A kedvenc kávézóm? Az az otthonom

Tudsz kávét főzni?

Persze, hogy tudsz. Kávét főzni mindenki tud. Olyat, amilyet, de tud. Kávé = pörkölt kávé + víz + hőhatás + türelem. A világ kedvenc itala mindenhol így készül, a Horn-foktól Alaszkáig. A kávét évezredek óta ismerjük; joggal hihetjük, hogy mindent tudunk róla, és amúgy is nehéz variálni egy kétkomponensű folyadékkal. De megkérdezem máshogy:

Tudsz jó kávét főzni?

Persze, hogy tudsz. Biztos van kedvenced, amit magadnak főzöl – amit szeretsz, vagy amit megszoktál. De biztos feltűnt, hogy nem véletlenül léteznek kék szalagos baristák, több milliós kávégépek és méregdrága szemes kávék. Sejtheted, hogy a kávéfőzésben több van annál, mint amennyit egy átlagos halandó ki tud hozni belőle, és meg is győződhetsz róla, ha összeveted a hipszterkávézó ezer forintos flat white-ját a műanyag poharas, automatás presszókávéval. A minőségi különbség vitathatatlan, legfeljebb azon spekulálhatsz, hogy megér-e tízszer annyit.

Akinek vannak ízlelőbimbói, az szívesen költ jó kávéra, de nyilván nem annyit, mint egy profi barista. Szakmát tanulni, több millió forintos kávégépet és több tízezer forintos kávékat szerezni csak az fog, aki a piacon akarja értékesíteni a tudását. Egy hárommilliós gép ára háromezer csésze kávé után lesz nullszaldós. Otthoni fogyasztással sosem térülne meg a befektetés, és a profi gépek karbantartása is bonyolultabb, mint a csap alatt elmosható kotyogósé. De így van ez jól. A telekre sem limuzinnal járunk, hanem hétköznapi, strapabíró civil járművel. Szóval a kérdés, amit valójában fel akartam tenni, így hangzik:

Tudsz jó kávét főzni otthon?

Ne válaszolj: tudsz. Talán nem tudod, de tudsz. És nem kell hozzá se szakértelem, se milliós gép, csak egy csomag minőségi szemes kávé, és egy Philips LatteGo.

Hétköznapi mágia

Mostanra rájöhettél, hogy szeretem a kávét, de ha megkérdeznéd, hogy milyen kávét szeretek, bajban lennék. A kávét szeretem, nem valamilyen kávét. Rossz kávét sosem iszom – túl rövid ahhoz az élet –, de jót bármilyet és bármikor, legyen az reggeli latte, délelőtti café au lait, ebéd utáni ristretto, vagy délutáni americano. A jó kávé tejjel, tejszínnel, habbal, vagy hab nélkül, magában is finom. A főzet legyen jó, a többi csak cicoma.

Mindennap kávézom, és mindennap jó kávét iszom, mióta tavaly beköltözött az életembe a Philips LatteGo 5000. A karbantartási igénye a kotyogóséhoz mérhető, a főzet minősége alulról súrolja a jobb kávézók színvonalát, és egyszerű a kezelése, mint egy villanykapcsolóé. Felül bemegy a víz és a kávébab, középen megnyomunk egy gombot, alul kijön a kávé. A jó kávé. És nem kell hozzá se barista, se profi kávégép.

Arthur C. Clarke azt írta, hogy a kellően fejlett technológia nem különböztethető meg a mágiától. Így vagyok én is a LatteGóval: hiába simult bele a hétköznapjaimba, máig nem tértem napirendre fölötte, hogy ennyire jó. Néha hisztizik, hogy töltsem meg vízzel, hogy ürítsem ki a tálcáit, és a főzőegység sínjeit sem árt néhány havonta megzsírozni, de egy jó kávéért ez vállalható kompromisszum.

És most itt az új modell, a Philips LatteGo 5400. Mindent tud, amit a régi, csak máshogy néz ki, többféle italt főzhetünk vele, gond nélkül összeállítható, és a kezelése is barátságosabb. Mintha a lefőzött kávé íze és állaga is jobb lenne – de lehet, hogy ezt csak bemesélem magamnak.

A király visszatér

A LatteGo 5400 kicsit szélesebb, kicsit tömzsibb, mint az 5000-es modell, de a különbség alig néhány centiméter. A kézikönyve ugyanolyan vaskos, de a próbaidő alatt egyszer sem kellett fellapoznom. A LatteGo 5000 összeszerelése és beállítása fél-egy óráig tartott. Biztos, hogy sokat számít a rutin, de az 5400-ast tíz perc alatt menetkész állapotba hoztam: kicsomagoltam, bedugtam a tápkábelt, telepítettem a főzővíz lágyságát biztosító AquaClean szűrőt (jó, ehhez tényleg nem árt a kézikönyv), megmértem és beállítottam a vízkeménységet, és már főzhettem is.

A LatteGo 5000 szigorú, páncélszürke monolitja, monokróm kijelzője és hat funkciógombja letisztult, de kissé steril hatást kelt. Az is tud vele kávét főzni, aki először látja – a hat gombból négy italtípusokat jelöl, amiket egy gombnyomással lefőzhetünk –, de a komplexebb főzetek készítéséhez, no meg a tej-kávé arányok beállításához és elmentéséhez muszáj a menüben turkálni és a kézikönyvet lapozgatni. „Ha a legjobbat akarod kihozni belőlem, ismerj meg” – ezt sugallja az összkép.

A LatteGo 5400 ennek az antitézise. Nem kell hozzá kávémérnöki diploma, csak formális logika. A nagy méretű színes kijelző és a 15 háttérfényes érintőgomb mind azt üvöltik: nyomkodj meg! Próbálj ki! Kóstolj meg! Nem kell kiismerned a lelkét, sem rejtett funkciók után kutatni a kézkönyvben: minden előtted van, gombnyomásnyi távolságra.

Az 5000-es modellen a víz- és kávétartályt sirályszárny fémajtók mögé dugták a gép tetején. Az 5400-asnál minden transzparens. Nincs lehajtható burkolat, csak fényáteresztő, gumiperemes műanyagtető. A gép jobb oldalába csúsztatható víztartály is áttetsző. A nyersanyagkészlet egy pillantással felmérhető, nem kell megvárni a kiürülést jelző üzenetet.

Bár nehezebben barátkozó típus, egy jól konfigurált 5000-essel is egy gombnyomással főzhetsz kávét. Az 5400-assal nem úszod meg ilyen olcsón: mindenképp szükséged lesz egy kis előlapi zongorázásra. De hiába kell több gombot lenyomni, mindig egyértelmű lesz, hogy mi a következő lépés. Mutatom, hogy megy:

1) Töltsd meg a gépet! Felülre megy a szemes kávé, oldalra a főzővíz. A kávétartályba rejtett darálóval 12 fokozatban állíthatod be az őrlemény finomságát: a finom őrlemény savas, erős és sűrű lesz, a durva kevésbé markáns, gyengébb, hígabb. Döntsd el, hogyan szereted. Használhatsz őrölt kávét is; ezt a műanyag fedél melletti kis billenő ajtón tudod beszórni a főzőegységbe.

2) Válassz italt! A LatteGo 5400 tucatnyi kávétípust ismer. Főzhetsz vele eszpresszót, hosszú kávét, americanót, cappuccinót, latte macchiatót, café au lait-t, café cremát, café lungót, ristrettót, lattét és flat white-ot – biztosan megtalálod a kedvencedet. Az előlapról hatféle főzet érhető el, a többit a More Drinks gomb lenyomása után, a menüből választhatod ki.

3) Hangold az italt az ízlésedhez! Ha leokéztad a kiválasztott italt, állítsd be a kávéaroma erősségét, az ital hosszúságát és a tejmennyiséget. Ehhez négy gombot kell nyomogatni (fel/le, oké/vissza), de a folyamat elhibázhatatlan: mindig csak a következő lépéshez szükséges gombok aktívak, amit villogással is jeleznek. Ha erősen szereted, imádni fogod az ExtraShot opciót, ami főzés után ledarál egy újabb adag kávét.

4) Hozz létre saját profilt! Ha már ilyen szépen beállítottál mindent, akár el is várhatod a géptől, hogy megjegyezze, nem? De igen. A LatteGo 5400-hoz több felhasználói profil is tartozik: ezeknek dedikált gombja van az előlapon. A felhasználókat különböző színnel jelölik. Van Guest (vendég) profil is, ami újra és újra felkínálja az egyéni beállítási lehetőségeket. Az összetevők arányát a gép automatikusan elmenti az éppen használt profilhoz, így elég egyszer megadni az arányokat.

5) Pattintsd be a tejtartályt! A LatteGo széria a könnyen használható és könnyen tisztítható tejhabosító moduljáról kapta a nevét. Fogd a tartályt, töltsd meg tejjel, és csatlakoztasd az előlapi szelepre; a habosítást a tartály tejkörébe áramló gőz elintézi.

6) Igyál! Fogd a kedvenc bögrédet, tedd a főzőtálcára – lehetőleg úgy, hogy a tejhabosító krómcsöve és a kifolyó egyaránt a csészébe mutasson. Nyomd meg a villogó Play gombot – a többi már a gép dolga.

Tényleg ilyen egyszerű. Ha nem hiszed, megmutatom.

Milyen lenne? Persze, hogy finom

És a kávé, a kávé milyen, kérdezheted türelmetlenül. Igazad is van, mindent elmondtam már, és pont a lényegről, a kávéról nem beszéltem. Könnyű megfeledkezni róla, mert nekem régóta evidens, hogy a LatteGo jó, nagyon jó kávéfőző; a tavalyi modell is jó volt, az idei is az.

Hogy mitől lesz jó? Attól, hogy nem teszi tönkre a kávéőrlemény aromáját. Szereted a frissen őrölt kávé illatát? Akkor képzeld el, hogy a LatteGo ezt a finomságot a kávé ízében is megtartja. A kerámiaőrlő precízen darálja a kávébabot, a főzővizet 90-92 Celsius-fokon tartó aromazáró rendszer pedig megakadályozza az őrlemény agyongőzölését.

Persze, a garbage in, garbage out elve itt is érvényesül: pocsék kávéból a LatteGo sem főz aranyérmes flat white-ot, de a minőségi kávébabot meghálálja. A kilónként négyezerért árult kávéból nagyon jót főz, a tizenötezresből meg pokolian jót. Ezek a különbségek nem a kávéfőzőben vannak, hanem a kávéban; a gép csak lehetővé teszi, hogy ezek a különbségek a kávéscsészében éljenek tovább.

A kifolyócső krómburkolatát leszámítva a tejhabosító látszólag változatlan, a lefőzött hab mégis finomabbnak tűnik. A tejhab kellemesen forró, az állaga krémes; a folyadék tetejét puha, stabil bárányfelhőként lepi az apróbuborékos hab. Ha üvegcsészéből iszod, látni fogod az egymásra rakódó tejhab- és kávérétegek szép cirmos csíkjait. Épp csak latte artot nem rajzol a tetejére. Szép, mint egy stockfotó, és jobb bárminél, amit közepes kávézókban tejeskávé néven kaphatunk.

Jó volt, még jobb lett

Új kezelőfelület, bővített italválaszték, egyéni profilok, könnyű kezelhetőség; úgy hangzik, mintha nem is kávéfőzőről, hanem szoftverfrissítésről beszélnénk.

Valahol tényleg ez a helyzet. Az 5000-es modell mechanikus gombjait és barátságtalan interfészét új, intuitív felületre cserélték, de maga a lényeg – a kávéfőzés mechanikája – látszólag ugyanolyan. Látszólag. Mert hiába változatlan a csap alatt elmosható központi főzőegység és a tejhabosító tartály, az 5400-as modellel főzött kávék mintha krémesebbek, aromásabbak lennének.

Vagy csak képzelődnék? Placebóhatás? Igen, valószínűleg. Azt hiszem, jobb lesz, ha iszom egy flat white-ot. Nem, attól nem múlik el az érzékcsalódás. Csak nagyon jó az íze.

(A cikk megjelenését a Philips támogatta.)