2020 legerősebb fotói 1.: A vírushisztéria egyik budapesti áldozatának teljes paradicsomtermése durván 30 ezer forint befektetése után

A magyar ember első reakciója természetesen a másokra mutogatás. Az Újonc Nagyvárosi Paraszté meg végképp.

„Kovásszal kéne bekenni, aztán megpenészedett élesztőbe forgatni azt, aki az otthontermesztős hisztériát elindította” - gondolja az ember, aki minden külső fizikai kényszer nélkül vett egy rahedli zsákos termőföldet, féltucat különféle spéci olasz paradicsompalántát egy használt Alfa Romeo áráért, az akár kilósra is megnövő ízletes óriástól a sárga-zöld cirmosig, hozzá többféle különleges paprikát, chilit, pár cukkinivel és uborkával megbolondítva. Hogy október elején azzal kelljen szembesülnie, hogy a teljes évi termése épp elég lehet egy egyszerre intim és japánosan mininalista, kétszemélyes paradicsomsalátához, ha nem számoljuk ide azt a két, most is életerős jalapeno-bokrot, amiket egy-egy igazán szép paprika díszít odakint a kertben. Ja és a mángoldot, amiből simán kijön egy ütős magánsaláta, ha sikerül bottal távol tartanom tőle a gyerekeket.

Tudom, hogy nem kéne másokra mutogatni és nemcsak csúnya, de mélyen igazságtalan és gyermeteg dolog is azt kívánni, hogy izzadt vadkovász folyjon minden rohadék ereiben, akik ebbe beleugrattak. Hiszen a bajt kizárólag magamnak köszönhettem. Ide vezetett a szélsőségesen liberális növénynevelés.

A nyíllal jelölt példány az akár kilósra is megnövő ízletes óriás. Mármint lenne, ha szigorú napirendet szabok neki, hajnalban jeges fürdővel ébresztem, erőszakkal kapálgatom, nem engedem el sehová, beíratom hittanra, és szabad, sőt szabados csapongás helyett hozzákötözöm egy karóhoz, miután kinőtte a hurkapálcát:

A kép értelmezéséhez fontos tudni, hogy a nagyobbik, fehér kistányér átmérője sem több 15 centinél, az átlagos paradicsom akkora rajta, mint egy testesebb olivabogyó, és a két nagylegény sem éri el egy zöld dió vagy egy frakcióvezető-helyettes agyának méretét.