Egyedülálló nő vagyok, sérült gyerekkel, nem férek bele a modellbe

2020 december 28., hétfő 5:01
  • Az otthonápolási kampány főszervezője is indul az ellenzéki előválasztáson, Budapesten.
  • Csordás Anett a 8-9. kerületet magába foglaló választókörzet országgyűlési képviselője lenne.
  • Ugyanaz a szervezet áll mögötte, amelyik Pikó Andrásból polgármestert csinált Józsefvárosban.
  • Saját szerepvállalását egy kultúraváltás részének látja, még akkor is, ha kilógna a parlamenti férfidominanciából.

„A hozzám hasonló szülők sokszor azt mondják, bárcsak ne élné túl őket a gyerekük, mert addig érzik őt biztonságban, amíg képesek gondoskodni róla. Mérlegelnem kellett, vajon eljuttathatjuk-e olyan szintre az ellátórendszert, ami méltó és támogatott életet biztosít Eriknek és a hozzá hasonlóknak.”

Csordás Anett többször elgondolkozott az utóbbi években, érdemes lenne-e olyan országba költözni, ahol az állam jobban segíti a halmozottan sérült gyerekek és szüleik életét. Felmerült benne akkor is, amikor azon tépelődött, elinduljon-e az ellenzéki előválasztáson. „Aztán rájöttem, hogy ez a mi országunk is, és ezt kell élhetőbbé tenni, ezért kell dolgoznom. A nagypolitikai terepen nyílhat erre igazán lehetőségem.” Többen keresték, végül a C8 nevű, józsefvárosi civil szervezet jelöltje lesz Budapesten, a 8-9. kerületi választókörzetben.

„Ez volt az egyetlen felkérés, amire igent mondhattam, mert azokat az elveket képviselik, amikben én is hiszek.” Tetszett neki, hogy nem háttéralkukban, hanem nyíltan, demokratikus módon választották őt. „Nagyon komoly, másfél hónapos kiválasztási folyamat volt, meghallgatások sorozatával, a végén szavazással.”

A C8-ból mostanra kis, kerületi közösségből valódi politikai tényező lett, hiszen tavaly októberben az ő jelöltjük, Pikó András nyerte a józsefvárosi önkormányzati választást. Korábban próbálkoztak időközi polgármester- és képviselőválasztáson is, mindkétszer sikertelenül. A tavalyi győzelem után szintet lépnének, és képviselőt küldenének a parlamentbe.

Fotó: Csordás Anett/Facebook

Csordás 2011-ben alapította a Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesületet olyan nőkkel, akik hozzá hasonlóan folyamatos ápolásra szoruló gyereket nevelnek. Három oldalnyi problémát írtak össze, amelyek mind ugyanarra vezethetők vissza: az állami ellátórendszer hiányosságai miatt minden mást kénytelenek feladni az életben, a gyerekeik pedig felnőttként sem kapnak megfelelő segítséget.

Úgy döntöttek, először egyetlen, jól megragadható ügyben próbálnak eredményt elérni, amiből Magyarország egyik legsikeresebb civil kampánya lett. Több szervezet összefogásával 2018-ban elérték, hogy a kormány százezer forintra emelje a gyereküket otthon ápoló szülők havi juttatását. Ez duplája a korábbi ápolási díjnak, igaz, még mindig kevesebb, mint ami számos környező országban jár, és az idős hozzátartozójukról gondoskodók helyzete nem változott érdemben.

Azóta újabb munkacsoportokat hoztak létre, amik az oktatási és lakhatási helyzet javításáért, vagy éppen azért dolgoznak, hogy legyen végre mentesítő szolgáltatás a szülők számára. „Annyi minden épül, úgy tűnik, mintha gazdag lenne ez az ország. Közben a másokról gondoskodó otthonápolók igáslóként vannak kezelve, és arra kényszerülnek, hogy minimális segélyért végezzék a munkájukat. Kihasználják azt, ezek az emberek nagyon szeretik a hozzátartozójukat.”

Mi kellett ahhoz, hogy cselekvésre bírják a kormányt, ami amúgy ritkán fogad be kívülről érkező javaslatokat? Csordás szerint először is az, hogy jól megtervezett stratégia mentén dolgoztak, egy évre előre tudták, mikor, milyen akciókat, kampányelemeket akarnak bevetni, és a kampány mögé közösséget szerveztek. Úgy látja, ezek sok más szervezetnél hiányoznak. „Ma annyi probléma van, hogy egy-egy szervezet elvész a sok probléma képviseletében, ami teljesen érthető. De csak akkor lehet eredményt elérni, ha következetesen egy valamit viszünk végig.”

A szervezők jelentős részben maguk is érintettek voltak, és nem kötődtek egyetlen párthoz sem, bár igyekeztek megnyerni maguknak a parlamenti képviselőket. Azt mondta, volt olyan fideszes, aki nyíltan nem merte vállalni, hogy egyetért velük, és olyan ellenzéki is, aki cserébe azt kérte, álljanak ki mellette. Csordás nem érti ezt a mentalitást. „Vannak ügyek, amikért egyszerűen dolgozni kell, mindegy, mekkora hatalmam van. Van egy minimum, ami minden ember méltóságához hozzátartozik: hogy legyen hol laknia, legyen ruhája, élelme. Hogy ha online oktatás van, akkor minden gyereknek legyen lehetősége tanulni. Ezekre az ügyekre kell felhívni a figyelmet, ami persze nagyon nehéz.”

Csordás egy kultúraváltási folyamat részének látja saját politikai szerepvállalását. Ennek lényege megmutatni, hogy olyan civileknek is helyük van a döntéshozók közt, akik tényleg a saját választókörzetükben élnek, ismerik a helyiek problémáit, és képesek ezeket országos beszédtémává emelni. Szerinte ehhez jó alapot adnak az otthonápolási kampány tapasztalatai, még ha jelöltként nem is ragadhat ki egyetlen fontos ügyet, és ha más is a terep.

„Sérült gyereket nevelő, egyedülálló nő vagyok. Nem férek bele a modellbe. Ha azt nézzük, hogy a parlamentben általában férfiak ülnek, látszólag a legkevesebb eséllyel indulok.”A győzelmet tűzte ki célul, de már az odáig vezető utat is fontosnak tartja, hogy minél többekhez eljuttassa az üzeneteit. Ebben sok tapasztalatot gyűjtöttek tavaly a józsefvárosi ellenzék tagjai, akik többnyire azzal magyarázták szoros győzelmüket, hogy lakásról lakásra mindenkivel megismerkedtek, és figyeltek az emberek személyes igényeire. Csordás azt mondta, ezt a munkát már most megkezdték, miközben a programján is dolgoznak.

Elismerte, hogy kívülről akár naivnak tűnhet a gondolkodásmódja. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy az ellenzék kevés eredményt tud felmutatni a parlamenti munkával. Politikusaik nincsenek alkupozícióban, javaslataikat elutasítják, és egy-egy látványos akciót leszámítva az országgyűlésben elmondott beszédeik is súlytalanná váltak. Hadházy Ákos egykori LMP-s, ma már független politikus többször beszélt arról, hogy nincs értelme az ülésteremben vitatkozni, máshogy kell küzdeni a változásért.

Mégis, Csordás szerint parlamenti képviselőként még mindig hatékonyabban léphetne fel az általa képviselt emberek ügyeiben, mint egy civil szervezet vezetőjeként. Ha bekerülne, ahhoz tartaná magát, ami szerinte jó esetben egy képviselő alapfeladata lenne: folyamatosan kapcsolatot tartani szervezetekkel, az érintettek bevonásával kidolgozni olyan javaslatokat, amelyek jobbá tehetik az emberek életét.

„A parlament most egymás bántalmazásáról szól, én ebben nem hiszek. Nekünk úgy sikerült változást elérni, hogy kiálltunk, és nem bántottunk senkit.” Szerinte képviselőként hozzájárulhatna egy új kultúra megteremtéséhez, és addig is sokat szeretne beszélgetni, közösen gondolkodni a helyi közösséggel arról, mi egy országgyűlési képviselő feladata. Persze más a helyzet, ha 2022-ben kormányváltás lesz, más, ha a Fidesz marad hatalmon, és megint más, ha kétharmaddal kormányozhat tovább.

A mostani képviselők közül senkit sem tud mondani, aki valódi példaképe lenne, bár lát szimpatikus attitűdöket. Ilyen Szél Bernadetté, aki „tisztán ügyeket képviselve működik”, vagy az LMP-s Ungár Péteré, aki sokat foglalkozik szociális ügyekkel, köztük az otthonápolással is.

Nehezíti a kampánytervezést, hogy még nem tudni, tavasszal vagy ősszel lesz-e az előválasztás, mindenesetre Csordás szerint időnként úgy tűnik, sok ellenfele lesz. A napokban minden ellenzéki párttal felveszi a kapcsolatot. „A tiszta működésben hiszek, abban, hogy lehet beszélgetni, tisztán vetélkedni.”

Az volt az egyik legerősebb érv a jelöltsége ellen, hogy tudja, ha elindul, pláne, ha megnyeri az előválasztást, jó eséllyel személyében is támadni fogják. „Nagyon sokat agyaltam, főleg azon, mennyire viselné meg a szeretteimet, akik aggódnak értem. Én sok mindenen túl vagyok, eleinte az ápolási kampánynál sem vettek minket komolyan. Itt vannak sérült gyerekes nők, mit akarnak ezek? Aztán nagy meglepetésre, komoly és szívós munkával sikerült változást elérnünk. Van egy felnőtt lányom és egy 15 és fél éves, halmozottan sérült fiam, akivel az első tíz évben egy éjszakát sem aludtam végig, és életmentő műtétek sorozatán esett át. Ez olyan erőt és szívósságot adott nekem, amit most is jól fogok tudni használni.”

Bármi is lesz az eredmény, már korábban eldöntötte, hogy távozni fog az egyesület éléről. Szerinte nem szerencsés, ha valaki túl sokáig van vezető pozícióban, és csak azért nem mondott még le, mert a tagok marasztalták, amíg sikerül kiválasztani az utódját. Attól is tartott, hogy a politikai szerepvállalása visszaüthet a szervezetre, de mindenki támogatta a jelöltségét.

„Óriási erő, hogy magam mögött tudhatom azt a bázist, akik az ápolási kampánybn is mellettem voltak.”