Törzshelyén kapott emléktáblát Suki Béla cigányprímás, középiskolai történelemtanár és filozófiatörténész

„Egyszerre és egy személyben volt cigányprímás, középiskolai történelemtanár és filozófiatörténész” - írják a szeged.hu-n Suki Béláról, akinek az emlékére fia, a barátai, tisztelői, egykori tanítványai állítottak emléktáblát szombaton a törzshelyén, a Tiszavirág étteremben.

Elsőként egykori középiskolai tanítványa, Dombi S. Gábor emlékezett az 1982-ben elhunyt Sukira. Dombi szerint Suki remek tanár volt, mellette bohém, aki szerette a nőket, az italt, és aki Heidegger olvasásának fontosságát hangsúlyozta tanítványai előtt.

Az 1956-os forradalom alatt tanúsított magatartásáért félreállították, nem tehette be a lábát filozófia tanszékre. Annyi volt a bűne volt, hogy az egyetemisták előtt hegedűn eljátszotta a Himnuszt, ezért egy hónapra a Csillag börtönbe zárták.

Csejtei Dezső, az SZTE egyetemi tanára, filozófiatörténész, szintén Suki Béla egykori tanítványa arról beszélt, hogy néhai tanára egyszerre képviselte a családszeretet, a tudás, a zene és az erkölcsi tartás szellemét. Morális döntés volt részéről, hogy nem egyezkedett az 1957-ben hatalomra került politikai garnitúrával, amivel vállalta az egy életre szóló mellőzöttségét is. Szerinte Suki Bélának sikerült élethelyzetéből kihozta a legtöbbet: egy vidéki kisváros gimnáziumban tanítva spriritus rector lett, vagyis irányító szellemű ember.

Csejeti szerint Suki varázslatos egyéniségéről mindennél többet elmond, hogy a Tiszavirág étteremben a pincérek a fokhagymás flekkent is Heideggert emlegetve tálalták fel abban a korszakban, amikor budapesti (marxista) filozófuskörökben nem emlegették Heideggert, vagy ha mégis, akkor szitokszóként.

Csejtei felidézte Suki egyik legkedvesebb szavát, a koncentrálást. A néhai filozófiatörténész tudta, hogy az ember nem mindig gondolkodik, mert ez a tevékenység a szó legbelső értelmében ritka szellemi állapot. Bevallotta, hogy sokáig maga sem jött rá, hogy Sukinak ebben is mennyire igaza volt.