Terjedelmes interjút adott a 24.hu-nak Muszbek Mihály sportközgazdász, a Hivatásos Labdarúgó Liga egykori ügyvezetője.

Ha nem is minden részlete annyira izgalmas, pár dologban azért erős állításokat tesz.

Beszélt például arról, hogy mennyire más volt Orbán Viktor az első kormányzati ciklusában, amikor Muszbek a HLL ügyvezetőjeként többször tárgyalt vele, mint most.

„Orbán Viktort abban időszakban személyesen is ismerhettem. Már akkor is rendkívüli módon és egyénileg is érdeklődött a magyar futball menetele iránt. Kész és képes volt külön, vagy Demján Sándorral, vagy Deutsch Tamással együtt fogadni, felhívni. Ilyenkor csak javasolt, soha nem utasított egyikünket sem. Ez igaz arra az esetre is, amikor a 4,5 milliárd forintért vett és semmit sem érő beléptetőrendszer miatt Deutschot feljelentettem hűtlen kezelés büntette miatt. Ekkor még legalább elindult egy ügyészségi vizsgálat…”

Mostanra szerinte az állami pénz propaganda-eszköztárrá silányítja a sportot. Orbán 1998-2002 között „jól, segítőkészen állt a sporthoz, a futballhoz, a szakember gondolatisághoz adott eszköztárat és nem az eszköztárhoz választott nem létező szakembereket, mint manapság. És nem volt teljesen nyilvánvaló, az egész folyomány végcélja az, hogy a sporton keresztül szavazatokat kapjak. Sosem hangzott el, hogy az olimpiai aranyérmek száma az egy nemzetnek a jó, vagy a rossz vonulata. Nem hallottam olyan kifejezéseket sem, amelyek a sportot felemelték volna a nemzetgazdaság szintjére, hogy a GDP, ne adj isten az államadóssághoz képesti fontossága milyen”.

A 2010 óta tartó folyamatokról Muszbek azt mondja, hogy „a sportot évi közel 400 milliárd forintos nagyságrendben támogatja közpénz alapon a kormány. Csak összehasonlításul, a teljes magyar felsőoktatás állami közvetlen forrása 180 milliárd forint évente, azaz több, mint 2,2-szer annyit költ a magyar sportra, mint felsőoktatásra. Ez persze nem baj, mert ha van rá pénz, akkor én vagyok a legboldogabb, hogy új sportingatlanok épülnek, az elavultak megszépülnek. A probléma az, nem látom, hogy ennek a hatalmas forrásnak a másik felét a leendő piaci folyamatokat erősítésére fordítanák. Hogy egy idő után már ne legyen szükség a közpénzre, vagy jelentősen kisebb mértékben vállaljon szerepet az állam. Hogy önjáróvá váljon, ha nem is a teljes magyar élsport, de a labdarúgás mindenképp”.

Muszbek szerint „ennek a tíz éve regnáló vezetésnek a legnagyobb bűne, beleértve a politikát is, az MLSZ-t is, a csapatok tulajdonosait is, hogy ezt a fajta munkát nem tette bele, nem építette fel a klubok kézelengedésének a lehetőségét”.

Arra a kérdésre, hogy „mi a különbség a rendszerváltást megelőző és a mai időszak sportpolitikája között?”, azt válaszolta, hogy:

„Semmi. Becsomagoljuk a sportot mint a kultúra részét és a politika szolgálatába állítjuk.”

A Puskás Akadémiáról azt mondta, hogy „hiába lett bajnoki harmadik a Puskás Akadémia, hiába jutott az Európa Liga-selejtezőbe, ettől még a magyar labdarúgó-bajnokság tragédiája a klub NB I-es részvétele. Egy 2000-res faluban nincs meg a minőségi sport gazdasági élettere. De tragédia az is, hogy a Mezőkövesd, a Kisvárda is ott lehet. Nem szabadna, hogy ott legyen, kizárólag akkor, ha mint a Hoffenheim, vagy Salzburg esetében valós milliárdos tulajdonos állna a klub mögött, olyan, aki valós üzleti teljesítménye egy hányadát fordítja a passziójukra. Megjegyzem, ezt még ők is abban a reményben teszik, hogy ha a közgazdaság alapvetései mentén és megfelelő futballszakmaisággal csinálják, évtizednyi munka után elérhetik, a látvány minősége miatt megtelik a stadionjuk és nyereséges lesz a sportvállalkozásuk. Te is tudnál NB I-es csapatot csinálni, ha adnának neked is minden évben három milliárd forint közpénzt. Ez nem művészet.”

Muszbek szerint semmi szükség nincs a 27 futballakadémiára, „amelyik évente kibocsájt 600 darab alkalmatlan raktárkészletet. Az elmúlt tíz év közel 6500 végzett akadémistája közül ma kevesebb, mint 15 játszik külföldön”.

Az mondja, hogy „az élet már rég túllépett az akadémiai rendszeren, külföldön már rég nem szakítják el a családoktól a gyerekeket, mi mégis ezt erőltetjük. Inkább lenne szükség maximum öt darab, de kiválasztott szakembergárdával, infrastruktúrával rendelkező, és legfőképp folyamatosan ellenőrzött regionális MLSZ-akadémiára, ahova csak az adott régióból lehetne gyereket kiválasztani. A szövetség által közpénzből fenntartott akadémiára a profi klubokról kerülnének be a kiválasztott legjobbak, majd az első profi szerződést követően a közpénz-ráfordítást a vevőklub fizeti meg, és máris nullszaldóssá válik a szövetség adópénzből történő ráfordítása. Ha Franciaországban a francia szövetségnek lehet saját akadémiája, nálunk miért nem működik ez?”