TGM: Színjátszó logika

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem

Tamás Gáspár Miklós írása

A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE, színiakadémia) autonómiájának széttiprása után gyönyörű és lelkesítő tiltakozás, ellenállás bontakozott ki. A színiakadémiai diákság, a többi egyetemek hallgatói, a maradék független sajtó, a magyar értelmiség határon innen és túl, a legjobb intézmények, a rokonszakmák képviselői bátor, ötletes és jó stílusú szolidaritási szövegeket tettek közzé, az egyetem szenátusa közösen lemondott, a diáktüntetések meghatók és szépek. A tiltakozást külföldön is nagy rokonszenv kíséri.

Mindenben támogatjuk a színiakadémiát.

Igen ám, de miben is?

Amikor a kormány eldöntötte, hogy alapítványi működési formába viszi át a színiakadémiát, akkor az SZFE vezetősége – bár bírálta ezt – nem tiltakozott, hanem neveket javasolt a kinevezendő kuratóriumba. Az Orbán-kormány pontosan azt tette válaszul, amit ilyen puha ellenféllel szemben tenni kell: az SZFE szenátusának javaslatait egyáltalán nem vette tekintetbe, és megvetőleg kinevezte az egyetem fölé az egyetem legádázabb ellenségeit.

Erre kitört a tiltakozás és az ellenállás. A bátor és okos diákifjúság lezárta az épületet, ahová nem engedi be a Vidnyánszky-féle kuratórium és a Nemcsák-féle fölügyelő bizottság tagjait, közölte, hogy nem ismeri el (pontatlan fogalmazással: „nem fogadja el”) a kuratóriumot és a fölügyelő bizottságot, a szenátus – mint említettem – lemondott.

Ez értelemszerűen azt jelentené – bár ezt világosan senki nem mondta ki – , hogy az SZFE követeli a kormánytól a sérelmes intézkedések visszavonását, a Vidnyánszky-féle kuratórium elejtését (kinevezésének törlését). 

Fölmerült „értelmiségi körökben”, hogy javasoljuk az összes magyarországi színházaknak, lépjenek sztrájkba: addig ne legyenek Magyarországon színházi előadások, addig ne mutassanak be magyar filmeket, ameddig a Vidnyánszky-féle kuratórium a helyén van és ameddig nem állítják vissza hiánytalanul az SZFE szenátusának jogköreit.

Hiszen ilyesmi következnék abból, hogy „nem fogadják el” a kormány által önkényesen kinevezett kuratóriumot és fölügyelő bizottságot.
Erre azonban mit olvasunk?

Azt, hogy a Magyar Rektori Konferencia és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖOK) javaslatára a színiakadémia lemondott, de még hivatalban lévő szenátusa szeptember 8-án tárgyalóasztalhoz ül a Vidnyánszky-féle illegitim kuratóriummal, amelyet úgymond „nem fogad el”. 

Ez azonban a Vidnyánszky-féle kuratórium elismerését és legitimálását jelenti. Az SZFE diáksága nem engedi be Vidnyánszkyt a színiakadémia épületébe, hát találkoznak vele az egyetem vezetői másutt. Hiába őrzik és szalagozzák be az épületet, ha megkerülik őket, és másutt kifejezetten az ellenkezőjét csinálják annak, amit közösen elhatároztak.

Az SZFE félig-meddig lemondott vezetősége nem értette meg, hogy az ő tárgyalópartnere nem Vidnyánszky Attila és csoportja, hanem a kormány, amelytől – bár csak homályos és közvetett módon – azt követeli, hogy Vidnyánszkyék kinevezését vonja vissza, hiszen a kuratóriumot nem tartja legitimnek, nem fogadja el, nem ismeri el.

Vagy mégis?

S az meg hogyan lehetséges, hogy a HÖOK szembehelyezkedik a színiakadémia hallgatói önkormányzatának állásfoglalásával? Az SZFE HÖK (vagyis a színiakadémiai diákság) nem fogadja el a Vidnyánszky-kuratóriumot, a diákok országos képviselete pedig az elutasított kuratóriumot az SZFE vezetőivel közös tárgyalóasztal mellé ülteti le? Az ilyesminek a neve: árulás.

De miért tárgyal a színiakadémia távozó vezetősége a számára (állítólag) nem létező kuratóriummal?

Rejtély.

Hiszen ha olyasvalakivel tárgyalok, akinek a tárgyalási fölhatalmazását (és egyáltalán: a legitimitását) nem ismerem el, akkor a tárgyaláson esetleg elért megegyezés nem érvényes – meg aztán az égvilágon semmi értelme nincs. Vagy pedig az elismerés megvonása nem volt őszinte.

Tehát mi a helyzet?

A diákság elutasítja a Vidnyánszky-féle kuratóriumot – vasárnap (szeptember 6-án) is tüntetni fog ellene – , a távozó szenátus viszont tárgyal vele.

Fölfigyelt valaki erre az ellentmondásra?

Eddig nem.

A Magyar Rektori Konferencia és a HÖOK „egyeztetésről” beszél. Hajlandó Vidnyánszky Attila visszavonni az SZFE vezetésének általa elrendelt, teljes jogfosztását? Azt mondja, hogy nem. Mit lehet itt összeegyeztetni? Semmit se.
Mivel nem tételezem föl, hogy a színiakadémia még működő szenátusa elárulta volna a tiltakozás és ellenállás ügyét, csak egy magyarázat kínálkozik: az egyetem vezetősége elmulasztott logikusan gondolkozni, és nem vette észre, hogy szembefordult az SZFE hallgatóival, akik a jelek szerint szintén nem vették (mostanáig) észre, hogy mi folyik.

Boldogan támogatjuk a színiakadémiát, de miben?

A vezetőinek teljesen kilátástalan egyezkedésében a szerintük is elfogadhatatlan, ellenséges, antidemokratikus, ősreakciós kuratóriummal vagy a diákság elutasító, következetes akcióiban? A diákság meg akarja tartani azokat a vezetőket, tanárokat, akik egészen mást csinálnak, mint a hallgatóik. Egyezkednek, lemondanak, méltatlankodnak, szomorkodnak, távoznak. 

Ellenállás és egyezkedés. A kompromisszum büszke elutasítása és békés elfogadása. Egyszerre.

Hazám, hazám, a mindenit. 

Németh Gábor SZFE-s oktató válasza

Amikor az ország járványellenes intézkedésekre vár, a kormány saját hatalmának bebetonozását tartja a legfontosabbnak. Ezermilliárdos közvagyon ellopásának legalizálása, ideológiai hadviselés a szexuális kisebbségekkel szemben, a választási törvény sokadik megváltoztatása, az ellenzéki együttműködést megakadályozandó... és lesz itt még ötlet. Tavasszal a rendkívüli intézkedések bevezetésének napján megszállták az Indexet. Most mi következik? Addig támogasd a szabad sajtót, amíg lehet! Lépj be a Körbe, vagy támogasd bármekkora összeggel a 444 szerkesztőségét!

Kapcsolódó