Tényleg hatalmas reneszánszukat élik a dokumentumfilmek, tele a Netflix meg az HBO dokumentum-sorozatokkal, ezzel egyidőben pedig megindult a nosztalgia is a 90-es évek iránt. Dokusorozat készült Michael Jordan és a Chicago Bulls történetéből, de a nosztalgiafaktor ott volt az O.J. Simpson perét feldolgozó filmsorozatban is, és persze ott a Crown, ami szintén nagyon beindult a negyedik évadra, miután már beletették az 1997-ben elhunyt Diana hercegnét.
Első ránézésre a New York Times dokumentum-sorozatának február 5-én megjelent, hatodik, Britney Spearsről szóló része is mintha erre a nosztalgiafaktorra játszana, de a Framing Britney Spears valójában kicsit azért túlmutat ezen, miközben sok újdonságot mégsem mond. Persze rávilágít arra, hogy mi vezetett az énekesnő 2007-es totális összeomlásáig, és ad némi támpontot ahhoz, hogy azok is megértsék, mi az a #FreeBritney-mozgalom, akik egyáltalán nem követték az énekesnő karrierjét, vagy nem hallgatják a mai napig rajongva a Toxicot, de mélyebb mondanivalója nincs azon túl, hogy húsz évvel később a média kicsit már emberibben bánik a hírességekkel, mint akkoriban.
A Samantha Stark által rendezett dokumentumfilm bizonyos részei a Paris Hiltonról szóló 2020-as dokuhoz hasonlóan nyomasztóak, mindkét film után elindul az emberben egy sajnálattal teli, picit akár lelkiismeret-furdalással is kevert érzés, már ha valaha is röhögött mondjuk Britney Spears összeomlásán és a kopasz fotóin, ahogy tette azt akkoriban a fél világ a nagy szörnyülködés mellett.
Britney Spearst 2008-ban akarata ellenére pszichiátriára szállították, miután elvették tőle az akkor két- és hároméves fiait, egy évvel azután, hogy kopaszra borotválta a saját fejét, majd egy esernyővel nekiesett egy őt fotózó paparazzó autójának. Ugyanebben az évben egy vidám tévés vetélkedőben az volt a kérdés, „Miket veszített el Britney Spears”, a játékosok pedig boldogan találgattak: A Haját? Igen! A gyerekeit? Igen! Az eszét? Igen! A most megjelent dokuba ezt a felvételt is bevágták, ezt nézve viszont valószínűleg most már senki sem kacagott nagyokat, ahogy azt is borzasztó volt visszanézni, hogy a kétezres évek elején, Spears karrierjének kezdetén és egyben totális csúcsán egy rakás újságíró előtt kérdezte meg egy riporter az akkor 18 éves énekesnőtől, hogy valóban szűz-e még, amire azt válaszolta zavartan, hogy szeretne várni a házasságig. A filmben közvetlenül ezután egyébként egy hangfelvételt vágtak be arról, ahogy Spears exe, Justin Timberlake egy rádiós interjúban röhögve büszkélkedik a vele együtt nevetgélő műsorvezetőnek, hogy igen, tényleg lefeküdt az énekesnővel.
De kifejezetten komolynak mondott újságírók ennél is durvább helyzeteket teremtettek Spears körül, például Diane Sawyer 2003-ban, az ABC-nek készített interjújában, aminek egy részletét szintén bemutatták a dokuban, és ami a HuffPost szerint ha akkor nem is, most erős indulatokat váltott ki sokakból. Az akkor 21 éves Spears és Timberlake nem sokkal korábban szakítottak, Sawyer erről is kérdezgette az énekesnőt a nagyon intimnek és mélynek beállított interjúban, ami most visszanézve inkább már vallatásnak vagy számonkérésnek tűnhet.
„A tévében azt mondta (Timberlake), teljesen összetörted a szívét. Hogy olyat tettél, ami sok fájdalmat és szenvedést okozott neki. Mit tettél?” – tette fel a kérdést Sawyer, majd idézte a Maryland-i kormányzó feleségét is, aki akkoriban úgy nyilatkozott, hogy legszívesebben „lelőné Britney Spearst”, mert szerinte nem jó példakép. Majd miután Spears úgy reagált, hogy erős dolog ilyet mondani, Sawyer mintha megpróbálta volna védeni a kormányzó feleségének megnyilvánulását, azt mondta: „Ugyebár a gyerekeknek mutatott példa miatt, és hogy milyen nehéz ez a szülőknek”. Spears az interjú egy pontján végül elsírta magát.
A Daily Beast cikke emlékeztetett arra, hogy elsírta magát akkor is, amikor évekkel később az NBC riportere, Matt Lauer arról kérdezgette, mégis hogyan lett „egy tehetséges, fiatal, déli lányból” egy ilyen „redneck”, illetve hogy miért ültette vezetés közben a gyerekét az ölébe gyerekülés helyett. Utóbbit Spears egyébként többször is azzal magyarázta, hogy egy agresszív lesifotós elől menekült, és egyszerűen nem volt ideje beültetni a gyereket hátra, a gyerekülésbe.
Britney Spears a kilencvenes évek végén lett híres, egy olyan korban, amikor még nem volt közösségi média, egy olyan felület sem, ahol a hírességek maguk mutathatták volna meg a hétköznapjaikat, így a celebek magánéletére kíváncsi közönség miatt virágzott a bulvármédia, Hollywood pedig tele volt lesifotósokkal. Ez ugyanaz a korszak volt, amikor Diana hercegnét halála előtt Párizsban üldözték a paparazzók, és amikor a Clinton-Lewinsky botrány után a nők szexualitásáról egyszerre kezdtek el nagyon nyíltan, illetve gúnyosan és lekezelően beszélni – utóbbira a dokuban a New York Times filmkritikusa, Wesley Morris világított rá. Spearst ekkor fiatal lányként sokszor túlszexualizálva jelenítették meg, az 1999-es Rolling Stone magazin címlapjára a 17 éves énekesnőt például fehérneműben fotózták, ahogy legelső klipjében is a melle alatt megkötött blúzban táncolt iskolai egyenruhában. Megjelenése nem változott évekkel később sem, amikor a média folyamatos nyomására bizonygatnia kellett szüzességét, ezt a két dolgot pedig, már hogy valaki kevés ruhában táncol és azt állítja, hogy nem él szexuális életet, akkoriban valahogy nehezen tudta befogadni a közönség.
Ahogy azt is nehezen fogadták be, hogy szakítottak Timberlake-kel, vagy hogy pár évvel később egy rövid kapcsolat után hozzáment háttértáncosához, Kevin Federline-hoz, majd nagyon gyorsan össze is hoztak egy gyereket. Szülése után a lesifotósok a korábbinál is jobban rászálltak, ez vezetett odáig, hogy Spears ölében a pár hónapos gyerekével vezessen, miközben terhes volt a másodikkal. Bár akkoriban erről nem volt szó nyilvánosan, de a dokuból kiderül, hogy szülés utáni depressziója volt, amin nyilván nem segített, hogy amint kilépett az ajtón, tucatnyi lesifotós kattogott az arcába, és az sem, hogy nem sokkal második gyereke születése előtt Federline-nal elváltak.
A válás és a második gyerek után bulizni kezdett Paris Hiltonnal és Lindsay Lohannel, a bulvársajtó emiatt a korábbiaknál is jobban rászállt, 2007 februárjában pedig Britney Spears egy este már egy fodrászatban ülve nyírta kopaszra saját magát, az őt követő lesifotósok kérdésére pedig, hogy miért lett kopasz, azt válaszolta:
„Nem akarom, hogy hozzám érjenek. Elegem van belőle, hogy mindenki hozzám ér.”
Egy évvel később pszichiátriai kezelései miatt elvették tőle a fiait, az énekesnőt pedig apja gyámsága alá helyezték. James Spears azóta egy jogásszal együtt nemcsak pénzügyi, de személyes, magánéleti ügyeiben is lánya helyett dönt, Spearsnek gyakorlatilag mindenért engedélyt kell kérnie apjától, hogy kivel találkozhat, vagy hogy mikor és mit oszthat meg mondjuk Instagramján. A doku többször is hangsúlyozza, hogy mielőtt hivatalos gyámja lett volna, Jamie Spearsnek nem volt sok kapcsolata lányával, nem nagyon vett részt az életében.
2020-ban vissza akarta szerezni a vagyona feletti ellenőrzést apjától, keresetét a bíróság azonban visszautasította, és annak a kérésnek sem tett eleget, hogy apja helyett más legyen a gyámja, viszont gyámnak jelölte ki mellette a Bessemer Trust nevű pénzügyi céget is. Britney Spears ügyvédje a bírósági meghallgatáson akkor úgy fogalmazott, hogy Britney és az apja között nincs „életképes munkakapcsolat”, és „már jóideje” nem beszélnek egymással.
Britney tragédiájának összefoglalójaként kétségtelenül működik a doku, valószínűleg arra is jó, hogy évekkel a történtek után többeket ráébresszen arra, sokszor milyen embertelenül bántak az énekesnővel, sőt azt is sikerült bemutatni, hogy Britney Spears az apja felügyelete alatt gyakorlatilag megszűnt létezni. De arra, hogy valójában mi van most az énekesnővel, a film egyáltalán nem ad választ, igaz, ez nem feltétlenül a rendező hibája, mert bármennyire is próbált, nem tudott közelebb jutni magához Spearshez. A New York Timesnak Spears közeli hozzátartozói közül senki nem szólalt meg, sem szülei, sem testvérei, sem exférje. A film végén pedig kiderül, hogy a rendező abban sem biztos, hogy Britney Spearshez egyáltalán eljutott-e a megkeresése.