Senki nem táncol

Szombaton mutatták be a Dancing with the stars című amerikai táncolós reality magyar változatát a TV2-n. Nemcsak azért töltöttem a tévé előtt a szombat estémet, mert a vetélkedős-celebes valógságshow műfajában ez az egyik legsikeresebb franchise, és az USA-ban már 29. (!!!) évadánál tart (a mindenféle spin-offokról, élő turnékról, könyvekről, DVD-kről nem beszélve), hanem elsősorban a tánc miatt. Gyerekkorom óta rajongok a táncért, évekig versenytáncoltam is, ha tánc kerül képernyőre, akkor azt látnom kell. Még akkor is, ha borzalmas.

Az első adás legnagyobb tanulsága, hogy a magyar címmel – Mindenki táncol – teljesen ellentétes az, amit látunk. A profi táncosokon kívül senki sem táncol. Ez nyilván nem meglepő, senki sem gondolhatja, hogy botlábú celebekből tényleg táncost faragnak majd néhány hét alatt.

A Mindenki táncol lényege pont az, hogy megpróbálják elrejteni tánctudás teljes hiányát.A celebek profi párjai, az igazi táncosok nagyon keményen megdolgoznak ezért. Az ő feladatuk, hogy valahogy elrejtsék a partner bénaságát, és valahogy eladják a produkciót. A legtöbb páros ettől azt a komikus képet mutatja, hogy amíg az egyik tagja láthatóan azon kattog fejben, hogy „egy-kettő-három, jobb-bal-jobb-bal”, a profi táncos mellette úgy tolja, mintha az országos bajnokságot készülne megnyerni.

A Mindenki táncolban látható színpadi produkciók természetesen nem is hasonlítanak a versenytánchoz. (Csakhogy véletlenül se gondolja senki.) Inkább ilyen akrobatikus tornagyakorlatok ezek: minél látványosabb, a néző számára nehéznek tűnő, de semmilyen technikai tudást sem igénylő emelésekkel, pörgetésekkel lehet legjobban elrejteni a celebek botlábúságát.

A nézőnek tátva marad a szája, hogy „hű, az Enikő ilyet tud!”, pedig Enikőnek igazából nem kell tudnia semmit, csak megfeszíteni az izmait, és összeszedni a bátorságát.

A versenyzők

Gelencsér Tímea szépségkirálynőtől, az Exatlon műsorvezetőjétől többet vártam volna. Jó kondiban van, tanult színpadi mozgást, ritmikus gimnasztikázott is, ezért azt gondoltam, legalább azt tudja, hogy mi az a spicc. Ő volt az este legnagyobb csalódása. Kicsit sem volt kecses, sem nőies a parketten; a tangónál attól féltem, eltörik a gerince, annyira nem sikerült megtartania a hátát és a nyakát. Az emeléseket és a látványelemeket ügyesen csinálta.

Minden ilyen műsorba kellenek lúzerek, akiket már az első adások valamelyikében ki lehet ejteni. Emilió énekes tipikusan ilyen figura, aki még azzal is próbálta megzavarni a nézőket, hogy a produkciót nem tánccal, hanem énekléssel indította. (Bárcsak Marsi Anikó híreket olvasott volna be a tánc elején!) Emiliónak nem csak a konkrét tánclépéseket próbálták megspórolni, de úgy általában a mozgást is. Az egész produkció alatt szinte végig egy helyben állt, miközben a partnernője úgy ugrálta körbe, mint a Duracell-nyuszi.

Pásztor Anna énekes szerepeltetése egy picit csalás, mivel ő valamennyire képzett táncos, Alvin Ailey híres New York-i tánciskolájába is járt. Pásztor ennek megfeleően magabiztosan és dinamikusan mozgott, még rendes tánclépéseket is láthattuk, meg persze – mint mindenkinél – akrobatikus elemeket, de ennél a párosnál Pásztor Anna nem csak elszenvedője volt az akrobatikának, hanem aktív részese is.

Détár Enikő színésznő produkciója tetszett nekem a legjobban, mert ő tudott ráérzni leginkább a latin táncok lényegére: szinte végig szexi és nőies volt, még akkor is, amikor technikailag nem tudott jól megoldani egy-egy lépést.

Mindenki Marsi Anikótól, a Tények bemondónőjétől várta talán a legtöbb botladozást, de nagy meglepetésre kifejezetten korrekt, a tánchoz egészen közel álló produkciót mutatott be.Nem voltak felesleges emelgetések, levegőben és földön pörgetések, hanem tánclépéseket lehetett látni, még ha azok leginkább egy középiskolás szalagavatón megszokotthoz is hasonlítottak. Marsi Anikó tényleg nagyon igyekezett, pedig láthatóan izgult is.

Miközben Lékai-Kiss Ramóna, a műsorvezető kétségbeesetten próbálta buliztatni a páholyban várakozó táncosokat, Marsi minden elkövetett, hogy ne vegye a kamera, igyekezett mások mögé bújni. A bevezető kisfilmben el is mondta, hogy retteg a leégéstől.

Az este legkínosabb szereplője a „világsztár” Gabriela Spanic volt. A Paula és Paulina színésznőjének fellépése lett volna a műsor csúcspontja, erre építették a dramaturgiát.Amit Spanic a táncparketten művelt, az akkor is elmondhatatlanul kínos lett volna, ha nincs beharangozva. Stanic „tánca” ezzel együtt izgalmas volt, odanézni is alig mertem: úristen, most fog elesni. Folyamatosan az egyensúlyával küzdött, a pánik az arcára is kiült, az emelések előtt pedig rendre megtorpant, látszott, hogy össze kell szednie minden bátorságát.

A műsorvezetők

Stohl András és Lékai-Kiss Ramóna hozták az ilyen showkra jellemző, iszonyúan idegesítő műsorvezetői stílust, aminek a lényege, hogy mindenáron úgy tegyenek, mintha a világ legnagyobb bulija zajlana éppen a kamerák előtt, pedig elég nyilvánvalóan – és a szereplő arcáról is leolvashatóan – nem ez a helyzet. Ramóna még a versenyzőket is fenyegette, hogy ugyan érezzék már jól magukat.

A legtöbb énekes, tehetségkutatós, sztármutogató műsorban a páholy arra van, hogy a versenyzők leülnek, megpihennek, és békésen szemlélhetik a többi versenyzőt. Lékai-Kiss Ramóna páholyában azonban látszólag tilos volt leülni, a versenyzők mint az uzsonnára váró gyerekek álltak egy sorban azért, hogy állva fogadhassák a produkcióját éppen befejező párost. Ráadásul Ramóna nem elégedett meg azzal, hogy csak ott álljanak, folyamatosan úgy próbálta szurkolásra és ujjongásra ösztönözni őket, mintha fizetett közönség lettek volna. Egy ponton, amikor Noszály Sándor teniszező azt üzente a lányának a páholyból, hogy csókjait küldni neki a nézők soraiba, akkor Ramóna azt találta mondani, miközben a fogát összeszorítva a versenyzőkre nézett:

„Ti is csókoljátok, ugye táncosaim?”

Mire a versenyzők vérszegény ujjongást erőltettek ki magukból.

A két műsorvezető ráadásul folyamatosan, minden bejelentkezésnél szükségét érezte annak, hogy ők is táncikáljanak kicsit, és különösen ravasz módszerekkel próbálták beleégetni a néző agyába, hogy óriási buli a műsor: néha azt kiabálták: „buli, buli, buli!”

A jelmezek

A táncruhák külön világ. Aki nem táncol, az többnyire giccsesnek, hivalkodónak, túlzónak találja őket.

A TV2 sztájlisztjai a táncruhák idegen csillogását azzal próbálták meg közelebb hozni az átlag nézőkhöz, hogy olyan ruhákat adtak a versenyzőkre, amelyek persze elképesztően giccsesek és többségükben rondák is voltak, de valahogy mégis közelebb álltak azokhoz a ruhákhoz, amiket még a Bershkában is lehet kapni.Ezért történhetett meg, hogy ahelyett, hogy Marsi Anikóra adtak volna egy klasszikus, alsószoknyás, mindent eltakaró hercegnős standard ruhát, kapott egy esküvői ruhának kinéző strasszos lepedőt, ami kifejezetten előnytelenül állt rajta.

Az öltöztetők valami rejtélyes okból nem mertek tánccipőt adni a férfi versenyzőkre. A nők esetében még érthető volna az óvatosság, pontosan tudom, hogy milyen 7-8 centis magassarkúban megcsinálni egy sarokfordulatot, vagy egyszerűen csak lépni előre kettőt. A férfiak esetében viszont nincs ilyen nehézség.

A zsűri

Biztos vagyok benne, hogy az ilyesmire érzékenyebb nézők felfigyeltek a sok szexista megjegyzésre, mert egy ilyen műsor nem is létezhetne szexista megjegyzések nélkül. Mivel a műsorvezetők nyilvánvalóan semmit nem értenek a tánchoz (hiába táncikáltak minden beköszönésnél), ezért olyan kérdéseket próbáltak feltenni a párosoknak, amik általában a férfiak mellkasára, a nők combjaira és a kettőjük gender(!) szerepeire koncentráltak.

A zsűri sem maradt le, méltatták a hosszú combokat, Gelencsér Tímea tökéletes testalkatát. A szexista vonatnak Schiffer Miklós volt a mozdonyvezetője, aki Détár Enikő produkciója után annyit tudott mondani, hogy bár a színésznő elég öreg, mégis milyen kívánatos.

Táncműsorról lévén szó, nem lenne okos dolog túlpörgetni a feminista PC-t. A tánc ugyanis látványsport, ahol lényeges elem a kinézet: számít, hogy kinek mennyire szép a combja. A latin táncoknál aztán különösen, ahol a legfinomabban szólva is a hagyományos nemi szerepeknek megfelelő női megjelenés az elvárt: leginkább dögös ribancnak kell kinézni.A latinban tényleg az a jobb, aki a lehető legnőiesebb tud lenni, érje azt el a vastag combokkal vagy a kurvás mozdulatokkal. Ezt láthatóan megértette Détár Enikő, Pásztor Anna, és Osvárt Andrea színésznő is, nem véletlenül ők kapták a legtöbb pontot a zsűritől.

A zsűri egyébként pont ugyanolyan, mint bármelyik tehetségkutatóban. Mindenki olyasmiket mond, hogy „te a szívedet, lelkedet beletetted, egy csoda, hogy itt állsz”, a legnagyobb bullshitgyáros pedig kétségkívül Schiffer Miklós.

Az est legjobb mondata mégis Molnár Andrea egykori versenytáncosé volt (Istenes Lászlónak):

„Örülök, hogy nem olyan volt, mint a magyar foci, hogy csak fejben van meg, de lábban nincs.”

Mint táncrajongó és versenytáncos akár hálás is lehetnék a TV2-nek, hogy ha pocsék műsorral és kamu tánclépésekkel is, de legalább népszerűsíti ezt az elég mostohán kezelt sportot. De azt azért jelezni kell, a tánc mégis egész más dolog, mint ami ebben a műsorban történik.