Meghalt John le Carré, a kémregények királya

2020 december 14., hétfő 5:01

89 évesen, a kiadója közlése szerint tüdőgyulladásban elhunyt David Cornwell, az egykori hírszerző, aki John le Carré néven lett a modern kémregény klasszikusa.

Nem csak a műfaji könyvek vagy a bestsellerek karámjából tört ki, miután az ún. magas irodalom befogadta, és olyan írófejedelmek zengték dicséretét, mint Philip Roth vagy Graham Greene. A könyveiből születő számtalan filmnek és a bennük játszó sztároknak hála azok is tudtak róla, akik egy sorát sem olvasták. Ha csak a fenti montázst vesszük: Az üldözött (Philip Seymour Hoffman, Willem Dafoe), A panamai szabó (Pierce Brosnan), Éjszakai szolgálat (Tom Hiddleston, Hugh Laurie), Suszter, szabó, baka, kém (Gary Oldman), Smiley's People (Alec Guinness), Az elszánt diplomata (Rachel Weisz, Ralph Fiennes).

Le Carré a Berlinalén 2016-ban Fotó: JOHN MACDOUGALL/AFP

Regényes élete volt, annak ellenére, hogy nagyobbik részét regényírással töltötte.

1931-ben született egy dél-angliai városban a La Manche csatorna partján, anyja 5 éves korában elhagyta őt és a börtönből ki-bejáró apját, az ismert szélhámost, akinek hosszú távolléteit az élénk képzeletű fiú azzal magyarázta, hogy titkos ügynökként dolgozik. Viszonyukat elég jól leírja, hogy apja perrel is fenyegette a már sikeres Le Carrét, ha az nem ad neki pénzt, az író pedig apja halála után a temetését kifizette ugyan, de nem ment el rá.

Arra viszont mindig adott az apja, hogy jó iskolákba járjon. Alig múlt 18, amikor egy svájci egyetem hallgatójaként beszervezte a brit hírszerzés, amelynek - kisebb megszakítással - mintegy 16 éven át dolgozott. Először az MI5, a kémelhárítás tisztje lett, az oxfordi egyetemen figyelte a szovjetbarát hallgatókat. Miután lediplomázott és tanított pár évet, a külföldi hírszerzés, az MI6 ügynökeként, diplomáciai fedésben dolgozott Bonnban és Hamburgban. Pályája során

kihallgatásokat vezetett, telefonokat hallgatott le, betöréseket szervezett és ügynököket futtatott.

A 60-as évek elején egyszerre volt követségi titkár, majd konzul, illetve titkos ügynök és író. Főnökeitől engedélyt kért és kapott, hogy álnéven megjelentesse a regényeit, mert nem gondolták, hogy ezzel titkokat leplezne le. Az olvasók viszont érezhették, hogy nagyon is életszerű ez a világ, amelyben nem a mindig diadalmas James Bond, hanem meghasonlott és a bürokráciába belefáradt ügynökök képviselik az Egyesült Királyságot. Egyéb bokros teendői mellett, mindössze két évvel írói debütálása után tulajdonképpen a csúcsra ért: megjelent és világszintű sikert aratott A kém, aki bejött a hidegről, amelyet sokan minden idők kémregényeként és a 20. század irodalmi csúcsteljesítményei között tartanak számon.

Ugyanebben az évben, 1963-ban menekült a Szovjetunióba Kim Philby, a történelem egyik leghírhedtebb kettős ügynöke, az MI6 egyik vezetője, akinek sorsát a Suszter, szabó, baka, kémben örökítette meg Le Carré tíz évvel később. Philby árulása azonban nagyon is valóságos következményekkel járt a szerző életére, ugyanis világossá vált, hogy az Európában fedésben dolgozó brit ügynökök kiléte ismert lehet a szovjetek előtt. Le Carré egy későbbi interjúban azt mondta, hogy 1988-ban, amikor először beengedték a vasfüggöny mögé már mint ünnepelt írót, Philby találkozni akart vele Moszkvában, de ő elutasította.

1999 Fotó: leemage via AFP

Le Carré otthagyta a szolgálatokat, egy angol lap felfedte a kilétét, és ezek után csak az írásnak élt.

Korábbi munkája miatt továbbra is kellett némileg titkolóznia, illetve jó ideig visszavonult életet élt, ami így együtt rejtélyes aurát kölcsönzött neki.

Fő karaktere a boldogtalan és brilliáns George Smiley az MI6-től, legfontosabb közege pedig a hidegháború, amelyet hős nyugatiak és gaz keletiek szembenállása helyett esendő emberek és az őket felőrlő rendszerek történeteként beszélt el. Érte is olyan vád, hogy a regényekben ezek ugyanannyira romlott rezsimek, de Le Carré maga visszautasította a nyugati demokráciák és a totalitárius rendszerek összemosását.

A kémkedés krónikásának regényei nem csak azt alakították át, ahogy ezt a foglalkozást látja a társadalom, hanem például azt is, ahogy maguk a kémek gondolkodnak és beszélnek. A szakzsargon olyan klasszikusai származnak tőle, mint például a tégla vagy éppen a honey trap, a szexcsapda. A Magyar Narancsnak adott 2013-as interjújában rákérdeznek arra az elhíresült mondására is, hogy „aki egyszer kém volt, mindig kém marad”: „Ha egyszer része voltál a rendszernek, s ez talán sok magyarnak is ismerős lehet, szóval, ha egyszer része voltál a hírszerzés világának, azt először a személyiség sínyli meg. Mert a rendszer így vagy úgy, de deformálja a személyiséget. Manipuláció, lopás, anarchia - ha az ember az állam szolgálatába állítja az ilyen irányú hajlamait, ha nap mint nap, hivatásszerűen kell foglalkoznom azzal, hogy miként tudom behálózni, meggyőzni, a szolgálatomba állítani a másik embert, az engem is megváltoztat. Ebben a szakmában pedig csakis ezen jár az esze mindenkinek. Mivel lehet a másikat megvásárolni, elcsábítani, átállítani?”

Itt viszont már érezzük, hogy jóval többről van szó, mint a hírszerzés. Ahogy Timothy Garton Ash fogalmazott:

igazi témája nem a kémkedés,

hanem „az emberi kapcsolatok végtelen és álságos labirintusa: az árulás, ami egyfajta szeretet, a hazugság, ami az igazság egy formája, jó emberek rossz célok szolgálatában, és rossz emberek jó célokkal.”

Kéttucat regénye közül a hidegháború londoni utcaképei villannak fel először a többség fejében, de hősei bejárták Ruandát és Csecsenföldet, a Karib-tengert és a Távol-keletet, írt a gyógyszerlobbiról, a fegyverkereskedelemről, a palesztin-zsidó konfliktusról és a terror elleni amerikai háborúról.

Oxfordi díszdoktorok 2012-ben: Eliza Manningham-Buller, az MI5 korábbi vezetője, Le Carré és a Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Kjí Fotó: BEN STANSALL/AFP

A cornwalli szikla tetején tanyázó remete az új évezredben egyre erősebben hallatta a hangját közszereplőként: az iraki háború ellen intézte első emlékezetes kirohanását, a Bush-adminisztráció kényszervallatásait - úgymond szakmabeliként - nem csak embertelennek, hanem amatőrnek is tartotta, de voltak keresetlen szavai a Trump-Putyin tandemről, illetve az európai politikáról is: „Úgy vélem, hasonló történt a harmincas években Spanyolországban, Japánban, és természetesen Németországban. A mai jelek egyértelműen hasonlítanak a fasizmus térhódításához, és ez fertőző. A fasizmus egyre nyíltabbá válik Magyarországon és Lengyelországban. Komoly bátorítást is kap.”

A nekrológok szerint magánéleti válságoktól szabdalt élete utolsó éveit a családi boldogság, 14 unokája és 3 dédunokája töltötte ki. Első házasságából három gyereke született, a másodikból egy fiú, aki szintén író lett. Tőlük kapta a posztert, ami a dolgozója falán lóg azzal a felirattal:

Keep Calm and le Carré on.

(NYT, Guardian, BBC)