Én utálom a férfiakat: irodalmi szenzáció lett Franciaországban a férfiutálat jogáról szóló könyvből

Reggel 4 hírlevél
Amit tudni kell, minden reggel.

"Elképesztő meglepetés"- kommentálta az élete első kiadott könyve körüli viharos történéseket a 25 éves francia Pauline Harmange, aki augusztus közepéig még írónak sem volt nevezhető, hiszen addig egy kiadatlan regényt tudott csak felmutatni. Csakhogy Harmange-nak volt egy  férfigyűlöletről szóló blogja, aminek az egyik olvasója a nyáron felvetette neki, hogy az ott megjelent írásokból összerakhatna egy könyvet. Meg is tette gyorsan, az eredményt pedig egy önkéntes alapon működő nantes-i mikrokiadó, a Monstrograph adta ki 450 példányban. A szerző nem is várt többet a projekttől, a példányokat a blog követői között tervezte terjeszteni, ám ekkor történt valami, ami egészen más irányt adott a sztorinak.  

Az ismeretlen kiadónál megjelent 96 oldalas kis feminista esszé netes ajánlója valahogy eljutott a francia nemi egyenlőségi minisztérium egyik tanácsadójához, aki annyira felhúzta magát a címén és az ajánlón - a szabadkozó minisztérium később váltig állította, hogy az emberük a művet magát nem is olvasta - hogy levélben fenyegette meg perrel és rendőrségi eljárással a kiadót és a szerzőt. Utóbbival azért, mert Franciaországban a nemi alapú gyűlöletkeltés bűncselekménynek számít. A túlbuzgó tanácsadó, Ralph Zurmély fenyegető akciójáról egy tényfeltáró oldal, a Mediapart írt cikket, mire kitört a botrány és a közönség elkezdett érdeklődni a könyv után.  

Az apró kiadó nem győzi párszáz példányonként újranyomni, néhány nap alatt 2500 darabot adtak el belőle és hatalmas az érdeklődés iránta. Pillanatnyilag ez az ideális komment-alapanyag, amennyiben a róla vitázók nagy része csak a címét olvasta.

A 96 oldalas esszé azzal a Sylvia Plath-mottóval indul, hogy 

“A baj az volt, hogy gyűlöltem a gondolatát is annak, hogy bármilyen formában férfiakat szolgáljak.”

és alapvetően azt a kérdést járja körül, hogy a nőknek megvan-e az okuk utálni a férfiakat. “Egy férfival élek házasságban, aki nagyszerű ember és igazán támogatja az írásaimat. De általánosságban nem bízom a számomra ismeretlen férfiakban” - írja a szerző. 

“Egyszerűen nem bízom meg bennük. Ezt nem is annyira a személyes életem tapasztalataiból szűrtem le, hanem abból, hogy évek óta vagyok egy nemi erőszak áldozataival foglalkozó feminista szervezet aktivistája. Tényként állíthatom, hogy az agresszorok többsége férfi.”

Harmange később azt fejtegeti, hogy

“Ha heteroszexuálisok vagyunk, azt várják tőlünk, hogy kedveljük a férfiakat, de abszolúte meg kell hogy legyen a jogunk ahhoz, hogy ne szeressük őket. Értem, hogy ez erőszakosnak hangozhat, de meggyőződésem, hogy szabadnak kell lennie nem szeretnünk őket úgy általában, hogy egyes férfiakkal kivételt tehessünk."

 Esszéje szerint a férfigyűlölet felszabadító érzés, ami közösségteremtő erő lehet a nők között. “Mi van, ha a nőknek jó okuk van utálni a férfiakat? Mi van akkor, ha ennek a férfiakra irányuló dühnek a szabad kifejezése örömteli és felszabadító?” - kérdezi egy ponton a könyv.

 A kevesek által olvasott, de sokak által vitatott esszé klasszikus francia intellektuális-irodalmi vitát robbantott ki. A NouvelObs magazin cikke szerint a fenyegető levelet író Zurmély az eltérő véleményeket irtó “cancel culture” jellegzetes képviselője. Az írás szerint Baudelaire-t bezzeg senki sem akarta cenzúrázni, amikor azt írta a 19-dik századi francia írónőről, George Sand-ról, hogy 

“Ostoba, nehézkes és fecsegős.(...) Az a tény, hogy többen is beleszerettek ebbe a latrinába, fényes bizonyíték arra, hogy milyen mélyre süllyedtek századunk férfijai.”

"És ha már itt tartunk, miért ne hallgattathatnánk el Michel Houellebecq-et a nőgyűlölete miatt ?” - tette fel a provokatív szónoki kérdést a magazin.

 Harmange ezen jól szórakozott: “”Sajnos, de nem meglepő módon a nőgyűlölet olyan mélyen gyökerezik a francia irodalomban, hogy gyakran fel sem figyelünk rá.” - mondta a Guardiannek.

Az írónő szerint a férfigyűlöletet sokan viccnek veszik vagy éppen ezzel akarják hitelteleníteni a femistákat, de meggyőződése, hogy nincs semmi baj azzal, ha egy nő nyíltan bevallja az utálatát, ami szerinte legitim érzés, ha belegondolunk, mennyit bántják a férfiak a nőket.

“A férfigyűlölet csak reakció a nőgyűlöletre, ami a rendszerszintű erőszak gyökere.” - írja egy helyen az esszében. Amiben 2018-as statisztikákat sorol arról, hogy a családon belüli erőszakért elítéltek 96 százaléka, a nemi erőszakért elítéltek 99 százaléka férfi.