„Virágok, mécsesek, szomorúan maguk elé néző emberek, akik egymás között beszélgetve elevenítik fel azt, hogy nemrég még több tízezres diáktüntetések voltak ott, ahol most csend van” - írtuk vasárnap az Ódry Színpad bezárásáról. „Elveszik a diákoktól az épületet. (A hivatalos magyarázat szerint visszaadják a református egyháznak.) Elveszik még a nevét is, hétvégére már a táblája sem maradt ott. A képzéseket szétköltöztetik a város különböző pontjaira. A Hír tévéből és a közmédiából küldenek tanárokat, amivel teljesen világos politikai üzenetet küldenek. A kormánysajtóban pedig nemcsak gyalázzák a tiltakozó SZFE-seket, hanem kifejezetten a megalázásukra mennek rá.”

Egy nappal később már másik épület előtt gyülekeztek az SZFE támogatói, és ezúttal ünnepelni jöttek.

Hétfő reggel a VII. kerület önkormányzata jelentette be, hogy az SZFE-sek nyerték el a frissen felújított Damjanich utca 4. bérleti jogát: „Erzsébetváros önkormányzata büszke arra, hogy befogadhatja ezeket a fiatalokat, és ezzel hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar művészek következő generációját és alkotásaikat megismerje a világ.” A hallgatók és oktatók közleménye szerint „kulturális központot és alkotóműhelyt hoznak létre. A felújított iskolaépületben a nyitott közösségi tér kialakítását az egyesület tagjai már a következő hetekben megkezdik, hogy a felmondó és elbocsátott oktatók hamarosan zavartalanul folytathassák az SZFE 155 éves hagyományainak és szellemiségének jegyében zajló szabad alkotómunkát hallgatóikkal.”

Délután a hallgatók egy piros-fehér szalaggal átkötött ollót adogattak egymásnak végig a városon, stafétaként, így vitték el a régi SZFE-től, az Urániától és a Vas utcától a Damjanich utcai új épületig. Az ajtóban Niedermüller Péter polgármester fogadta őket alpolgármesterei és egy párnán hordozott kulcs társaságában, és beszédet is mondott. A hallgatók az ollóval levágták az ajtót védő szalagokat, a kulccsal kinyitották az épületet, majd kirakták az erkélyre a helyszínen elkészített logót is.

Az épület szimbolikus megnyitását az összegyűltek megéljenezték, megtapsolták, aztán bevonultak új otthonukba. Ott volt sok hallgató mellett az egyetem szeptemberben lemondott vezetőségének több tagja: Upor László, Németh Gábor, Bagossy László, de vitte az ollót többek között Ascher Tamás és Enyedi Ildikó is, akik arról beszéltek az élőzés alatt, hogy miket terveznek tanítani az új helyen.

Karácsony Gergely a Facebookon vonta le a tanulságot: „Úgy van, ahogy Mácsai Pál mondta bölcsen: »helyeket be lehet zárni, de a szellemet nem«. Örülök, hogy Budapesten, a VII. kerületi önkormányzat segítségével az SZFE nagyszerű szellemisége új helyre költözhet. Az önkormányzatok – pontosabban: egyes önkormányzatok – lehetőségeikhez mérten segítik, hogy mindenféle kormányzati rombolás ellenére Budapest a sokszínű minőségi kultúra otthona maradhasson. Ehhez pedig szükség van az SZFE szellemiségére.”

Az idézett Mácsai Pállal össze is futok az ajtóban: ugyan ő nem tanít az egyetemen, de kurzusokat tartott alkalmanként, és magát a Free SZFE-mozgalom „meggyőződéses szimpatizánsának” tartja. Ha hívnák és találnának megfelelő témát, akkor a Damjanich utcai munkában is szívesen részt venne. „Nagyon drukkolok, és amiben tudok, segítek.”

A szintén erzsébetvárosi Örkény Színház igazgatója szerint „nagy dolog, hogy van Budapesten olyan kerület is, és nem is egy, amelyeknek a polgármesterei és általában a vezetésük fontosnak tartják az egyetemi autonómiát, és hogy épp a hetedik kerület épületet is tudott pályáztatni. Magyarországon egyelőre nem magánlakásokon kell összegyűlni szabadegyetemek céljára, hanem vannak a közhatalomnak olyan birtokosai, akik teret adnak a független gondolkodásnak. Ez üdvözlendő, őrzendő.”

Ebben az emelkedett hangulatban akár be is fejezhetnénk, a hétfő délutáni eseményről szóló híradások nagyrészt meg is elégedtek a fenti információkkal – pedig szinte az összes izgalmas kérdésre hiányzik még a válasz.

Kinek csinálják?

A kormányemberek irányítása alá került Színház- és Filmművészeti Egyetemen a tavaszi félév február 22-én kezdődik, és a hallgatóknak dönteniük kell, hogy az átalakult egyetemen folytatják, vagy megpróbálnak egy új egyesületben tanulni - a 444 videójában a hallgatók megszólalásaiból egyértelmű, hogy súlyos dilemmák előtt állnak.

link Forrás

A többség számára nem az a kérdés, hogy egyetértenek-e az egyetemük megszállásával és feldarabolásával, hanem az, hogy ezek ellenére befejezzék-e a képzést; hogy átvegyék-e a diplomát, amiért sokat dolgoztak; hogy próbálják-e csendben kibekkelni és csak a munkára figyelni, vagy belülről bomlasszanak, vagy kivonuljanak? És ezek nem csak a hallgatóknak húsbavágó, a morális tartásukat és a megélhetésüket meghatározó kérdések, hanem az oktatók egy részének is. A tanári kar jelentős részét feltöltötték az új kurzus embereivel, miközben sokan jelentették be a távozásukat szeptember óta - de még jócskán vannak állásban a régi gárdából. Információim szerint a hallgatók és az oktatók között sincs egységes vagy domináns álláspont, sokan vannak a maradás és sokan a távozás pártján, és nagy a bizonytalanság.

Az épületre beadott pályázatban az áll: „Tekintettel arra, hogy több tanár felmondott a modellváltás ismert módja miatt, és abban sem lehetünk biztosak, hogy minden hallgató maradéktalanul elfogadja az új rendszert, egyik legfontosabb feladat, hogy folytonosságot biztosítsunk a képzésnek, a tanárok és hallgatók találkozásának.”

„Az SZFE távozó tanárainak több mint fele hajlandó lenne a képzést fizetés nélkül is folytatni, rajtuk kívül a színházi és filmes világ magyar és nemzetközi nagyjai ajánlották fel segítségüket: jönnének órát, kurzust tartani.”

Vagyis könnyen elképzelhető, hogy a Damjanich utcában az SZFE-ről távozó tanárok tanítanak majd az SZFE-ről távozó hallgatókat, de az is, hogy felbukkannak itt az egyetemmel jogviszonyban maradók, miközben új emberek, külsősök is csatlakoznak, hiszen „az egész épületet nyitott alkotóműhelynek képzeljük el.”

Mindenesetre a „rövidtávú terv az Egyetem szétrobbantott közösségének újraépítése.”

Kik csinálják?

„A teljes oktatási kínálat szervezésére nem elég a Várkonyi Alapítvány tevékenységi köre és apparátusa, ezért is jön létre a Freeszfe Egyesület, mely a belső életet, az intézményi működést koordinálja” - olvasható a pályázatban, amelyet az alapítvány adott be.

A bírósági névjegyzék szerint

• az alapítvány kuratóriumának tagja a színházas Csizmadia Tibor és Hegedűs D. Géza, a filmes Almási Tamás és az elméleti tanszékről Földényi F. László professzor.
• A Freeszfe Egyesület egy évre megbízott elnöksége: a sztrájkbizottságban is részt vevő, színházas Csató Kata, a korábban a filmintézetet vezető Balázs Gábor (ő az elnök) és Aujeszky Nóra hallgató.

A szervezkedésben résztvevők szerint ugyanakkor ez egy demokratikusan működő közösség, nem az éppen adminisztratív pozícióban lévő emberek irányítják a többieket, hanem közösen döntenek.

Ami a napi működtetést illeti: „A takarítás, az épület őrzése, a portaszolgálat biztosítása, a büfé üzemeltetése, az épület használatának logisztikájában a hallgatók és a velük együttműködő tanárok a több mint két hónapos blokád alatt komoly tapasztalatokat szereztek. Ezt a tudást itt is hasznosítani szeretnénk, de a kezdeti berendezkedés után fokozatosan fel kell váltsa ezt a szerződött munkatársak alkalmazása. A karbantartás, az áruk beszerzése, az adminisztráció, a könyvelés, csak szakmailag képzett, elkötelezett emberekkel látható el.”

A hangsúlyozottan hosszú távú elképzelések között szerepel egy magánegyetem megalapítása, ami aztán újra átformálna minden keretet.

Mi lesz a házban?

„Egyelőre ez, ahhoz képest, hogy hajléktalanná váltunk, nagy előrelépés. Most lehet szépeket álmodni” - mondta a Damjanich utca 4. előtt az egyik oktató, Forgács Péter rendező. Az egészében nyilvánosságra hozott pályázatból kiderül, hogy álmokból valóban nincs hiány.

A kiírás szerint „az utcai bejáratú felépítmény alapterülete 1345 m2 (az ingatlanon lévő egyéb felépítmények területe, valamint a pinceszint területe nem került beszámításra)”. Hogy ezzel mihez kezdenének? Néhány részlet a tervből:

• Az épületben helyet kapnának próbatermek, elméleti oktatás céljából tantermek, zenetermek az ének- és hangképzésekhez, de vágószoba, hangtechnikai szoba, vetítő is a filmes alkotóknak.
• Egy könnyen variálható, mobil nézőtérre is szükségünk van, amit az előadástól függően tudunk elhelyezni, alakítani. Terveink szerint ezt úgy kell kialakítanunk, hogy 70-80 nézőt is fogadni tudjunk.
• Az első szinten az oktatók részére tanári szobákat rendezünk be, a földszinten a hallgatók részére zárható szekrényeket tervezünk elhelyezni.
• A padlástérben az adminisztrációs munkatársak számára alakítanánk ki irodákat, mobil asztalokkal, számítógépekkel. Itt lennének a programszervezés, a gazdasági munkatársak, a vezetőség irodái is.
• Fontos része az épületnek az utcáról is látogatható büfé/kávézó, ami a közösségi tér központja lehet. Ezt a földszinten kell kialakítanunk, illetve az udvart is használnánk a tavaszi, nyári, őszi időszakban. Kanapékkal, asztalokkal könnyen variálható tereket kell létrehoznunk itt is.

Mit ad a környéknek?

A Freeszfe a tagjai és mások nyilvános előadásainak, vetítéseinek, szakmai beszélgetéseinek és közönségtalálkozóinak is helyet akar adni. De együtt akar működni a közelben található kulturális és oktatási intézményekkel is, a fiatal képzőművészek találkozó- és kiállítóhelye, az FKSE például konkrétan az utca túloldalán van.

Továbbá: „A kerületi iskolákkal szoros kapcsolatot ápolva ifjúsági programok széles választékát kínálnánk, a nagysikerű beavatószínházi előadássorozatainkkal, szakjainkhoz kapcsolódó workshopokkal, tantermi színházi előadásokkal, a legkisebb korosztálynak bábszínházi bemutatókkal.”

Hogyan támogatja az önkormányzat?

Mostanra már biztos mindenki nagyon kíváncsi, évente hány tíz- és százmillióval támogatja a kerület a fent felsorolt rengeteg oktatási és művészeti tevékenységet.

A válasz az, hogy pont fordítva: a SZFE-sek fizetnek az önkormányzatnak, és nem is keveset.

Bár a cikk elején idézett közleményekben természetesen szerepel az, hogy bérleti jogot nyert el a Freeszfe, mégis joggal érezhette az olvasó, hogy itt valamilyen támogatást kapnak a hallgatók: Erzsébetváros „otthont ad” a művészeknek, „befogadja őket”, hangzott el. Vagy ahogy a főpolgármester kiemelte: a VII. kerületi önkormányzat segítségével az SZFE nagyszerű szellemisége új helyre költözhet.

Ellenkező előjellel, de ugyanezt hangsúlyozta a kormánymédia is, amely olyan címekkel írt az ügyről, mint hogy „Free SZFE Központot adott Niedermüller a lázadó diákoknak”. Ha viszont megnyitjuk az eredeti pályázati kiírást, abból kiderül, hogy

szó sincs ajándékról: a bérleti díj havi 2 millió.

Mit jelent ez, kérdezem a polgármestert. Piaci alapú ügyletet, amivel sok pénzt keres az önkormányzat? Vagy ellenkezőleg, ez az önkormányzat nagyvonalú gesztusa a független kultúra felé? „Tudja, én a független kultúra feltétlen híve vagyok, de ebben a pillanatban nem tudok nagyvonalú gesztusokat tenni, mert különben szó szerint tönkre fogunk menni. Az önkormányzat szinte kezelhetetlen anyagi helyzetbe került, részben a bevételkiesések, részben a kormányzati elvonások miatt” - mondja Niedermüller. „A pályázat kiírásakor a környékre érvényes minimális bérleti díjat határoztuk meg követelményként, amit a képviselőtestület még 2015-ben állapított meg. Ezt az 1520 Ft/m2/hó + ÁFA árat kérjük a Damjanich utca 4. és a Wesselényi utca 17., vagyis az ErőMűvház esetében is. Mindkét épületet azért kellett kiírnunk rövid határidővel nyilvános pályázatra, mert az önkormányzatnak semmi más bevételi forrása nincs, mindent elvettek tőlünk, rá vagyunk szorulva arra, hogy ilyen 1,5-2 milliós havi bevételeket is begyűjtsünk.”

Vagyis: abban nyilván van igazsága a büszke baloldali politikusoknak, hogy ha nincsenek ellenzéki vezetésű kerületek, akkor az SZFE-seknek egyszerűen nincs hova menniük. Az viszont már mindkét politikai oldal részéről félrevezető, hogy a - legalább is nem elhanyagolható - bérleti díj elfogadását az önkormányzat bősz kiállásaként értékelik.

Miért nem a zeneiskola?

Az erzsébetvárosi Fidesz is hozzászólt, ekképpen: „A kereszténygyűlölő Niedermüller Péter vezetésével a baloldali szörnykoalíció elvette a méltán híres művészeti műhely, a Molnár Antal Zeneiskola elől az iskola számára a korábbi Fidesz-vezetésű önkormányzat által sokszáz millió forintért felújított erzsébetvárosi épületet a Damjanich utcában.” A Bajkai István által jegyzett nyilatkozat él a gyanúperrel, hogy „egy kulturális álarcot viselő baloldali, nyíltan kormányellenes kampányközpont fogja innen harcát vívni az általuk vizionált migránsbarát, szélsőségesen liberális, keresztényellenes világ eljövetele érdekében.”

Niedermüllert ezek közül csak a zeneiskolára reagáltattam. A DK-s polgármester azt mondta, az előző önkormányzat kötött egy szerinte átláthatatlan és értelmezhetetlen megállapodást, amelynek értelmében felújítják, majd átengedik az épületet az állami fenntartású zeneiskolának. „Mi azt gondoltuk, hogy ez nem így működik. Egy olyan ingatlant, ami jelentős bevételt képes termelni, ki kell írnunk nyilvános pályázatra. A zeneiskola is pályázhatott volna, de nem tette meg. Nemrég tárgyaltam a tankerület új vezetőjével, és neki is elmondtam: az önkormányzat örömmel segít abban, hogy találjunk a zeneiskola számára egy új otthont. Arra kértem őket, határozzák meg, milyen paramétereknek kell megfelelnie az épületnek és ezek ismeretében mi is keresünk egy önkormányzati ingatlant, amit egy jó pályázati anyaggal el lehet nyerni.”

De akkor honnan lesz pénz?

A pályázat költségvetésről szóló fejezete szerint az épület fenntartásához az alapítványnak „véges ideig rendelkezésre állnak a források”, a korábbi adományoknak hála.

De az épület üzemeltetésén felül a Freeszfe célja például, hogy a hallgatóknak ingyenes képzést biztosítson, sőt akár szociális juttatásokat, kollégiumi elhelyezést is. Fontosnak tartják, hogy azoknak a tanároknak is jusson anyagi ellentételezés, akik ingyen nem tudják vállalni a munkát. Sőt: „az elvárható pedagógiai és mentális segítségen túl az intézménynek jogsegélyt is tudnia kell nyújtani az egyetemet tulajdonló alapítvány által megfenyegetett és jogi abszurdumokba kényszerített hallgatóknak.”

A havi 2 milliós bérleti díjhoz és mindezen fenti célokhoz szükséges bevételek a pályázat szerint három pillérre támaszkodhatnak:

• Támogatói adományokra, melyek az elmúlt hónapokban is segítettek abban, hogy az egyetem közössége kiálljon jogaiért. A hírre, hogy lehetőséget kaphatunk az eszmét továbbvinni, több, komoly támogató jelentkezett.
• Nemzetközi pályázatokra.
• Kisebb részben üzleti tevékenységünk bevételeire számítva.

Ez az üzleti tevékenység a színházi és filmes jegyeladásokból és a felnőttképzésből állna, illetve bevételt termelhetne például a részben kiülős büfé; a különböző termek, például a vágószoba kiadása; vagy éppen a házhoz rendelhető streaming mint szolgáltatás.

Mindeközben épül az új, vidnyánszkys SZFE, végtelen költségvetéssel, kacsalábon forgó épületekkel, egy párhuzamos világban. A Damjanich utcai ház előtt Mácsai Pál azt mondja, mindenképpen fájdalmas, hogy ez a szakma úgy ketté van szakítva, ahogy. „Természetellenes és átmeneti állapot ez. Az átmeneti állapotok ugyanakkor sokáig tarthatnak, gondoljunk csak az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoportra. De ez nem fog addig tartani.”