Joób Sándor írta a távozó indexes stáb utolsó cikkét, vagyis posztját az Indexre. Hegedűszóra busongós hangulatban. Mármint szó szerint, hiszen azt a dalt mellékelte a szövege mellé, amit a legenda szerint a süllyedő Titanic biztos halálba menő zenekara játszott utoljára.
A búcsúposzt elején a szerző már a cseles nyitómondattal garantálta, hogy csakis erre tudjunk gondolni, ha eszünkbe jut az eddigi Index-szerkesztőség:
“Nehogy bárki is komoly párhuzamokat keressen, mégis sokat jár mostanában az eszemben a Titanic egyik legendás sztorija, ami vagy igaz, vagy nem. A hajó süllyedt, mindenki tudta, hogy vége, de a zenekar az utolsó pillanatig tette a dolgát, végezte a munkáját.”
Joób Sándor nekem ezeréves kollégám, haverom és egy csomó szempontból példaképem is, de azt sosem tapasztaltam, hogy valaha is karmesternek érezte volna magát. Most eljött ez a szomorú pillanat is:
“A sok legenda közül az egyik, hogy a zenekarvezető a Songe d'Automne című dalt húzatta a zenekarral, amit itt most meghallgathat. Legenda vagy sem, de a kollégáimra gondolva mostanában az a mondat is sokszor eszembe jutott, amivel állítólag a zenekarvezető búcsúzott: "Uraim, megtiszteltetés volt önökkel játszani".
A poszt vége pedig nem is lehetett más, mint az, hogy
“ Én azzal köszönök el az Index minden olvasójától, hogy sziasztok, megtiszteltetés volt nektek játszani.”