Nem a házassági papír alapján kellene eldönteni, hogy ki lesz a jobb örökbefogadó

• Egy új rendeletmódosítás miatt még inkább előnyben részesülnek a házaspárok az örökbefogadásnál az élettársakhoz vagy egyedülállókhoz képest.
• A szakemberek szerint eddig is az volt a bevett gyakorlat, hogy a házaspárok jutottak előbb gyerekhez, de sok esetben egyéni alapon bírálták el, és ezt nem szabadna rendelettel általánosítani.
• A szakemberek szerint nem annak kellene fontosnak lennie, hogy milyen az örökbefogadó kapcsolati státusza, hanem hogy alkalmas-e arra, hogy felneveljen egy többszörösen traumatizált gyereket.

Egy új rendeletmódosítás értelmében az örökbefogadásnál az eddigieknél nagyobb előnyben fognak részesülni a házaspárok a csupán élettársi kapcsolatban lévőkkel és az egyedülállókkal szemben. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy ha egy megyében volt egy örökbefogadható gyerek, akkor megyei szinten előbb megnézték a szóba jöhető családokat, elsősorban házaspárokat, de ha köztük nem találtak alkalmasat, akkor rögtön jöttek a megyében örökbefogadásra váró élettársak és egyedülállók.

Kásler Miklós, emberi erőforrások miniszter most viszont ezt arra módosította:

„Ha az illetékességébe tartozó alkalmas örökbe fogadni szándékozók között nincs a gyermek számára megfelelő örökbe fogadni szándékozó házaspár, a szakszolgálat 5 munkanapon belül értesíti az országos örökbefogadást elősegítő szervet annak érdekében, hogy a gyermek házaspár általi örökbefogadását más szakszolgálat illetékességébe tartozó örökbe fogadni szándékozó házaspárok közvetítésével segítse elő.” Az eddigi rendeletben csupán annyi volt, hogy ha a gyermekvédelmi szakszolgálat „talál a gyermek számára olyan örökbe fogadni szándékozó személyt, akivel a rendelkezésre álló adatok, információk alapján várhatóan megfelelő szülő-gyermek kapcsolat alakulhat ki”, akkor felveszi az örökbe fogadni vágyóval a kapcsolatot.

Tehát most már kifejezetten a házaspárok szerepelnek elől a listán, és csak azután jöhet mindenki más, hogy az ország összes örökbefogadásra jelentkező házaspárját számba vették.

Az élet sokkal bonyolultabb annál, minthogy rendeletekbe rakjuk

Székely Zsuzsanna, pszichológus, aki 41 évig dolgozott a gyermekvédelemben, úgy vélekedik, hogy a rendelet valahol nem hozott nagy változást, más értelemben viszont mégsem örvendetes a módosítás megszületése.

Székely szerint, a szakszolgálatok az örökbefogadásnál eddig is a házaspárokat részesítették előnyben, még ha erről nem is volt konkrét rendelet, de a polgári törvénykönyv már eddig is is tartalmazott erre vonatkozó szabályt. Éppen ezért eddig is már elsősorban azok, a házaspárok által nem elfogadott, és gyakran valamilyen szempontból nehezebb, például idősebb, SNI-s, vagy egyéb fejlődési elmaradással küzdő gyerekek kerültek pont az egyedülálló szülőkhöz, akiknek így még nagyobb feladattal kellett megbirkózniuk. A friss rendelkezés szerint mostantól az egyedülállók a lakhelyük szerinti megyében nem, csak a más megyében házaspárok által el nem fogadott gyermekek közül fogadhatnak örökbe. Így még a gyermekkel való barátkozással járó utazások idő- és költségigényesebb elvárásaival is számolniuk kell, amit még a házaspárok közül sem sokan vállalnak.

Székely úgy látja, hogy talán azért módosíthatták a rendeletet, mert lehet, hogy helyenként előfordult egyes gyermekvédelmi szakszolgálatnál, hogy nem mindig állítottak megfelelési rangsort a jelentkezők között, hanem alapvető szempontként a szülők jelentkezési sorrendjét vették figyelembe. Székely szerint, ezt viszont nem egy átfogó, általánosító rendelettel kellene orvosolni, hanem rendszeres ellenőrzésekkel és a szakszolgálatok egyéni felkészítésével.

„Az élet sokkal bonyolultabb helyzeteket szül, minthogy általánosító rendeletekbe foglaljuk őket. Vannak olyan gyerekek, akiknek kifejezetten az egyedülálló szülők a megfelelőbbek, mert például az előző családjában szexuálisan abuzálták, ezért fél a férfiaktól” - mondja.

Tehát van, amikor a szakszolgálatok elsősorban kifejezetten egyedülálló szülőt tartanak alkalmasnak egy konkrét gyermek örökbefogadására. Azt jogot, hogy ezt pedig szakemberként egyénileg elbírálhassák, meg kellene hagyni nekik.

Székely azt is érdekesnek tartja, hogy ugyanez a rendelet a külföldre történő örökbefogadásnál nem teszi azt a kitételt, hogy a házaspárokat előnyben kell részesíteni, ott csupán annyi áll, hogy megfelelő személynek adható örökbe a gyermek.

„Lehet, hogy ez azért van, mert az uniós szabályok szerint az örökbefogadásban nem lehet diszkriminálni az egyedülállókat?” - teszi fel a kérdést.

Egy család és gyermekjóléti szolgálat vezetője szerint sem annak kellene számítania egy gyerek örökbefogadásánál, hogy milyen a szülő kapcsolati állapota. Ő már látott arra is példát, amikor egyedülálló szülők is kiválóan felnevelték és szocializálták az örökbefogadott gyereküket, és arra is, amikor egy házaspár azért fogadott örökbe gyereket, hogy a problémás házasságukat megjavítsák, de nem voltak alkalmasak a szülőségre.

„Annak az örökbefogadónak kellene prioritást élveznie, aki jobban tudja majd felnevelni az adott gyermeket. Ezt viszont valóban nem könnyű megállapítani, de így lenne a legnagyobb esély arra, hogy a gyermek egy szerető családba kerüljön, legyen az egyedülálló szülő, élettársak vagy házaspárok” - magyarázza.

Ehhez azonban az is kellett volna, hogy ne töröljék el a kötelező tanfolyamot, amivel szűrhetnék és felkészíthetnék azokat a szülőket, akiknek fogalmuk sincs mekkora traumával érkezik a családjukba egy örökbefogadott gyerek.

A Fészek Alapítvány, akik évek óta foglalkoznak gyerekek örökbefogadásával előkészítésével, szerint eddig is a házaspárokat részesítették előnyben a szakemberek, és az egyedülállóknak jutottak azok a gyerekek, akiket a házaspárok az életkoruk, egészségi állapotuk vagy a származásuk miatt nem vállaltak. Ők viszont úgy érzik, hogy reális veszélyt jelenthet, hogy ha az örökbefogadást nehezebbé teszik az egyedülállóknak, akkor ezek a gyerekek tovább vagy örökre állami gondozásban maradhatnak.

Mivel jobb, ha van házassági szerződés, mint ha nincs?

Erről a szakemberek között is megoszlanak a vélemények, hogy miért tesz különbséget a rendelet az élettársak és a házastársak között is.

Lukács József, a Várva Várt Alapítvány elnöke szerint a házaspári kötelék azért fontos, mert az egy stabilabb együttélési forma, mint élettársaknak lenni, ahol az örökbefogadás is jogilag csak az egyik félhez kötve történik. Egy élettársi kapcsolatból könnyebb kilépni, ami az örökbefogadott gyereknek egy újabb trauma lenne.

„Ezek a gyerekek többszörös traumán mentek keresztül mielőtt családhoz kerülnek, ezért minden olyan tényezőt meg kell próbálni kizárni vagy legalább minimalizálni, ami esetlegesen megnehezítheti a gyerek életét az örökbefogadást után, ebből a szempontból pedig a házaspárok mutatkoznak a legmegbízhatóbbnak” - vélekedik Lukács József.

A család- és gyermekjóléti szolgálat vezetője viszont nem lát akkora különbséget élettárs és házastárs között.

„Sokan stabilabbnak gondolnak egy házasságot, én viszont nem így látom. Ahhoz, hogy valaki megfelelő legyen egy gyerek számára, megfelelő képességek kellenek, és én ebből a szempontból nem látok különbséget házastársak és élettársak között” - fogalmaz.

Egyelőre az is kérdéses, hogy mennyi időbe fog telni átnézni az országos örökbefogadásra jelentkező házaspár-listát is, miután megyei szinten nem találtak senkit. Székely Zsuzsanna pszichológus szerint ez akár egy évvel is meghosszabbíthatja egy gyermek családba kerülését. Lukács József nem látja ilyen borúsan a helyzetet, ő úgy tudja, hogy készül egy országos nyilvántartási rendszer, ami majd jelentősen meggyorsítja a folyamatot. A család- és gyermekjóléti szolgálat vezetője szerint pedig inkább legyen több idő megtalálni a megfelelő családot, minthogy olyannak adják, aki aztán örökbefogadás után visszaadja a gyereket, ami egy újabb trauma lesz neki.