A New York Times megszerezte Trump adóbevallásait: a veszteségeire hivatkozva alig fizetett adót évtizedek óta

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem

Már Donald Trump elnökké választása előtt évtizedekkel is gyakran pedzegették, hogy a sikereivel előszeretettel kérkedő üzletember tényleg akkora nagykutya-e, ahogy azt beállítja. Amióta beszállt a politikába és elnökké választották, a  kérdés egyenesen központivá vált.  Trump kampányretorikájának egyik legfontosabb eleme ugyanis az, hogy ő különösen sikeres, ügyes, hatalmas profitot termelő vállalkozó. 

A New York Times friss oknyomozása szerint Trump elmúlt több, mint két évtizedes adóbevallásai a legkevésbé sem támasztják alá ezt: 

A lap birtokába került dokumentumok szerint abban az évben, amikor elnökké választották, Donald Trump 750 (hétszázötven) dollár jövedelemadót fizetett, majd elnöksége első évében is ugyanennyit, az ezeket megelőző 15 adóév közül pedig 10-ben egyáltalán nem fizetett jövedelemadót, alapvetően az üzleti veszteségeire hivatkozva. 

(A Times oknyomozó cikke szerint 2017-ig vannak meg a bizonyítékaik,  a 2018-19-es bevallásokat nem ismerik.)

A Times szerint az elnök kényes pénzügyi helyzetben indul neki az újraválasztási harcnak: vállalkozásai veszteséget termelnek és több száz millió dollárnyi olyan hitel válik esedékessé a közeljövőben, amikért Trump a személyes vagyonával vállalt garanciát. Ezen felül külön nyomaszthatja egy, az adóhivatallal folyó évtizedes pere, aminek a tétje egy 72,6 millió dolláros adóvisszatérítés, amit a hatalmas veszteségeire hivatkozva kért és kapott meg. Ha veszít a perben, 100 millió dollárnál is többet kell visszafizetnie.

A New York Times állítása szerint hatalmas mennyiségű bizonyítékot szerzett meg: Donald Trump személyes adóbevallásain felül a többszáz cégből álló üzleti birodalmának adózási dokumentumait az elmúlt huszonplusz évből. Az ezekből kibontakozó kép érthetővé teszi, hogy az amerikai politikusok gyakorlatától eltérően Trump miért nem volt soha hajlandó nyilvánosságra hozni az adóbevallását, sőt miért küzdött a bíróságon foggal-körömmel a publikálás ellen.

A Times leleplező cikke így foglalja össze a dokumentumok alapján kirajzolódó képet:

"A Trump által minden áron titkot adóbevallásokból alapvetően más kép bontakozik ki, mint amit a nagyközönséggel el kívánt hitetni. A bevallásaiból egy évente több száz millió dolláros bevételt produkáló, mégis folyamatosan veszteségeket görgető üzletember képe bontakozik ki, aki a krónikus veszteségeit az adófizetés elkerülésére használja. A papírok szerint az elnök egyre inkább támaszkodik olyan bevételi forrásokra, amik érdekellentétben állnak az elnöki pozíciójával."

A Times cikke arra figyelmeztet, hogy még az általuk megszerzett dokumentumhalom sem fog minden kérdést megválaszolni Trump pénzügyeiről, mivel ezek nem egy független vizsgálat megállapításait tartalmazzák, hanem azt az információt, amit Trump az adóhivatal felé kommunikált az elmúlt évtizedekben.

A nagy leleplező cikk egyik megállapítása az, hogy Trump anyagilag is sikeresebb volt abban, hogy eljátssza a sikeres üzletembert, mint a tényleges üzletelésben. A Gyakornok című tévés reality vetélkedőből, amiben önmagát, a harsány üzletembert alakította, aki egymás után rúgja ki a nála állásra hajtó gyakornokokat, ugyanis összesen 427,4 millió dolláros bevétele származott. A Times szerint ennek a tényleg hatalmas bevételnek a jó részét veszteséget termelő golfpályákra és más pénznyelő befektetésekre költötte, hasonlóan ahhoz az apjától titokban kapott összeghez, aminek az eltapsolása a kilencvenes évek elején az anyagi összeomlásához vezetett.

A lap a következő napokra újabb, részletes leleplezéseket ígér Trump pénzügyeiről.


A 2018-as országgyűlési választáson elmaradt az ellenzéki összefogás, a Fidesz pedig újra kétharmados többséget szerzett. Az ide vezető titkos tárgyalásokról, és a színfalak mögött zajló belső küzdelmekről szól a MAKRO legfrissebb száma. Magyari Péter, a 444 egyik legismertebb oknyomozó újságírója hónapok át készített háttérinterjúkat a hazai politikai élet legbefolyásosabb szereplőivel, és ezek alapján keresi a választ a magyar demokrácia alapkérdésre: “Leváltható-e még választásokon a kormány?”

Megveszem a Makrót