Két építész radikális terve: további beépítés helyett a természetnek adnák vissza a Balaton partját

február 4., csütörtök 11:03

Elképzelhető-e a Balaton partján ma radikálisabb építészeti megoldás annál, mint ha valaki úgy dönt, hogy nem akar betonba önteni semmit, hanem a meglévő épületeket elbontva ad vissza jelentős területet a természetnek? Persze, már maga ez a felvetés abszurdnak hathat, az elmúlt években mi is sokat foglalkoztunk azzal, hogy milyen elképesztő léptékben zajlik a Balaton partjának beépítése, új építésű wellness-szállodák és lakóparkok sora bukkan fel a tó mindkét partján.

De valójában semmiféle szükségszerűség nincs abban, hogy ennek így kell történnie, és abban, hogy egy másmilyen Balatont is el tudjuk képzelni, nagy szerepe lehet azoknak, akik konkrét tervekben mutatják meg, mi mindent lehetne még kezdeni ezzel a tóval az eszetlen körbeépítés helyett.

A Magyar Művészeti Akadémia építőművészeti tagozata tavaly ősszel írt ki ötletpályázatot Keszthely partmenti központjának fejlesztésére. Mint a pályázatban írták, Keszthely városa a kikötő és a móló környékén, melynek jelenleg a városi strand és a sportpálya is részét képezi, egy „magas szintű szolgáltatást nyújtó, multifunkcionális együttes (strand, wellness, szórakoztató kereskedelmi és más egységek) létesítését tartja szükségesnek”, és ehhez várták az ötleteket a fiatal építészirodáktól.

Erre a pályázatra adta be tervét a GUBAHÁMORI építésziroda két építésze, Hámori Péter és Guba Sándor. Tervük vállaltan a Balaton-parti fejlesztések kritikája volt, és a beépítés helyett azt javasolták, hogy a meglévő épületek egy részének elbontása után vissza kéne adni a terület nagy részét a természetnek.

Fotó: GUBAHÁMORI

A tervük mellé csatolt leírásban hangsúlyozták, hogy nem céljuk mindent eltörölni a part színéről, hanem javaslatot kívánnak adni az emberi igények átformálására.

„A terv szerint megszűnik a hatalmas füves, burkolt strand a maga vendéglátóegységeivel, s helyette belső tavakkal tagolt ligetes, nádasos, száraz és nedves rétek épülnek vissza, ahol mindenki a maga igényeinek megfelelő természeti környezetben pihenhet. A csekély számú kiszolgálópavilon (mosdó, öltöző, szauna, masszázsfülke, iszapterápia) az elbontott épületek és csúszdaszerkezetek anyagából épül fel, csökkentve az építéshez felhasznált hulladékot. A vasút Balaton felőli oldala autómentes övezetté alakul, hogy a természetes környezetet minél kevesebb hang és levegőszennyezés érje. Ebbe az övezetbe csak emberi erővel hajtott járművekkel lehet behajtani (kerékpár, cargobicikli, csomagszállító-eszközök).

A hanghatások és a csökkent emberi jelenlét miatt várhatóan újra megjelennek az övezetre jellemző állatfajok is, ahogy ezt a koronavírus-járvány miatti karanténidőszakokban tapasztalhattuk. Az eddig elvégzett vízparti feltöltések és építkezések miatt már csak egy irányított, természetközeli állapot létrehozása lehet a cél, a teljes élővilág regenerációja nem megvalósítható – ettől függetlenül szükség van arra, hogy a fejlesztési koncepciókba bekerüljenek az emberközpontúságon túli gondolatok is” – írták erről.

Fotó: GUBAHÁMORI

Az MMA pályázata semmire nem kötelezi Keszthely városát, azaz előre lehetett tudni, hogy bármely építésziroda nyerje is meg a pályázatot, a tervük csak ötletként fog a városvezetés elé kerülni. Hogy miért tartották fontosnak, hogy beadják tervüket a pályázatra, és hogy hogyan kell érteni az emberközpontúságon túli gondolatok megjelenését az építészetben, arról a GUBAHÁMORI építészei írtak a 444-nek:

„Mára hatalmas irodalma van a fenntartható építészetnek, valamint az új építési, gépészeti technológiák és megújuló energiatermelők térnyerésének - alkalmazásuktól azt várjuk, hogy csökkenjen az épületállomány ökológiai lábnyoma. Ez elengedhetetlen, viszont ha megelégszünk ennyivel, miközben ugyanúgy folytatjuk a térnyerő építési kultúránkat, akkor semmin nem változtatunk, miközben rohanunk a természetes élőhelyek rendszerének összeomlása felé.

Hasonlatként tudnánk felhozni a szelektív szemét problémakörét: a szeméttel nem az a baj, hogy nem szelektíven gyűjtjük, hanem az, hogy létrehozzuk. Az épületeinkkel sem csak az a baj, hogy miből építjük fel, hanem az, hogy részei egy folyamatosan terjeszkedő, ember által uralt környezetnek, nevezzük territóriumnak. A territórium egy része a település, de nagyobb hányadát az út- és vasúthálózat, valamint a mezőgazdasági területek teszik ki, amiből teljesen kiszorulnak a nem emberi fajok - a biodiverzitást fenyegető katasztrófa gyökere itt keresendő.

Fotó: GUBAHÁMORI

Munkáink egy része ezzel a regionális léptékkel foglalkozik, mert a rendszerszintű problémákat ezen a szinten lehet kezelni: újra kell gondolni a tájhasználatot, a településfejlesztési stratégiákat, és a fejlesztési döntések előkészítésénél meg kell jelenjenek a nem emberi fajok igényei is: ebben tudnak segíteni az ökológusok, akik már hosszú idő óta kongatják a vészharangokat, de erre az építészi, városépítészi szakma szinte alig reagál.

A Balaton esetében már a 19. század végén megjelentek a figyelmeztető jelek, hogy az ember tájalakító munkája következtében változik az ökoszisztéma: iszaposodás, elhínárosodás, nádasterületek pusztulása, tájidegen fajok megjelenése, tehát ez nem egy mai dolog. Azok a döntések, amik az ember kényelmét szolgálják, mint pl. a Balaton vízszintjének magasan tartása a folyamatos hajózhatóság érdekében olyan döntések, amelyek bár hasznosak az embernek, de semmi másnak nem: az ennek következtében eltűnő nádassávok rengeteg faj eltűnéséhez járulnak hozzá.

Fotó: GUBAHÁMORI

A természetközeli, az ökoszisztéma figyelembevételével újraértelmezett fürdőkultúra nem újdonság. Franciaországban, a Maine partján fekvő Angers például a vízgyűjtő területek ökologikus szemlélettel való rehabilitációja során alakított ki ilyen típusú szabadidős területeket. Ezeknek is köszönhetően sikeresen tud megbirkózni a klímaváltozással járó, a térségben egyre gyakrabban megjelenő árvizekkel. Ahogy ebben a példában is jól látható, a természettel harmonikusabban kialakított szituációknak köszönhetően nem csak új fürdőkultúra, szabadidős lokációk jönnek létre, hanem hosszú távú gazdasági érdekek is ezt a fajta szemléletet kívánják meg.

Amikor találkozunk egy pályázati kiírással, amelynek célja, hogy egy eleve rendkívül sérült biotópot (ez esetben a Balaton vízparti sávját) tovább károsítana azért, hogy gazdasági érdekeket elégítsen ki, akkor úgy érezzük, hogy meg kell szólalnunk, mert nem jó a kérdésfelvetés. Ez az anyag erről szól: figyelemfelhívás, hogy nem jól gondolkodunk. Azt is fontosnak tartjuk, hogy ne utópiát hozzunk létre, hanem egy megvalósítható jövőképet, ezért a tervet egy ökológussal is egyeztettük, minden eleme kivitelezhető.”

A túlzott beépítés helyett a természet szempontjait figyelembe vevő leépítés terve a zsűri figyelmét is felkeltette, és a GUBAHÁMORI pályázata különdíjat kapott. Annak ellenére is, hogy a zsűri hangsúlyozza, a pályázatban kiírt funkcionális igény közül (strand, wellness, szórakoztató kereskedelmi és más egységek) többet a pályázó nem tudott vagy nem akart teljesíteni, de az ökológiai szempontok beemelését és az egyensúlyra való törekvésüket így is figyelemre méltónak találták.

Az ötletpályázaton még egy különdíjas pályamű volt: Kálna Dávid és Nardai Sarolta pályázatában szintén egy harmonikusabb viszonyt akarnak megteremteni az ember és a víz között, többek között szintén úgy, hogy jelentős területeket visszaadnának a természetnek. Tervük részleteit az Építészfórum cikkéből lehet megismerni.