Őrület: kutyával sétálni este 9-kor legális, pont ugyanazt csinálni akkor és ott kutya nélkül 500 ezerbe kerülhet

Nincs olyan, hogy népszerű kijárási tilalom, de a dolgot lehet úgy csinálni, hogy azon belül a lehető legtöbb embernek legyen elviselhető, és úgy is, hogy magasról teszünk az emberek fejére. A kormánynak most sikerült megvalósítania az utóbbit. Ráadásul olyan témában, amit az előző körben, tavasszal egyszer már sikerült normális, felhasználóbarát módon rendezniük, most misztikus okokból mégis inkább kiszúrtak többszázezer emberrel.

Ez a téma a magányos szabadtéri sportolás kérdése.

Az, hogy az ember testmozgással vagy a természetben való bambulással frissítse fel magát, eleve alapvető része az életnek, de járványügyi korlátozások idején, amikor a sportolás szokásos helyszínei mind bezárnak, különösen felértékelődik. Amikor némi túlzással semmi mást nem lehet csinálni, mint dolgozni, tanulni, bevásárolni és hazamenni - mármint azoknak a szerencséseknek, akik az első kettőt nem eleve otthonról csinálják - különösen felértékelődik egy kis kocogás, séta, bringázás vagy horgászat. Ami máskor simán csak egészséges szórakozás, az ilyen időkben majdnem szó szerint életmentő tevékenységgé válik, de minimum fontos kedélyjavítóvá és az otthonaiba szorult lakosság megfelelő testi állapotának a zálogává.

A furcsa az, hogy a kormány ezt nemcsak pár hónapja látta világosan, amikor a tavaszi korlátozások idején is engedélyezte az ilyesmit, hanem most is. A kedden éjjel megjelent, az életünk kereteit következő minimum egy hónapra megszabó kormányrendelet ugyanis külön pontban szögezi le, hogy “a közterületen, a nyilvános helyen, a szabadtéri sportpályákon az egyéni szabadidős sporttevékenység (...) gyakorlása megengedett.”

Mármint napközben.

A probléma ott van, hogy az egész Európát nézve párját ritkítóan korán, este 8-kor kezdődő kijárási tilalom idejére a szabadidős sportolóknak ennek ellenére sem adtak felmentést.

Ez többek között azért rossz, sőt kifejezetten káros húzás, mert egy dolgozó, családos embernek a munka, a bevásárlás és a mindenféle kötelező ügyek elintézése után gyakran csak kora este jut egyáltalán ideje bármi ilyesmire. Ami persze rengeteg nem családos tanulóra és dolgozó emberre ugyanígy igaz.

Na de miért kapjon bárki felmentést az otthon tartózkodás kényszere alól, ha egyszer járvány van és a kijárási tilalommal úgyis mindenkinek szívnia kell?

Hát azért, mert ha a felmentés nem kerül semmibe és mások biztonságát sem veszélyezteti, akkor miért ne tegyük elviselhetőbbé az életet több százezer vagy akár milliós nagyságrendű embernek? Főleg, ha a lazítás révén jó eséllyel ellenállóbbak lesznek a fertőzésre.

Márpedig a legnagyobb tömegek által űzött egyéni szabadtérisportok egyben olyanok, amik a lényegében semennyit sem növelik a fertőzés kockázatát. Minimális vagy semekkora egészségügyi kockázattal sem járt volna kivételt tenni a kocogókkal, bringázókkal, egészégügyi sétálókkal és horgászókkal.

Nem új, saját előjogokat adva nekik, csak biztosítva ugyanazt, ami jogukban állt tavasszal.

És amit a legtöbb, a második hullámban most korlátozásokat bevezető európai országban meg is tehetnek, most is, a kijárási tilalom idején is. Az Orbán miniszterelnök által a magyar járványügyi rendelkezések példaképének nevezett Ausztriában például nagyon hasonlóak az esti kijárási tilalom szabályai, de a magányos testedzők ott felmentést kaptak és esténként nyugodtan sportolhatnak. De a magányos szabadtéri sportolás még abban Íroroszágban is engedélyezett, ahol október végén nem esti, hanem teljes, állandó kijárási tilalmat vezettek be.

Nem véletlenül. A szóba jöhető sportok egyike sem olyan jellegű, hogy - vegyük az elképzelhető legrosszabb esetet - a felmentéssel visszaélve tömegek hágják át a távoságtartási szabályokat. Jellemzően nem a települések legzsúfoltabb részein űzik ezeket, az ember ilyenkor ráadásul minden törvényi előírástól függetlenül is megtartja a távolságot, ha nem akar összeütközni a másikkal.

A kormány nálunk azonban valami okból érzéketlen maradt a józan észre. Pedig igencsak kilóg a lóláb, amennyiben a friss kormányrendelet kijárási tilalomról szóló részében a versenysportolóknak este 8 után is megengedik ugyanazt, amit az amatőr sportolóknak nem, vagyis például a közterületen való tartózkodást és az edzést. Ha ezek járványügyi kockázatot jelentenének az igazolt versenyzőkre vagy a lakosságra nézve, a kormány nyilvánvalóan nem engedélyezte volna a dolgot nekik sem. De engedélyezték.

Ám mától minimum egy hónapig misztikus okból csak azok futhatnak este az erdőben, akiknek van sportovosi igazolásuk. Aki ugyanazt csinálná igazolás nélkül, nem teheti. A durván 400 ezer igazolt magyarországi sportoló esti testmozgása miben különbözik attól, ha civilek művelik ugyanazt?

Az is árulkodó, hogy a kutyatartóknak kedden pár óra alatt sikerült kilobbizniuk, hogy kutyát este 8 után is lehessen sétáltatni. Nagyon helyesen.

Csakhogy potenciálisan több mint 3 millió magyar ember számít kutyasétáltatónak, a lakosságnak ugyanis bő harmada él kutyás háztartásban. Ha a magányos sétáltatás nem jelent közegészségügyi kockázatot, ekkora léptékekben sem, a magányos sétálás vagy kocogás kutya nélkül miért tiltott?

Sőt: ha egyszer teljesen legális kutyával szaladgálnom a lakóhelyem 500 méteres körzetében bármikor, akkor miért kaphatok százezres nagyságrendű bírságot, ha ugyanezt Minóka és Txiki nélkül csinálom 20:47-kor?

A kocogók mellett a horgászok is az új rendelkezések értelmetlen vesztesei. A vírus első hulláma alatt derült ki, hogy a peca mennyire járványkonform időtöltés. Csak a szabadban lehet űzni, a dolog jellegénél fogva a biztonságos távolság megtartása mellett, hiszen a legjámborabb keszeghorgász is kihegyezett merítőszákkal támadna arra, aki a közelébe próbálna pofátlankodni a parton. Ennek megfelelően az év első felében magyarok százezrei tudták elviselhetőbbé tenni a járványt és a családjuk hangulatát rendszeres pecázással.A dolog annyira bejött, hogy az engedélyt kiváltó horgászok száma pár hónap alatt több tízezerrel emelkedett és 2020 közepére meghaladta a 650 ezret.

A pecások aztán végképp nem kavarognak zsúfolt városközpontokban. Sőt a felszereléseik jellege miatt - hosszú botok, büdös etetőanyagok, nagy csalis vödrök, hülyén kinéző ruházat, például hónaljig érő guminadrág - a közösségi közlekedést is kifejezetten ritkán használják. Horgászat címén kijátszani sem lehet a tiltásokat, hiszen az sajnos első pillantásra látszik, hogy valaki tényleg horgászni volt-e. A pecások most mégsem kaptak felmentést az este 8 utáni takarodó alól. Miért baj ez, ha egyszer a MOHOSZ weboldalán szerdán megjelent friss tájékoztató is megerősíti, hogy napközben, hajnali 5 és este 7 között továbbra is szabad horgászni? Részben ugyanazért, amiért a kocogás és bringa esti tiltása is gázos: aki dolgozik vagy tanul, annak hétköznap lényegében épp a tiltott időszakban lenne alkalma a szabadban lazítani egy kicsit. A horgászat sok formája ráadásul sötétben eredményesebb, az őszi-téli időszakban különösen. Plusz oda is kell érni a partra meg onnan haza, ami azt jelenti, hogy akinek bármilyen elfoglaltsága van munkaidőben, az a gyakorlatban maximum hétvégén horgászhat.

Mondhatjuk persze, hogy ez egyéni szociális probléma. Csakhogy olyan fajta, amin szinte semmibe sem kerülne segíteni, úgy, hogy az a többségnek a világon semmiféle hátrányt nem okozna.

A járvány önmagában is eléggé megtépázza az ember idegeit. Ez a Magyar Néphadseregből ismerős "nehogy má jól érezzék magukat"-mentalitás ilyenkor különösen rosszul esik, hogy pont ugyanannyi erővel lehetne jó fejnek is lenni. Ráadásul nem pusztán néhány csodabogárral, hanem - csak az ebben a cikkben emlegetett szabadidős egyéni sportolókat és horgászokat nézve - milliós nagyságrendű tömeggel.