Nagyobb sansza lesz az ellenzéknek a következő parlamenti választáson, mint az előző hármon, vagy a legkevésbé sem? Török Gábor politológus friss posztjában ezt a kérdést járta körbe, az egész írást - szó szerint - arra az egyrészt-másrésztezésre alapozva, ami miatt annyit szoktak ironizálni rajta.
Török szerint egyrészt a következő tényezők szólnak amellett, hogy az ellenzéknek ezúttal jobb esélyei lehetnek, mint bármelyik NER-korszakbeli választáson:
- A járvány miatt várható gazdasági válság következtében ez lehet az első olyan választás, aminek a kormányzó Fidesz rossz gazdasági helyzetben megy neki.
- Megvalósulhat, hogy az ellenzék mind a 106 körzetben egyetlen közös jelöltet állít.
- A választók ráunhatnak a következő szavazáskor már 12 ve egyhuzamban kormányzó Fideszre.
Török szerint másrészt a következők szólnak amellett, hogy az ellenzék esélyei mégsem lesznek jobbak az eddigieknél:
- A fideszes hatalmi gépezet, Török kifejezésével a “hatalomgyár” ma is kiválóan működik.
- Változatlanul megmaradt az úgynevezett Gyurcsány-kérdés.
- Az ellenzék nincs jobb állapotban szervezetileg, szellemileg, személyileg vagy anyagilag, mint az eddigi NER-választásokon.
Eszerint Egyrészt-Másrészt Gábor úgy látja, hogy minden ugyanolyan? Nem egészen! A konklúziójában ugyanis kimondja:
"Akkor tehát mennyi esélye van az ellenzéknek? Ami ma látszik: több mint eddig. Ami ma nem látszik: az mire lehet elég."
Az elemzés legmeglepőbb bekezdése mégsem a fenti, hanem az, hogy
"A „Pisti soha nem viszi le a szemetet, de persze jó az ágyban” pontosan ugyanannyira egyrész-másrészt, mint bármely alaposabb értelmező-elemző mondat.
Akinek ez egyrészt érdekes téma, másrészt részletesebben is érdekli, az olvassa el Török teljes minielemzését!