A Fővárosi Törvényszék (FT) január 20-án másodfokon tárgyalta Sz. Szilveszter ügyét, aki a vád szerint egy budapesti szakközépiskola igazgatóhelyetteseként és egy futballakadémia tanáraként szexuálisan közeledett több, a felügyelete alatt álló diákja felé. Az ügyészség elsőfokon súlyosítást, a védelem enyhítést kért.
Az elsőfokú ítélet szerint a vádlott 2012 júniusa és 2017 januárja között a pedagógusként rá háruló kötelezettségeit megszegve, a vele szemben kiszolgáltatott helyzetben lévő 16-17 éves diákokkal a tanár-diák kapcsolaton túlmenő, bizalmi viszonyt alakított ki. Tanári tekintélyét használta fel az arra irányuló próbálkozásaihoz, hogy a kiskorú fiúkkal szexuális kapcsolatba kerüljön.
Dr. Pálosi László, a vádlott jogi képviselője elsőként a mérlegelés és a bizonyítás hiányosságaira hivatkozott a perbeszédben. Kifogásolta többek között, hogy az igazságügyi szakértő nem állapította meg, hogy volt-e valós veszélyeztető eredménye az egyik sértett testi-szellemi fejlődésére nézve az üzenetváltásoknak. Szerinte védence szakmai szabályszegést követett el, de nem bűncselekményt. Hangsúlyozta, hogy az egyik sértett, illetve több tanú is elmondta, hogy a tanár – a védő által „csiklandósnak” nevezett – üzeneteit poénnak vették. Elmondta azt is, hogy a diákok és a tanárok is tudtak arról, hogy Sz. Szilveszter a férfiakhoz vonzódik, ez a tény állítása szerint „kölcsönös viccelődés” tárgya volt.
A védelem szóvá tette azt is, hogy miért nincs a vádlottak padján az a női tanár, akivel az egyik, az ügyben érintett fiatalkorú sértett hasonló, szexuális tartalmú üzeneteket váltott, illetve szexuális viszonyt létesített. Pálosi továbbá azzal érvelt, hogy ha az, hogy egy kiskorú egyszeri alkalommal tanúja annak, hogy az anyját fizikailag bántalmazza az apja, nem számít veszélyeztetésnek, akkor egy-egy ilyen üzenet sem okozhat tartósan káros hatást. Hozzátette még, hogy nem engedhető meg, hogy az ügyet a homoszexuális vonatkozásai miatt máshogy kezelje a bíróság, mint a heteroszexuális vonatkozásúakat.
Úgy vélte, az sem kapott kellő súlyt mérlegeléskor, hogy az egyik sértett a „legjobb fejnek” nevezte a tanárt, és magától küldött neki meztelen képet.Az ügyvéd szerint nem volt szó tartós nyomásgyakorlásról, így a veszélyeztető eredmény sem jöhetett létre. Az utoljára említett sértettel kapcsolatban (aki az elsőfokú ítélet szerint Sz. Szilveszter fenyegetésének hatására folytatott vele szexuális viszont) a védő szerint a fenyegetés csak okszerűtlenül levont következtetés volt, aminek „nem történt meg az informatikai bizonyítása”. Sőt, valójában a vádlott tartott a sértettől, hogy az visszaél a birtokában lévő pornográf felvétellel. Végül két év alatti büntetést és a felfüggesztés lehetőségét kérte védencének.
A vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy sok volt tanítványával később is jó viszonyban maradt, ők segítettek neki munkát találni; hogy senkit nem állt szándékában bántani; felfogta, hogy hibázott; nem tartja magát veszélyesnek a társadalomra; az előzetes letartóztatás alatt elvesztette az édesanyját, majd a bátyját; és kérte, hogy a felnőttképzéstől ne tiltsák el, mert dolgozni szeretne.
A védői kifogásokat a Törvényszék nem fogadta el. Dr. Koós Béla Gergely bíró kiemelte, hogy megítélésük szerint egy pedagógus részéről a szexuális tartalmú üzenetek semmilyen esetben nem értékelhetők poénként, még akkor sem, ha a diákok esetleg annak fogták fel. Hozzátette, hogy a vádlott kifejezetten a foglalkozását használta fel arra, hogy a szexuális vágyait kielégítse, és nem a kiskorúak érdekei, hanem saját önös érdekei vezérelték. Visszaélt a tanár-diák viszonyból adódó hatalmi és érzelmi befolyásával, a diákok és közte kialakult bizalmas viszonnyal. A vonzalmait kifejező üzeneteket összeegyeztethetetlennek találták a pedagógusi hivatásával, viselkedését súlyos kötelezettségszegésnek nevezve. Sz. Szilveszter a bíróság szerint kifejezetten megteremtette annak a veszélyét, hogy az érintett kiskorúak érzelmi és erkölcsi fejlődése károsodjon, ennek fényében lényegtelen, hogy a károsodás valóban bekövetkezett-e.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet két ponton változtatta meg. Egyrészt abban, hogy a Törvényszék a négyrendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette közül egy rendbelit 18. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális kényszerítés bűntettének minősítette. A sértett vallomásából ugyanis egyértelműen kiderült, hogy az illető Sz. Szilveszter közeledését számos alkalommal, szóval és tettel is próbálta elhárítani.
A vádlott viszont egészen addig fenntartotta az érzelmi nyomást, amíg a sértett úgy érezte, „nem volt más választása”, és végül a szabadulás reményében eltűrte, hogy a vádlott szexuális cselekményt végezzen rajta. A sértett vallomását az igazságügyi szakértő véleménye minden kétséget kizáróan alátámasztotta.A másik változtatás, hogy az egyik sértettel szemben tartósan elkövetett szexuális kényszerítés bűntettét (amelynek idején a sértett már felnőttkorú volt) hatályon kívül helyezték, az emiatti eljárást alapesetben ugyanis magánindítványra lehet kezdeményezni, azonban a szóban forgó sértett ezt nem tette meg. Így az erre vonatkozó eljárást a bíróság megszüntette.
Az FT megfelelőnek találta az elsőfokon kiszabott büntetés mértékét, vagyis a 4 év 3 hónapra szóló börtönbüntetést és 5 év közügyektől eltiltást. Ezen felül – az elsőfokon meghatározott 5 év helyett – a Törvényszék véglegesen eltiltotta Sz. Szilvesztert minden, 18 év alatti személyek nevelésével, felügyeletével, gondozásával és gyógykezelésével kapcsolatos foglalkozástól, tevékenységtől.
Az ítélet nem jogerős, mivel a vádlott és védője a megszüntetett rendelkezésre hivatkozva enyhítésért fellebbezett. Az eljárás harmadfokon folytatódik majd a Fővárosi Ítélőtáblán.