Az általad letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a kiskorúakra káros hatással lehetnek.
1986-ban Frank Zappa volt a vendég a CNN televízió Crossfire című vitaműsorának egyik adásában. Arról volt szó, hogy helyes-e törvényben kötelezni a lemezkiadókat arra, hogy figyelmeztető matricával lássák el az obszcén dalszövegeket tartalmazó kiadványaikat. A 20 perces beszélgetés legizgalmasabb részleteit idézzük most fel. A kérdések jó részét John Lofton, kisebb részét Robert Novak tette fel, mindketten népszerű konzervatív újságírók voltak annak idején:
Zappa: Ezek csak szavak.
Lofton: De hát a szavaknak következményei vannak. Hogy lehet a családok védelmében fellépő kormányzatot támadni, amikor ezt a szemetet akarják éppen megállítani? Maga anarchista.
Zappa: Nem, én konzervatív vagyok, de ez egy hülye törvény.
Lofton: Akkor mi a kormány feladata? Nem az, hogy megvédje a családokat?
Zappa: Ön szerint meg lehet valakit védeni bármitől, ha elveszünk hét szót tőle? (A vitatott törvénytervezetben hét olyan szó szerepelt, például a "fuck", amelyek elhangzása esetén mindenképpen ki kellene tenni a matricát a borítóra.)
Lofton: Maga a vérfertőzés támogatója?
Zappa: Nem lehet megtiltani, hogy emberek kimondhassanak bizonyos szavakat. Ha Prince-t ez a probléma elgondolkodtatja, akkor hadd beszéljen róla. Attól nem lesz kevesebb vérfertőzés Amerikában, ha nem beszélhet róla.
Lofton: Nézzen a kamerába és oda mondja bele, hogy maga szerint a szólásszabadságnak része a vérfertőzés, a sátánizmus és az öngyilkosság népszerűsítése!
Zappa: Melyik kamerába?
Lofton: Akármelyikbe!
Zappa: Maga itt az adásrendező? El is akar fenekelni? Tudja mit, nyalja ki a seggem!
Novak: Milyen művészi értéke van a vérfertőzés népszerűsítésének?
Zappa: Nekem nem dolgom Prince számait megítélni. Nekem a saját zenémért kell felelősséget vállalnom.
Lofton: Akkor mi a kormány dolga?
Zappa: Nem fogok magának alkotmányjogról előadást tartani, de az biztos, hogy nem szövegek tiltása.
Lofton: A családjaink támadás alatt állnak, az önhöz hasonló emberek miatt!
Zappa: A legnagyobb veszély Amerikára nézve jelenleg nem a kommunizmus, hanem az, hogy Amerika a fasiszta elnyomás felé tart, és a Reagan-kormány a megalakulása óta ebbe az irányba viszi az országot.
Novak: Ezt nem mondhatja komolyan, biztosan csak viccel.
Zappa: De, komolyan mondom.
Lofton: Mondjon egy példát!
Zappa: Ha egy kormány kiválaszt bizonyos morális előírásokat, amelyek mind egy bizonyos vallás előírásainak felelnek meg, és e vallás morális előírásaiból igazi törvényeket alkot, és valahogy az összes ilyen törvény a politikai szélsőjobb irányának felel meg, akkor...
Lofton: (nem hagyja az előző mondatot befejezni) De hát minden kormányzásnak kellenek morális alapok, nem?
Zappa: De ezeknek a morális alapoknak a kormány embereinek a viselkedését kellene meghatározniuk, és nem arra valók, hogy teológiából csináljanak törvényeket.
Lofton: Adolf Hitler szavai annyira hatékonyak voltak, hogy azok alapján 6 millió zsidót öltek meg.
Zappa: Itt most hét darab trágárnak minősített szóról vitatkozunk, nem másról. És ezek nem varázsigék, amivel át lehet változtatni dolgokat.
Az 1986-os amerikai tévévita kísértetiesen emlékeztet a 2020-as Magyarország hangulatára. Például nálunk ezen az őszön a miniszterelnök kelt ki azért, mert megjelent egy homoszexuális főszereplőket felvonultató mesekönyv, e szavakkal: "Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország, de van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni, és én ebben összegzem a véleményemet: hagyják békén a gyerekeinket!" Pont ugyanitt húzták meg a vörös vonalat a Zappával vitatkozók is.
Hasonló vitákkal volt tele az amerikai sajtó 1985 - 86 fordulóján. A balhé azzal kezdődött, hogy Tipper Gore megvette a 11 éves lányának Prince egyik lemezét, a Purple Rain címűt, és azt otthon meghallgatta vele. Tipper Gore egy akkoriban befolyásos demokrata szenátor, a későbbi alelnök, Al Gore felesége volt.
Tipper Gore tehát a gyerekkel hallgatta a lemezt, és döbbenten tapasztalta, hogy az ötödik szám (Darling Nikki) arról szól, hogy ez a bizonyos Nikki egy magazint nézve maszturbál, és kiderül még róla, hogy vett egy csomó segédeszközt is, önkielégítéshez. Tipper Gore nem erre számított, amikor megvette a kislányának a divatos lemezt, és hamarosan több befolyásos nővel együtt szervezetet alapított, hogy felvegye a harcot a lemezkiadókkal. (A fent idézett tévés vitában nem ez a Prince szám került elő, hanem az énekes 1980-as Dirty Mind című lemezén lévő Sister, amiben a 16 esztendős lírai én a 32 éves nővérével fennálló szexuális kapcsolatáról vall, és többek között elárulja, hogy a nővére azért nem visel bugyit, mert a szőre úgyis felfogja a nedveit.)
Tipper Gore és társai elérték, hogy az amerikai törvényhozás foglalkozzon a kérdéssel, és a kormányon lévő republikánusok támogatásával elkészült egy törvénytervezet, ami alapján figyelmeztető feliratokkal kellett volna ellátni az obszcén, illetve az öngyilkossággal, alkohollal, kábítószerrel és sátánizmussal foglalkozó lemezek borítóját. A törvény kongresszusi vitáján három ellenkező zenészt is meghallgattak, az egyikük Frank Zappa volt, és ez nagyon sokat ismételt jelenet lett a korabeli hírműsorokban.
Végül a tervezetből nem lett törvény, mert a húsz legnagyobb lemezkiadó vállalta, hogy önkéntes alapon felmatricázza a lemezeit, és teszik ezt a mai napig, sőt a stream-szolgáltatók is átvették azóta a módszert, "explicit" felirattal jelölve a durva szövegű dalokat.
A matricázásnak számos következménye lett akkoriban. Például a Walmart, a legnagyobb amerikai áruházlánc bejelentette, hogy ilyen matricával jelölt lemezeket nem forgalmaz, és ezért a tömegtermelésben érdekelt nagy kiadók igyekezték az előadóikat rávenni, hogy ne adjanak okot arra, hogy kikerüljenek ezekből az üzletekből. Azonban az is előfordult, hogy két változatban készültek el lemezek, és a matricás, azaz durva szövegű változatot drágábban adták.
Zappa, akinek a lemezeit akkoriban már a saját, családi vállalkozásként működtetett kiadója (Barking Pumpkin) jelentette meg, úgy reagált, hogy az 1985-ös, Frank Zappa Meets the Mothers of Prevention című lemezére saját matricákat helyezett el: "E lemez tartalmától egy valóban szabad társadalomnak nem kell félnie, és elhallgattatnia sem kell."
Zappát egyébként megalapozatlanul vádolták az idézett tévévitában túlzott baloldalisággal vagy éppen anarchizmussal. A 60-as évek végén egy nyugat-berlini koncertjén például kisebb botrány tört ki, amikor több tucat szélsőbaloldali tüntető "Ho-si-minh!" skandálásban tört ki az első sorokban, vörös zászlókat lengettek, és tárgyakat dobáltak a zenekarra, és megpróbáltak feljutni a színpadra is. Zappa később azt nyilatkozta, hogy azért akarták tönkretenni a koncertet, mert előtte hiába hívták, hogy tüntessen velük a városrész nyugati megszállása ellen, az amerikai katonai parancsnokság előtt, és elzavarta őket azzal, hogy "elmebetegek". Amikor kezelhetetlenné vált a helyzet, akkor Zappa maximum hangerőre állította a hangfalakat, elviselhetetlen zajt gerjesztett a színpadon, és ezzel elbizonytalanította az ellene tüntetőket. A nézők nagy része azt hitte, hogy az egész jelenetet előre megrendezték. A botrány után azt mondta, hogy a rendzavarók "fasiszták" voltak. Mindenkit fasisztának nevezett, akik mások jogait akarták korlátozni.
Egy későbbi interjújában pedig így fogalmazott: "Három vagy négy alkalommal is hívtak, hogy fellépjünk a nagy kommunista pikniken Franciaországban, amit minden nyáron megtartanak, és rengeteg pénzt ajánlottak érte. De nem akarok a kommunistáknak dolgozni. Basszák meg a kommunisták. Nem szeretem azokat az embereket."
Utált persze másokat is, gúnyolta a hippiket, a diszkósokat, az egyházakat, a jobboldaliakat, a katolikusokat és a zsidókat, Bobby Brownt, a vegetáriánusokat és önmagát is. (Utóbbira kiváló példa a Dancin' Fool című száma, amiben azt állítja, hogy "az egyik lábam rövidebb, mint a másik". Itt arra utal, hogy egy londoni koncertjén csúnyán elbánt vele egy féltékeny néző, akinek a barátnőjét a fellépés előtt magáévá tette. A dühös férfi lelökte a színpadról egy betonozott árokba, és Zappa annyira összetörte magát, hogy fél évre tolószékbe kényszerült, és úgy forrt össze az egyik lába, hogy tényleg rövidebb lett, mint a másik.)
Zappa egész életében arra vágyott, hogy kortárs zeneszerzőként és teoretikusként ismerjék el, miközben Amerikában leginkább zenebohócként lett sikeres. Már halálos beteg volt, amikor megkapta, amire vágyott, mégpedig itt, Közép-Európában.
1990-ben hivatalos látogatásra érkezett Prágába, ahol Vaclav Havel köztársasági elnök fogadta, és rendkívüli utazó nagykövetnek és turisztikai tanácsadójának nevezte ki (utóbbi minőségében egyetlen érdemi javaslata az volt, hogy nem ártana bankautomatákat felszerelni). Érkezésekor a prágai reptéren rajongók százai ujjongva fogadták - a 60-as évek közepe óta zenélt, de soha még csak hasonlót sem élt át addig.
Utoljára pedig éppen Budapesten gitározott közönség előtt, 1991-ben, amikor a Demszky Gábor vezette Fővárosi Önkormányzat hívta meg, és szintén komoly felhajtással fogadták. Fél órát játszott a Tabánban a szovjet csapatok kivonulását ünneplő fesztiválon, és szerveztek neki egy zártkörű fogadást a Tilos az Á-ban (a helyet most Zappa Cafénak hívják), meg elvitték sétahajózni, három napig ünnepelték művészek és politikusok, itt van néhány fotó róla.
Zappa a rendszerváltó közép-európai értelmiség fiatalabb generációjának különleges ikonja volt, Dézsi András, Győr mostani fideszes polgármestere 1989-ben például könyvet is írt róla. Egyszerre számított akkoriban errefelé a szabadságszeretet és a kifinomult ízlés megtestesítőjének. Egy olyan világ hírnöke volt, amiben a diktatúrával leszámoló fiatal politikusok leginkább élni akartak: bátor, szabad és kísérletező.
Érdemes erre emlékeznünk néhány nappal azután, hogy a magyar alkotmányba olyan szövegek kerültek, mint "az anya nő, az apa férfi”, illetve hogy "Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”
Mit is mondott Zappa 1986-ban a CNN-en, hogy szerinte mi tesz fasisztává egy kormányt? "Ha egy kormány kiválaszt bizonyos morális előírásokat, amelyek egy bizonyos vallás előírásainak felelnek meg, és e vallás morális előírásaiból igazi törvényeket alkot, és valahogy az összes ilyen törvény a politikai szélsőjobb irányának felel meg, akkor...."