Sz. H. a kétezres évek végén hagyta el Magyarországot, amikor véget ért a házassága férjével és gyerekei apjával. Először Németországba ment, majd emberkereskedelem áldozatává vált, és Londonban kötött ki prostituáltként.
Később rövid időre hazatért, örökbe adta egy gyermekét, 2014-ben pedig ismét Angliába ment. Birminghamben telepedett le egy magyar férfivel, aki hiába ígérte, nem szerzett munkát neki, viszont elvette H. útlevelét és születési anyakönyvi kivonatát. Ezután ismét Londonba, egy bántalmazó kapcsolatba vezetett az útja, majd amikor hajléktalanná vált, egy segélyszervezethez, a Welcome Centre-hez fordult.
H. holttesttét tavaly áprilisban találták meg egy londoni férfi mélyhűtőjében.A tragédia hátteréről a BBC-n jelent meg részletes cikk, ebben szólaltatták meg a segélyközpont vezetőjét, Sonia Lynchet is, aki „mindig mosolygós, mindig vidám” lányként írta le H.-t. Azt mondta, nem szívesen beszélt az élete nehézségeiről, annál több időt töltött viszont rajzolással. A BBC-n bemutatott képei egy vidám, színes élet lenyomatainak tűnnek, szöges ellentétben azzal, amit H.-nak bizonyára nap mint nap meg kellett élnie.
Pedig 2015 tavaszán úgy tűnt, lassan egyenesbe jöhetnek a dolgok. H. szívesen vett részt a segélyközpontban tartott csoportfoglalkozásokon, főiskolai képzésre készült, sőt még egy újságcikk is megjelent róla egy ilfordi helyi lapban. Mégis néhány hónap és egy erőszakos férfi elég volt ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzanak a dolgok. H.-t prostitúcióra kényszerítették, odalett a korábban tapasztalt vidámsága, lefogyott, fizikai bántalmazás nyomai látszódtak rajta, és intravénás drogok rabjává is vált.
De még ezelőtt, februárban elmondta a rendőrségen, hogy korábban megerőszakolta egykori partnere, David Dallison. A brit koronaügyészség nem engedélyezte, hogy vádat emeljenek ellene nemi erőszak miatt. Később megtették, de addigra már nem tudtak kapcsolatba lépni H.-val, így az ügy elsikkadt.
2016 januárjában H. borda- és válltöréssel került kórházba, miután kiesett Dallison lakásának erkélyéről. A férfit gyilkossági kísérlet és nemi erőszak vádjával tartóztatták le.
H. a kórházban ismerkedett meg Zahid Younisszal, egy kedvesnek és gyengédnek tűnő férfival. Felépülése után egy emberkereskedelem áldozatai számára létrehozott védett házba szállították, ahol a dolgozók többször hallották, amint telefonon szerelmet vall Younisnak. Gyakran utazott Londonba egy-egy napra, hogy találkozzon vele. Kétszer is olyan későn ért haza, hogy már jelentették az eltűnését a rendőrségen.
A mélyhűtő, amiben H.-t megtalálták, Younis lakásában volt. Ugyanitt bukkantak rá egy másik nő, a háromgyermekes Mihrican Mustafa holttestére is.
H. néhány hét múlva elhagyta a védett házat, és London Canning Town nevű negyedébe, a férfi lakásába költözött. Younis nem engedte, hogy megadja a címet a rendőrségnek vagy más hivatalnak, de H. nem aggódott. Biztosította a segítőit, hogy nem lát semmi olyat Younis viselkedésében vagy személyiségében, ami arra utalna, hogy később bántalmazná őt.
Pedig valójában egy elítélt szexuális bűnözőről volt szó, aki rendszeresen erőszakoskodott nőkkel, és rendőrségi megfigyelés alatt állt.
Kamaszkora óta bájos, kedves viselkedésével férkőzött a nők bizalmába, akiket aztán valósággal foglyul ejtett. Többnyire olyanokat, akik életkoruk vagy személyes helyzetük miatt különösen sérülékenyek voltak.Younisnak beceneve is volt: Bokszoló. Állítólag a sport iránti szeretete miatt kapta.
A BBC bemutatta H. kézzel írt feljegyzéseit is, amelyeken jól végigkövethető, hogyan fordultak át a szerelmes érzelmek öngyűlöletbe. Kezdetben még arról írt, vajon feleségül veszi-e végre Younis, nem sokkal később pedig arról, hogy reméli, Younis legközelebb jó hangulatban ébred fel, nem úgy, mintha a ringben lenne.
„Jobban megtanulok csöndben maradni, ha hallgatnom kell, és majd akkor beszélek, ha kell” - írta egyszer. „Maradj távol Bokszolótól. Kövesd pontról pontra, amit mond. Adj neki teret, és mutass tiszteletet.”
Máskor konkrétan leírta, hogy Younis megütötte, és „megmérgezte az összetört szívét”, de közben fogadkozott, hogy nem akarja gyűlölni a férfit.
Régi ismerőseinek fogalma sem volt, hogy H. visszatért Londonba. Senkivel sem találkozott, senkitől sem kérhetett segítséget, Younis teljesen elszigetelte.
2016 júniusában, aznap, amikor H.-nak a bíróságra kellett volna mennie Dallison tárgyalására, sms-ben írta meg egy rendőrnek, hogy nem tud ott lenni, mert rosszul érzi magát. Amikor felhívták, már nem vette fel a telefont. Később kiderült, hogy Younis ekkor már rendszeresen bántalmazta H.-t, és az sms szövegét is ő diktálhatta neki.
Senki sem kereste, senki sem jelentette az eltűnését.A férfi eközben a múltja miatt továbbra is rendszeres rendőrségi megfigyelés alatt állt. Amikor 2016. november 11-én megvette az óriási fagyasztót, H. már halott volt. Előző nap, 10-én két rendőr személyesen látogatta meg a lakásán. H. holtteste ott volt a szekrényben.
De nem ez volt a rendőrség egyetlen súlyos mulasztása a történetben.
Younis hamarosan megismerkedett Mihrican Mustafával, vagy ahogy a barátai ismerték, Jannel, egy harmincas éveiben járó londoni nővel, aki akkoriban kábítószerfüggőséggel küzdött. Emiatt ő is kiszolgáltatott és sérülékeny helyzetben volt, ami ideális áldozattá tette a férfi számára.
Jant 2018 májusában látták utoljára, aztán egyszerűen nyoma veszett. Napokon belül jelentették az eltűnését, de a családtagok maguk is nyomozásba fogtak, és próbáltak minél nagyobb nyilvánosságot adni az ügynek a médiában. De hiába adták át a rendőrségnek Jan régi mobilját, nem vizsgálták meg rendesen. Pedig a híváslistából rájöhettek volna, hogy aznap, amikor Jan utoljára használta a telefont, Younisszal is beszélt.
Júliusban a Younis szemmel tartására kirendelt rendőrök ismét megjelentek a lakásánál, és Janről faggatták. Bevallotta nekik, hogy ismeri őt, de azt mondta, csak egy közös barátjukon keresztül. Megkérték, hogy ha látja Jant, jelezze nekik.
Younis nemcsak ilyenkor találkozott a rendőrökkel, ő maga is rendszeresen felhívta őket, hogy különböző ügyekben panaszt tegyen. Egyszer, 2018 végén még börtönben is ült egy ideig, amiért rátámadt egy rendőrre.
De hiába minden, senki sem vette észre, hogy H. holtteste mellett immár Jané is ott volt a fagyasztóban, és ott is maradt egészen 2019 áprilisáig. Younist ekkor is csak véletlenül buktatta le egy idős nő, akinek akkoriban mézes-mázos, kedveskedő sms-eket írogatott, hogy cserébe pénzt csikarjon ki tőle. Mivel Younis napok óta nem adott hírt magáról, a nő felhívta a rendőröket, akik kimentek a férfi lakására.
Miután bemásztak az ablakon, egy lezárt fagyasztóra bukkantak, és attól tartva, hogy esetleg Younisnak baja esett, gyorsan kinyitották.
Younis a tárgyalásán tisztességes emberként írta le magát, miközben a tanúvallomásokból egy agresszív, erőszakos férfi élettörténete bontakozott ki, tele bántalmazott nők szörnyű történeteivel.
„Eleinte nagyon figyelmes volt” - mondta a bíróságon egy nő, aki 2001-ben, 16 éves korában ismerte meg Younist, nemsokára teherbe is esett. Rövidesen azonban megváltozott a viselkedése, „extrém paranoiás volt amiatt, hogy ránézek más férfiakra”. Egy ponton Younis bezárta őt egy szekrénybe, ahonnan csak azután engedte ki, hogy megígérte, hajlandó lefeküdni vele.
Később valahogy mégis sikerült elhagynia Younist, évekkel később találkoztak csak újra, amikor a férfi felbukkant a lakásánál. Elmondása szerint akkor torkon ragadta, és megfenyegette, hogy magával viszi közös gyereküket Pakisztánba. Miután a nő felhívta a rendőrséget, biztonságba helyezték, de arról fogalma sem volt, lesz-e következménye Younis tetteinek.
Nem lett, hiszen senki sem akadályozta meg őt abban, hogy molesztálni kezdjen egy 12 éves lányt, elzárja a szülei elől, és kontrollálja minden mozdulatát. 2004-ben, amikor az áldozata betöltötte a 14-et, „feleségül vette” egy londoni mecsetben. Mostani vallomása szerint a lánynak fogalma sem volt, mi történik vele, hiszen egy szót sem értett arabul. „Nem tudtam, mit jelent a szöveg, amit ismételnem kellett.”
A szülők jelentették a lány eltűnését, Younist pedig letartóztatták, de egyetlen tárgyalás után el is engedték. Ezután ismét zaklatni kezdte a lányt, szexuálisan is bántalmazta, még akkor is, amikor már gyermeket várt tőle. A lány újból a rendőrséghez fordult, aminek bírósági eljárás lett a vége, de a BBC szerint részben bizonyítékok hiányában, részben a bizonyítékok elutasításával megint felmentették a férfit.
Younis ugyan elismerte, hogy szexuálisan zaklatta a lányt, és bevallott egy korábbi bántalmazást is, de sokat már nem kellett börtönben ülnie, hiszen figyelembe vették az előzetes letartóztatásban töltött időt is.
Szabadulása után megismerkedett egy 17 éves lánnyal, akit hamar be is költöztetett magához. Mindenkitől elszigetelte, nem hagyta, hogy elmenjen a lakásból, és folyton felügyelte, amikor látogatókat fogadott. Mindez aztán durva és állandó erőszakba csapott át: késsel, kalapáccsal támadt a lányra, akit egyszer még az ablakon is kilökött, úgy, hogy az esés után képtelen volt lábra állni.
Younis azzal fenyegette, hogy ha bárkinek beszélni mer ezekről, megöli a családját, és közzétesz egy videót arról, ahogy szexuálisan bántalmazza. A muszlim vallású lány ekkoriban kezdett burkát viselni, hogy elrejtse a sérüléseit, még az anyja és testvérei jelenlétében sem vette le.
Végül mégis az édesanyjának sikerült őt kimenekítenie a lakásból. Később az orvosok 70 különböző sérülést azonosítottak a testén. Younisnak mégis sikerült alkut kötnie: három vádpontban bűnösnek mondta magát, de a többi, köztük a szexuális bántalmazás és az erőszak vádja alól felmentették. Öt évet sem kapott.
Ez nemcsak egy kegyetlen gyilkos története, hanem a rendszer kudarcáé is, ami lehetővé tette, hogy Younis újra meg újra becserkéssze a maga áldozatait. A londoni rendőrségé, amely lépten-nyomon alapvető hibákat vétett, az igazságszolgáltatásé, amely elengedte a legsúlyosabb vádpontokat, és a szociális intézményeké, amelyek képtelenek voltak hosszú távon figyelemmel követni H. életét.
A BBC kérdésére a Scotland Yard azt mondta, Younis ellenőrzése során minden alkalommal az előírások szerint jártak el. Állításuk szerint mindent megtettek Jan felkutatása érdekében is, ahogy H. helyzetét is próbálták beazonosítani, miután nem vette fel nekik a telefont.
Younist a gyilkossági ügy lezárásakor életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Leghamarabb 38 év múlva szabadulhat. (Címlapkép: Botos Tamás, a kép illusztráció)