Meghalt John le Carré, a kémregények királya
89 évesen, a kiadója közlése szerint tüdőgyulladásban elhunyt David Cornwell, az egykori hírszerző, aki John le Carré néven lett a modern kémregény klasszikusa.
Nem csak a műfaji könyvek vagy a bestsellerek karámjából tört ki, miután az ún. magas irodalom befogadta, és olyan írófejedelmek zengték dicséretét, mint Philip Roth vagy Graham Greene. A könyveiből születő számtalan filmnek és a bennük játszó sztároknak hála azok is tudtak róla, akik egy sorát sem olvasták. Ha csak a fenti montázst vesszük: Az üldözött (Philip Seymour Hoffman, Willem Dafoe), A panamai szabó (Pierce Brosnan), Éjszakai szolgálat (Tom Hiddleston, Hugh Laurie), Suszter, szabó, baka, kém (Gary Oldman), Smiley's People (Alec Guinness), Az elszánt diplomata (Rachel Weisz, Ralph Fiennes).
Regényes élete volt, annak ellenére, hogy nagyobbik részét regényírással töltötte.
1931-ben született egy dél-angliai városban a La Manche csatorna partján, anyja 5 éves korában elhagyta őt és a börtönből ki-bejáró apját, az ismert szélhámost, akinek hosszú távolléteit az élénk képzeletű fiú azzal magyarázta, hogy titkos ügynökként dolgozik. Viszonyukat elég jól leírja, hogy apja perrel is fenyegette a már sikeres Le Carrét, ha az nem ad neki pénzt, az író pedig apja halála után a temetését kifizette ugyan, de nem ment el rá.
Arra viszont mindig adott az apja, hogy jó iskolákba járjon. Alig múlt 18, amikor egy svájci egyetem hallgatójaként beszervezte a brit hírszerzés, amelynek - kisebb megszakítással - mintegy 16 éven át dolgozott. Először az MI5, a kémelhárítás tisztje lett, az oxfordi egyetemen figyelte a szovjetbarát hallgatókat. Miután lediplomázott és tanított pár évet, a külföldi hírszerzés, az MI6 ügynökeként, diplomáciai fedésben dolgozott Bonnban és Hamburgban. Pályája során
kihallgatásokat vezetett, telefonokat hallgatott le, betöréseket szervezett és ügynököket futtatott.
A 60-as évek elején egyszerre volt követségi titkár, majd konzul, illetve titkos ügynök és író. Főnökeitől engedélyt kért és kapott, hogy álnéven megjelentesse a regényeit, mert nem gondolták, hogy ezzel titkokat leplezne le. Az olvasók viszont érezhették, hogy nagyon is életszerű ez a világ, amelyben nem a mindig diadalmas James Bond, hanem meghasonlott és a bürokráciába belefáradt ügynökök képviselik az Egyesült Királyságot. Egyéb bokros teendői mellett, mindössze két évvel írói debütálása után tulajdonképpen a csúcsra ért: megjelent és világszintű sikert aratott A kém, aki bejött a hidegről, amelyet sokan minden idők kémregényeként és a 20. század irodalmi csúcsteljesítményei között tartanak számon.
Ugyanebben az évben, 1963-ban menekült a Szovjetunióba Kim Philby, a történelem egyik leghírhedtebb kettős ügynöke, az MI6 egyik vezetője, akinek sorsát a Suszter, szabó, baka, kémben örökítette meg Le Carré tíz évvel később. Philby árulása azonban nagyon is valóságos következményekkel járt a szerző életére, ugyanis világossá vált, hogy az Európában fedésben dolgozó brit ügynökök kiléte ismert lehet a szovjetek előtt. Le Carré egy későbbi interjúban azt mondta, hogy 1988-ban, amikor először beengedték a vasfüggöny mögé már mint ünnepelt írót, Philby találkozni akart vele Moszkvában, de ő elutasította.
Le Carré otthagyta a szolgálatokat, egy angol lap felfedte a kilétét, és ezek után csak az írásnak élt.
Korábbi munkája miatt továbbra is kellett némileg titkolóznia, illetve jó ideig visszavonult életet élt, ami így együtt rejtélyes aurát kölcsönzött neki.
Fő karaktere a boldogtalan és brilliáns George Smiley az MI6-től, legfontosabb közege pedig a hidegháború, amelyet hős nyugatiak és gaz keletiek szembenállása helyett esendő emberek és az őket felőrlő rendszerek történeteként beszélt el. Érte is olyan vád, hogy a regényekben ezek ugyanannyira romlott rezsimek, de Le Carré maga visszautasította a nyugati demokráciák és a totalitárius rendszerek összemosását.
A kémkedés krónikásának regényei nem csak azt alakították át, ahogy ezt a foglalkozást látja a társadalom, hanem például azt is, ahogy maguk a kémek gondolkodnak és beszélnek. A szakzsargon olyan klasszikusai származnak tőle, mint például a tégla vagy éppen a honey trap, a szexcsapda. A Magyar Narancsnak adott 2013-as interjújában rákérdeznek arra az elhíresült mondására is, hogy „aki egyszer kém volt, mindig kém marad”: „Ha egyszer része voltál a rendszernek, s ez talán sok magyarnak is ismerős lehet, szóval, ha egyszer része voltál a hírszerzés világának, azt először a személyiség sínyli meg. Mert a rendszer így vagy úgy, de deformálja a személyiséget. Manipuláció, lopás, anarchia - ha az ember az állam szolgálatába állítja az ilyen irányú hajlamait, ha nap mint nap, hivatásszerűen kell foglalkoznom azzal, hogy miként tudom behálózni, meggyőzni, a szolgálatomba állítani a másik embert, az engem is megváltoztat. Ebben a szakmában pedig csakis ezen jár az esze mindenkinek. Mivel lehet a másikat megvásárolni, elcsábítani, átállítani?”
Itt viszont már érezzük, hogy jóval többről van szó, mint a hírszerzés. Ahogy Timothy Garton Ash fogalmazott:
igazi témája nem a kémkedés,
hanem „az emberi kapcsolatok végtelen és álságos labirintusa: az árulás, ami egyfajta szeretet, a hazugság, ami az igazság egy formája, jó emberek rossz célok szolgálatában, és rossz emberek jó célokkal.”
Kéttucat regénye közül a hidegháború londoni utcaképei villannak fel először a többség fejében, de hősei bejárták Ruandát és Csecsenföldet, a Karib-tengert és a Távol-keletet, írt a gyógyszerlobbiról, a fegyverkereskedelemről, a palesztin-zsidó konfliktusról és a terror elleni amerikai háborúról.
A cornwalli szikla tetején tanyázó remete az új évezredben egyre erősebben hallatta a hangját közszereplőként: az iraki háború ellen intézte első emlékezetes kirohanását, a Bush-adminisztráció kényszervallatásait - úgymond szakmabeliként - nem csak embertelennek, hanem amatőrnek is tartotta, de voltak keresetlen szavai a Trump-Putyin tandemről, illetve az európai politikáról is: „Úgy vélem, hasonló történt a harmincas években Spanyolországban, Japánban, és természetesen Németországban. A mai jelek egyértelműen hasonlítanak a fasizmus térhódításához, és ez fertőző. A fasizmus egyre nyíltabbá válik Magyarországon és Lengyelországban. Komoly bátorítást is kap.”
A nekrológok szerint magánéleti válságoktól szabdalt élete utolsó éveit a családi boldogság, 14 unokája és 3 dédunokája töltötte ki. Első házasságából három gyereke született, a másodikból egy fiú, aki szintén író lett. Tőlük kapta a posztert, ami a dolgozója falán lóg azzal a felirattal:
Keep Calm and le Carré on.