Helló, elítélt, nem tudod véletlenül, ki ölt meg engem?

Több 444 videó?
Szeretném

Ha egy bűnügyet nem sikerül az elején megoldani, akkor napról napra kisebb az esély arra, hogy valaha kiderül, mi történt. Az úgynevezett döglött ügyek lezárása nemcsak azért fontos, hogy a tettes vagy a tettesek elnyerjék méltó büntetésüket, hanem a hozzátartozók miatt is: míg ki nem derül, hova tűnt a szerettük, hogy ki ölte meg, vagy hogy hova rejtette a holttestét, nagyon nehéz, ha nem lehetetlen továbblépni. 

Az Egyesült Államokban időről időre elő is veszik ezeket az ügyeket, általában akkor, amikor egy új, lelkes kolléga érkezik, vagy ha munkacsoportot állítanak rá régóta, akár évtizedek óta megoldatlan ügyekre. Manapság egyre többet olvasni arról, hogy a fejlett DNS-technológiának köszönhetően sorra fogják el régi gyilkosságok elkövetőit, de az, hogy tudományos bizonyítékot találnak arra, hogy ki volt a bűnös, még nem jelenti azt, hogy a rokonok valaha is megtudják, miért kellett az áldozatnak meghalnia, ahogy azt sem, hogy hol találják a holttestét. Pedig egy ilyen helyzetben nagyon fontos mentálisan a továbblépéshez, hogy szerettüket tisztességgel eltemethessék.

Egy pakli kártya

A 2000-es évek elején egy floridai különleges ügynök előállt egy olyan egyszerű ötlettel, hogy szinte furcsa, hogy előtte senkinek sem jutott eszébe. Tommy Ray tudta, hogy a börtönben ülő elítéltek sokat unatkoznak, és az időt sokszor kártyázással ütik el. Azt eszelte ki, hogy legyártanak néhány ezer kártyapaklit, olyanokat, melyek lapjain megoldatlan ügyek szerepelnek.

Az nem újdonság, hogy a bűnügyi nyomozások során a rendőrök gyakran próbálkoznak be elítélteknél, akiktől azt remélik, valamilyen használható információjuk van egy-egy eset részleteiről. Viszont sokszor fogalmuk se lehet róla, hogy kit kéne keresniük. Nem ritka eset, hogy egy elkövető társainak eldicsekszik egy olyan bűncselekménnyel, melyért sosem ítélték el, vagy még csak ki sem hallgatták az ügyben.

Az olyan elítéltek, akik alkut szeretnének, büntetésük rövidítését vagy fogvatartási körülményeik javítását, az ilyen sztorizgatások alapján gyakran adnak tippeket a nyomozóknak. De néha azt se tudják, lett-e egyáltalán ügy az egészből, vagy hogy fontos-e az információ, amivel rendelkeznek.

A speciális pakliban minden egyes kártyán egy áldozat, egy eltűnt személy, olyasvalaki látható, akinek az ügyét nem sikerült megoldani. Egy fotó, a bűncselekmény néhány soros leírása és az szerepel rajta, miben kéri a rendőrség a rabok segítségét. Ezek a kártyák egy volt elítélt leírása szerint „nagyon nyomasztóak”.

Nem is olyan új ötlet

Azt, hogy milyen érzés évekig, évtizedekig úgy élni, hogy az ember nem tudja, mi történt a szerettével, leírhatatlan. Az eltűnésekkel foglalkozó szakemberek gyakran hallják a hozzátartozóktól, hogy jobb lenne biztosan tudni, hogy az eltűnt személy meghalt, mint továbbra is bizonytalanságban élni. A kártyás megoldás sok ilyen családnak hozza el a megnyugvást.

Az ötlet olyan egyszerű, hogy tényleg nehéz belegondolni, hogyhogy nem jutott addig senki eszébe. Persze valójában eszébe jutott. Már az amerikai polgárháború és az első világháború idején is különleges kártyapaklikat készítettek, ezeken a hadsereg ellenségeire és célpontjaira emlékeztették a katonákat. 2003-ban, az iraki háború idején szintén készült speciális kártya: ezeken a legkeresettebb személyek szerepeltek. Az ászon Szaddám Husszein képmása volt látható.

Az Irakban használt pakli.Fotó: Karen Sampson/dvids

Florida után több mint egy tucat államban vezették be a módszert, természetesen mindenhol a helyi megoldatlan bűnügyek kerültek a lapokra. Hogy pontosan hány esetben sikerült ezzel a módszerrel felderíteni veszettnek látszó ügyeket, nem tudni, mert érthető okokból ezek többségét nem hozzák nyilvánosságra. Azt azért elárulják, hogy egy-egy pakli bevetése után több száz tipp érkezik, melyek közül sok valóban hasznosnak bizonyul.

Megoldott esetek

A kevés ismert eset közül az egyik Derrick Comrie ügye. A 20 éves, connecticuti férfi 2006-ban egy középiskolai kosárlabdameccs után barátja kocsijába szállt, az anyósülésen ült. Valaki odalépett hozzá és arcon lőtte. A rendőrség csak annyit tudott, hogy az elkövetőnek be volt fonva a haja, és fekete pufidzsekit viselt prémes kapucnival.

A nyomozás semmire se jutott, az eset évekig megoldatlan maradt. Aztán 2010 végén jelentkezett egy elítélt, aki az egyik állami börtönben töltötte büntetését, és játszott a különleges kártyapaklival. Büntetése letöltése idején hallott valamit a gyilkosságról a börtönben, és amikor meglátta Comrie lapját, eszébe jutott, hogy korábban egy rabtársa arról beszélt, ő lőtte le a fiatal férfit. A tippjének köszönhetően az elkövetőt 37 év börtönre ítélték. 

Amikor Floridában először szórták szét a kártyapaklit a börtönökben, három hónap alatt három ügyet sikerült megoldani a tippeknek köszönhetően. Az első ilyen volt Thomas Wayne Grammer meggyilkolása. A férfi drogdíler volt, otthonában lőtték agyon. Gyilkosa a börtönben eldicsekedett tettével társainak, és amikor egyikük meglátta az áldozat képét a kártyán, megkereste a hatóságokat. A gyilkos további 12 évet kapott tettéért.

Az egyik legnagyobb sikernek azonban egy 32 éves ügy megoldását tekintik. Susan Schwartzot 1979-ben ölték meg a Washington állambeli Lynnwoodban. Arcképe a kétezres évek elején került egy kártyára, a rendőrség pedig 2011-ben kapott egy tippet egy elítélttől, aki azt állította, egy Gregory Johnson nevű férfi a gyilkos. Johnsont már a gyilkosság után, a nyomozás legelején meggyanúsították, de nem volt ellene bizonyíték. Viszont az elítélt tippjét megerősítette egy korábbi szemtanú is, így az elkövetőt sikerült elítélni. A gyilkosságért 24 évet kapott.