„Orbán személyében ismét egy erőszakos és ravasz zsarnokkal van dolgunk”

Járvány hírlevél
A koronavírus és a küzdelem ellene. A helyzet itthon és a világban.

Egy, a Die Zeitben megjelent véleménycikkre válaszul közös publicisztikában reagáltak a német hetilap hasábjain a DK, az MSZP és a Jobbik EP-képviselői, vagyis Dobrev Klára, Gyöngyösi Márton, Ara-Kovács Attila, Molnár Csaba, Rónai Sándor és Ujhelyi István. Vagyis a Momentum EP-képviselői nem írták alá azt. Mint látni fogjuk, talán nem véletlenül.

A cikk az Orbánnal szembeni kemény fellépésre biztatja az Unió vezetőit.

A balos-jobbos csapat cikkében eleve érdekes, hogy az írás, amire reagáltak, nem egy populista ideológus vagy egy szélsőjobbos-nacionalista ellenfelük hőbörgése, hanem egy ismert német-brit liberális újságíró, Alan Posener érvelő publicisztikája. Posener a cikkében - amit abszolúte érdemes elolvasni, még géppel angolra fordítva is - amellett érvel, hogy 

a mostani patthelyzetben az EU-nak akkor sem érdemes keménykednie az EU költségvetését vétózással blokkoló Orbánnal és lengyel elvtársaival, ha az pillanatnyilag az Uniót bomlasztó populisták győzelmének látszik is. 

Posener felidézi, hogy Orbán az "alárendelt" Magyar Rádiónak adott egyik interjújában azt mondta, hogy az Uniós támogatásokat a jogállamiság betartásához kötő, "német irányítással" kidolgozott szabályozás "egy második Szovjetunióvá" alakítaná át az EU-t. A kommunista időkben a "szovjetellenes cselekményeket" büntették, a tagállamokat most az Európa-ellenes cselekményeikért büntetnék - magyarázta a magyar miniszterelnök. 

Posener szerint az ilyen összehasonlítás demagóg és annyira képtelenség, hogy az ellenkezője sem igaz. De a szerző szerint Orbán véleményét a később csatlakozott kelet-európai államok sok polgára osztja, másrészt úgy véli, hogy egyes német politikusok megnyilatkozásai is ezt az érzést erősítik. Felidézi, hogy Katarina Barley szocdem EP-alelnök arról twitelt, hogy most bosszulja meg magát, hogy az Unió annyi ideig kesztyűs kézzel bánt Magyarországgal és Lengyelországgal1, amit az FPD-s Moritz Körner azzal kommentált, hogy a két ország most mond búcsút Európa szolidáris közösségének.

Posener ezten a ponton feltette a kérdést: Ha az Unió tényleg szolidaritásra épülő közösség, akkor jó dolog-e a szolidaritást a helyes politikai viselkedéshez kötni. 

Az Unió Posnener szerint egyfajta "liberális birodalom". Szerinte éppen ezért itt az ideje, hogy a birodalom önmaga megmentése érdekében a gyakorlatban is liberálisan viselkedjen. Az Uniónak a szerző szerint arra kéne törekednie, amit annak idején Tony Blair javasolt, hogy "szuperhatalom legyen, ne szuperállam". Ahhoz, hogy az EU szuperhatalommá válhasson, szerinte olyan problémákat kell megoldania, mint a járvány legyőzése, a klímaváltozás elleni harc, Kína megregulázása Amerikával együtt, megoldani az orosz gázfüggés kérdését, biztosítani az Unió külső határait és megoldani a menekültkérdést, közös európai haderőt létrehozni és így tovább. 

Az írás legfontosabb tézise az, hogy Posener szerint az EU szempontjából öngól lenne belebonyolódni egy olyan belső harcba, amit egyik fél sem úszhat meg sértetlenül. Ehhez szerinte először is vissza kéne venni a verbális keménykedésből, különösen a német félnek. Azt az elképzelést is érdemes lenne feladni, hogy a magyarok és lengyelek azért adják majd fel, mert kell nekik a pénz - írja. Szerinte egyrészt nem is olyan biztos, hogy Magyarországnak jobban kell a pénz, mint Görögországnak, Spanyolországnak vagy az olaszoknak. Másrészt úgy véli, hogy az emberek szívének megnyeréséhez nem biztos, hogy a gazdaságilag gyengébb tagállamok megalázása a praktikus út. "

Ne csapjuk be magunkat: ez (vagyis a jogállamisági követelés ügyében a szerző által remélt kompromisszumos megoldás – a szerk.) Orbán Viktor és lengyel kollégája, Mateusz Morawiecki győzelmét jelenti. De ez a siker hosszabb távon értéktelennek fog bizonyulni – írja, Orbán és Morawiecki ugyanis a történelem rossz oldalán állnak. Amit szerinte a lengyel nők bátor fellépése és a Fidesz önkormányzati választási veresége is bizonyít.

A liberális szerző szerint ahelyett, hogy a varsói és budapesti kormányra a brüsszeli intézményeken keresztül próbáljanak nyomást gyakorolni, a német pártoknak egészen mást kéne tenniük. Nevezetesen a civil társadalom ellenállását kellene támogatniuk a két országban, amibe szerinte a médiajelenlét megteremtése is beletartozik. 

Erre a cikkre reagáltak a magyar baloldali ellenzék és a Jobbik EP-képviselői.

Ők Posenerrel vitatkozva a kemény fellépés hívei. Cikkük azzal kezdődik, hogy

"Európa most nem engedhet meg magának olyan hibát, ami könnyedén az Európai Unió széteséséhez vezethet."

Ezek után történelmi kontextusba helyezik a mostani jogállamisági vitát a magyar és lengyel populistákat Hitlerhez és Sztálinhoz hasonlítva:

"Gondoljunk itt a Népszövetség kudarcára, Jaltára és annak a következményeire. Mindkét alkalommal demokratikus országok demokratikusan gondolkodó vezetőinek kellett megbirkóznia olyan erőszakos és ravasz diktátorokkal, mint Hitler és Sztálin. Wilson, Roosevelt és mások alapvetően abból indultak ki, hogy ellenfeleik hasonlóan gondolkodnak és hasonlóan reagálnak, mint ahogy ők maguk tennék. Ebbe a tévedésbe esik Alan Posener is."

Hogy ne maradjon kétséges az összehasonítás, a szöveg azzal folytatódik, hogy

"Orbán személyében ismét egy erőszakos és ravasz zsarnokkal van dolgunk, aki politikai hatalmát és az EU pénzét saját családja és klientúrája meggazdagodására használja, miközben lebontja a demokráciát és lábbal tiporja az európai értékeket. Orbán hatalma megtartása érdekében bármire képes. "

Később kifejtik, hogy "Orbán nem egyenlő a magyar emberekkel", szerintük a miniszterelnök kétharmados parlamenti többsége is megtévesztő:

"A sajtószabadság lebontásával, az ellenzék ellehetetlenítésével és nem utolsó sorban a választási rendszer saját érdekei szerint történő változtatásával Magyarországon a szavazásra jogosultak egynegyedének szavazatával meg lehet szerezni a parlamenti helyek kétharmadát. Magyarországon a választások már se nem szabadok, se nem igazságosak"

– írják.

Úgy vélik, hogy a magyarok "elsöprő többsége támogatja Magyarország EU-s tagságát, és nem áll Orbán mögött annak EU-ellenességében, ezért téved hatalmasat a véleménycikk írója". 

A publicisztikát jegyző magyar EP-képviselők ezek után nyíltan megfogalmazták, mit várnak az Uniótól:

"Orbán tíz éves uralkodása alatt világossá tette, hogy csak az erőből ért, és ő nem az a politikus, akit érvekkel meg lehet győzni. (..) a magyarok igenis azt várják az EU-tól, hogy szabjon végre gátat Orbán destruktivitásának. Ez Magyarország és Európa lételeme is."

Írásuk vége már-már apokaliptikus, hiszen azt írják, hogy 

"Ha Európa vezetői ismét elkövetik azt a hibát, hogy egy intoleráns zsarnoknak engednek, teljesen hiteltelenné fognak válni az Európai választók szemében. Nem lehet, hogy több száz millió európai állampolgár érdekével ellentétesen Orbánt és társait finanszírozzák, vagy ha mégis, Európa ismét egy olyan hibát követ el, ami könnyedén az EU végét jelentheti."

A cikket, mint említettem, a Momentum EP-képviselői nem írták alá. Ezt a tényt Donáth Anna szerint nem kell túldimenzionálni, a liberális EP-képviselő a 444-nek azt mondta, hogy a cikk elküldésének napján, vagyis hétfőn a magyar ellenzéki pártelnökök már kiadtak egy közös reakciót hasonló témában. „Szerintünk az elég volt" - mondta lapunknak Donáth.

1. Katarina Barley twitjének fordítását olvasónk, Zoltán észrevételére módosítottam.