Három hete Tóth Gabi énekesnő az NLC-nek adott interjúban mesélt arról, hogy: „Ha a gyerekemet, a családomat bántják, az még mindig megvisel. Még terhes voltam a lányommal, amikor valaki azt írta, hogy bárcsak halva születne. Ha valaki ilyet ír, akkor egyből felkapom a vizet, de szerintem ez érthető… Nem tétlenkedtem, utánamentem. Megkerestem az illetőt, és szóltam a munkáltatójának, hogy munkaidőben a közösségi oldalon mások halálát kívánja az alkalmazottja. Kirúgták!”
Vasárnap este aztán a csalad.hu-n közölt írásában részletezte a másfél évvel ezelőtt történteket: „Szóval, amíg rólam van csak szó, addig is fáj, ha valaki ismeretlenül gúnyolódik, megaláz, de amikor azokat a sorokat olvastam, bekapcsolt bennem egy gomb és azt éreztem, hogy a gyerekemmel ezt nem teheti senki. Őt megvédem mindenáron, bármit megteszek, hogy neki ilyen emberekkel soha ne kelljen harcolnia. Majd én harcolok! Nekem kell megvédenem, és meg is fogom!
Ahogy ez a gondolat megfogalmazódott bennem, rájöttem, hogy nem vagyok tehetetlen. Igenis tehetek valamit, hogy ez máskor, mással ne történhessen meg. Eldöntöttem, hogy beszélni akarok ezzel az emberrel. A szemébe akartam nézni, és megkérdezni, hogy „miért?”. A profilján szinte semmi volt feltüntetve, csak a neve és a munkahelye. Annak a számát nem volt ördöglakat kideríteni, hát tárcsáztam. Semmit nem terveztem el, nem gondolkodtam, szinte gépiesen cselekedtem. Vele akartam beszélni, tőle hallani a válaszokat. Nem így alakult. Lett következménye a tettének, bár nem én intéztem, de nyilván annak hatására (is) történt, hogy miután a vonal másik végén megkérdezték tőlem, hogy milyen ügyben keresem, én elmondtam. Tárgyilagosan, meglepően nyugodt hangon. Vélhetően nem ő volt a legjobb munkaerő, és az sem kizárt, hogy máskor is történt már hasonló, ami miatt a munkáltatója később úgy döntött, hogy megválik tőle. Én nem kértem tőle, de az ellenkezőjét sem.”