Az elnöki beiktatást nem Joe Biden vagy Kamala Harris, hanem Amanda Gorman nyerte

január 21., csütörtök 12:16

Amanda Gorman 22 éves költőnő, aki Joe Biden, az új amerikai elnök és Kamala Harris alelnök mellett úgy lett az elnöki beiktatás legérdekesebb szereplője, hogy ott volt mellette Lady Gaga és Jennifer Lopez is. Nemcsak azzal írt történelmet, hogy ő a legfiatalabb költő, aki valaha szerepelhetett egy elnöki beiktatáson, de azzal is, hogy 2017-ben ő volt az első ifjúsági költő, aki megnyitotta a Kongresszusi Könyvtárban az irodalmi évadot.

Instagramos bemutatkozása szerint „költő, író, álmodozó”, aki nem áll meg egyetlen elnöki beiktatásnál, mert tervezi, hogy 2036-ban indul az amerikai elnökválasztáson. Legalábbis ezt írta Hillary Clinton a Twitterre posztolt közös szelfijük mellé.

A fiatal költőt az új first lady, Jill Bident választotta a beiktatásra, a Los Angeles Times szerint Biden nagy rajongója Gorman korábbi munkáinak. Ezt részben azzal hálálta meg, hogy hallgatott rá, és egy sárga Prada-kabátot viselt a beiktatáson, legalábbis a Cut szerint Biden javasolta neki, hogy az alkalomra vegyen fel valami nagyon színeset. Az nem derült ki, hogy a kabátot kitől kapta, de a kiegészítőket Oprah Winfrey biztosította neki, így azt a gyűrűt is, ami egy kalitkába zárt madarat ábrázol, utalva ezzel Maya Angelou I Know Why the Caged Bird Sings című könyvére. Angelou-nak egyébként szintén Oprah segített felöltözni, amikor a költőnő 1993-ban Bill Clinton beiktatásán szavalt. És itt még mindig nem állunk meg az összehasonlítgatásban, mert Angelou gyerekkorában évekig néma volt, Gorman pedig sokáig beszédhibával küzdött – egyébként Biden is dadogott régebben –, illetve a Cut szerint Gorman beiktatásra írt versét is Maya Angelou inspirálta.

A verset, aminek címe The Hill We Climb, vagyis A domb, amit megmászunk, állítólag a Capitoliumban történt zavargások alatt kezdte írni, de a Sky cikke szerint már korábban nekiállt, azonban a január 6-i drámai események hatására átírta azt.

Ennek ellenére a New York Times-nak még a beiktatás előtt adott interjújában azt mondta, versében „nem azokra a nehézségekre koncentrál, amikkel az ország az elmúlt hetekben„ illetve „években szembesült”, inkább „azokról a kemény igazságokról” szól, „amikkel Amerika még nem számolt”. Emellett szerepel benne egy utalás arra, hogy egyszer talán belőle is elnök lehet,

a vers nagyrésze pedig arról szól, hogy van mit rendbehozni az országban az elmúlt évek után.

Gorman 1998-ben született Los Angelesben, anyja egyedül nevelte őt két testvérével együtt, akik közül egyik az ikertestvére. Gyerekkorával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „fura gyerek” volt, aki szeretett olvasni és írni. Beszédhibájához lehet némi köze annak, hogy hallásészlelési és feldolgozási zavarai vannak, illetve hiperérzékeny a hangokra. Ezért is kezdett írni, ami segítette őt beszédében és önbizalmában is.

Elmondása szerint 2013-ban Malala Yousafzai inspirálta őt, hogy az ENSZ ifjúsági küldöttje legyen, egy évvel később, 16 évesen pedig megkapta a Los Angeles ifjúsági koszorús költője címet. 2015-ben adta ki első verseskötetét The One for Whom Food Is Not Enough címmel. 2020-ban végzett a Harvardon, ahol szociológiát tanult.

Nem az elnöki beiktatás volt az első nyilvános szereplése, 2020-ban több, a járvány miatt online diplomázott diákkal együtt szerepelt John Krasinski netes sorozatában, a Some Good News-ban, ahol nemcsak egy művét olvasta fel, de olyanokkal beszélgethetett, mint Oprah Winfrey, Jon Stewart, Steven Spielberg, illetve Malala Yousafzai.

És ami az ő szempontjából a legizgalmasabb, hogy az elnöki beiktatásnak nemcsak rengeteg új insta- és twitter-követőt köszönhet, na meg azt, hogy országszerte, sőt világszerte megismerték a nevét, de valószínűleg egy csomó pénzt is. Mert szerdán, amikor a fél világ az ő videóját nézte és osztotta meg, ő azt nézte meg, hogy mi a helyzet a könyveivel az Amazonon, így derült ki, hogy két kötete az eladási lista két első helyén áll, pedig az egyik szeptemberben jelenik meg, és egyelőre csak előrendelni lehet.

A New York Times-nak azt mondta, az Egyesült Államoknak most minden eddiginél nagyobb szüksége van egy „beiktató versre”, amihez hozzátette,

„a költészet egy olyan kiindulópont, ahova mindig visszatérünk, amikor emlékeztetni kell magunkat a történelmünkre, ami mögöttünk van, és a jövőre, ami előtt állunk”.