű szexuális kapcsolat” fennforgását ugyanis mindig csak a konkrét helyzethez képest lehet helyesen megítélni. Az elkövető javára szolgáló szokásjogi jogalkalmazást pedig alapvetően az EU jog sem tiltja, így a teleologikus értelmezés ilyen formában történő alkalmazása nemcsak alkotmányos kötelezettségnek, hanem uniókonform interpretációnak is tekinthető.

A Gyurkó Szilvia által javasolt dekriminalizációval az a legfőbb baj, hogy ha megengedjük, hogy legyen „legális” útja annak, hogy 14-18 év közötti személyről pornográf kép készüljön, akkor „kiszabadul a szellem a palackból”, tehát lehetnek olyan, felnőttek által egyébként legálisan nem készíthető, birtokolható stb. képek forgalomban, terjedhetnek az interneten stb., amelyeknek az elkészítése maga legális cselekmény volt. Ha pedig egy ilyen kiskaput kinyitunk, az táptalaja lesz annak, hogy ezek a képek felnőttek birtokába is eljussanak - sajnos a gyermekpornográfia nemzetközi gyakorlatát áttekintve is létező jelenség, hogy olyan országban lévő szerverre töltik fel a gyermekpornót, ahol nem üldözik annak elkészítését. 

Nem javaslom tehát a dekriminalizációt, azon bírói vagy ügyészi aktivizmust azonban igen, amely a teleologikus értelmezés segítségével, a konkrét helyzetben mentesíti a társadalomra veszélytelen cselekményt tanúsító személyt a büntetőjogi felelősség alól. A gazdasági érv pedig egy ilyen súlyú és általános közfelháborodást kiváltó bűncselekménynél különösen súlytalan: a bűncselekmények üldözése nem lehet ebben a körben pénzkérdés.

Gyurkó Szilvia: A digitális tudatosság társadalmi kérdés, nem büntetőjogi

Nagyon izgalmas olvasni ezt az érvelést. Főleg annak fényében, hogy amikor 2012-ben, az új Btk. hatályba lépésekor azt láttuk, hogy a beleegyezéses szexuális korhatár alsó határa 14-ről 12 évre csökkent, és erre rákérdeztünk a jogalkotónál (hogy mi volt ennek a célja, oka stb.), akkor az a válasz érkezett: a gyerekek egyre korábban érnek, egyre hamarabb kezdenek szexuális kapcsolatot, nem szabad kriminalizálni. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az akkori igazságügyi minisztériumi érveléssel egyetértek (mert minőségi szexuális edukáció nélkül hiába érik hamarabb a test, ha az érzelmi érettség, a tudás, az érzékenység ezzel nem tart lépést). Viszont ebből is látszik szerintem, hogy alapvetően kriminálpolitikai és nem jogdogmatikai kérdésről van szó. 

Ma 100 kamaszból 100 küldözget egymásnak fotókat, aminek 60-90 százaléka értékelhető szextingnek (azaz olyan felvételnek, ami vágykeltő, meztelen, félmeztelen, szexualizáló helyzetben ábrázolja a képen szereplő fiatalt) - ez a büntetőjog szempontjából gyermekpornográf felvételnek minősül. A 12-18 éves korosztályban a szexuális kapcsolatok aránya bár emelkedik, de ennél sokkal, de sokkal alacsonyabb arányú. Az önbevalláson alapuló Ifjúság kutatás adatai szerint a fiatalok 70 százaléka 16-17 éves kor között éli meg az első szexuális kapcsolatot. Nagyon kevesen kezdik a nemi életet 12 éves korban. Miért volt indokolt korábban egy kisebbségi aktivitás miatt dekriminalizálni, és most miért nem indokolt egy többségi magatartás miatt? 

Ha elfogadjuk, hogy az Igazságügyi Minisztérium 2012-ben a kodifikációs döntés mögötti valódi érveket osztotta meg velünk, akkor szerintem ez kellő indokot jelent arra, hogy ismételten éljenek a dekriminalizáció eszközével - egy sokkal szélesebb körű társadalmi változás lereagálása érdekében. 

Az EU direktíva teljesen valid módon ad lehetőséget erre. Ráadásul a törvényi tényállás finomítása azt jelentené, hogy nem a jogalkalmazó egyéni mérlegelésére bízzuk a döntést. Amibe az is beletartozik, hogy az eljárás megindul, az egyik oldalon a bizonyítást lefolytatják, a rendőr, az ügyész, esetleg még a bíró is munkaórát (pénzt, energiát) tesz az ügybe, a másik oldalon az érintett gyereket meggyanúsítják, terhelt lesz, tanúvallomást tesz, a családja, környezete is bevonódik (szintén energia, idő, pénz) - azért, hogy az eljárás egy pontján (és csak reménykedni lehet benne, hogy egy elég korai pontján) megszülessen a döntés arról, hogy a cselekmény nem veszélyes a társadalomra és az eljárást lezárják. Szerintem a társadalmi költsége egy ilyen szabályozásnak túl magas. Ehhez képest a dekriminalizáció hatékonyabb, a valóságot jobban lekövető, és gyermekjogi szempontból megfelelőbb lenne. 

Ami az utolsó érvet illeti, ha az EU irányelvet követnénk a dekriminalizációban (amire minden joga és lehetősége megvan a jogalkotónak), akkor a beleegyezéssel és saját használatra készülő, mással meg nem osztott, mindenféle kényszer nélkül készült felvételek kapcsán lépne életbe, hogy nem büntethető az elkészítése, birtoklása. Ez az, amire szükség van, hogy ne legyen a 14-18 éveseknek státusz bűncselekmény a szexting, hiszen szexelni engedi őket a jog, akkor a minden tekintetben beleegyezésen nyugvó, a mindennapi élet részeként, a gyakorlatban tömegesen előforduló felvételkészítést miért nem? Itt nem arról van szó, hogy kinyílik Pandóra szelencéje, egyrészt mert a dekriminalizáció nem érinti azt, hogy ha valaki megosztja a felvételt, visszaél vele, azért büntethető legyen. Másrészt meg pontosan tudjuk, hogy ezek a felvételek most is elkészülnek. És legyünk reálisak: a büntetőjogi tilalom vagy megengedés semmilyen módon nem jelenik meg a kamasz hálószobákban, amikor felmerül, hogy készítsenek-e fotót magukról, egymásról. 

Szerintem a digitális jóllét és tudatosság társadalmi kérdés, és nem büntetőjogi. És igenis beletartozik a felelősségvállalás: a dekriminalizáció ezt az egyéni tudatosságot, felelősségvállalást is erősíti.

Bár nem értek egyet, de nagyon örülök neki, hogy a docens úr leírta az érveit. Jó volt végiggondolni azokat, és erről az oldalról is megnézni a kérdést.