Meghalt az ember, aki elárulta Ceausescu titkait
2021 február 14-én, 92 éves korában valószínűleg meghalt Ion Mihai Pacepa a legmagasabb rangú kommunista vezető, aki a hidegháború évtizedei során a vasfüggöny túloldalára disszidált. Halálát egy szerzőtársa jelentette be egy szélsőjobboldali, antikommunista lapban. Szerinte Pacepa koronavírus-fertőzésben hunyt el, valahol Amerikában. Ennél pontosabb részleteket nem tudni, de ez Pacepa élete nagy részéről elmondható.
Annyi biztos, hogy Ion Mihai Pacepa 1928-ban született Bukarestben, erdélyi származású apa fiaként. A 2. világháború után vegyésznek tanult, de már az egyetemen beszervezte a rettegett kommunista titkosszolgálat, a Securitate. Pacepa jó titkosszolga lehetett, mert 1957-ben, tehát már a 30. születésnapja előtt kinevezték a Securitate frankfurti irodájának élére. Ekkor, a hidegháború legfeszültebb korszakában Németország volt a szakma egyik csúcsa, ahol kémek, kémelhárítók, kettős- és hármasügynökök igyekeztek túljárni egymás eszén
A következő két évtizedben Pacepa egyre feljebb jutott a romániai kommunista rendszer ranglétráján. Az 1970-es évektől kezdve már ezredesi rangban irányította a Securitate ipari kémkedéssel foglalkozó divízióját és a külföldi hírszerző részlegnek is ő volt az egyik vezetője. De ennél is komolyabb rangot jelentett, hogy egyúttal Nicolae Ceausescu személyes tanácsadója is volt ilyen ügyekben.
Bár a hidegháború során a különböző kommunista országok titkosszolgálataiból időről-időre disszidáltak néhányan, ezek legfeljebb középvezetők voltak. Ezért keltett hatalmas megdöbbenést a vasfüggöny mindkét oldalán, amikor 1978 júliusában Pacepa besétált a bonni amerikai nagykövetségre, és gyakorlatilag felajánlotta a szolgálatait a másik oldalnak. A román tábornok azt állította, hogy azért disszidált, mert nem volt hajlandó megölni a Szabad Európa Rádió román adásának vezetőjét, Noel Bernardot (aki egyébként három évvel később gyors lefolyású rákban halt meg, amit felesége szerint radioaktív sugárzás segített elő, amit valahogy a Securitate intézett.)
A CIA azonnal Washingtonba reptette a magas rangú disszidenst, ahol Jimmy Carter elnök politikai menedékjogot adott neki. Innentől kezdve egészen a haláláig a legszigorúbb tanúvédelmi programban élt, új néven, és egyes hírek szerint plasztikai műtétekkel átszabott arccal.
Pacepa vallomása után az évtizedek alatt felépített román külföldi hírszerzés teljesen összeomlott, a tábornok az összes titkos ügynököt és műveletet lebuktatta. Ez nem csak a románokat érintette érzékenyen, hanem a teljes szovjet érdekszférát. A legenda szerint Ceausescu idegösszeomlást kapott, aztán vérdíjat tűzött ki Pacepa fejére, amit Arafattól Kadhafiig többen is kiegészítettek. Állítólag Pacepát több halálosztag is megpróbálta likvidálni Amerikában, de egyikük sem járt sikerrel, még az sem, amit Carlos, a Sakál irányított.
Pacepát a disszidálása után a román bíróság azonnal halálra ítélte, az ítéletet azonban 1999-ben a bukaresti legfelsőbb bíróság megsemmisítette. A tábornok örökségével a rendszerváltás utáni román közélet sem igazán tudott mit kezdeni, a magukat ügyesen átmentő Secu-tisztek és a volt kommunista elit továbbra is árulóként tekintettek rá, a nyugatosabb-liberálisabb közvélemény szemében viszont kvázi nemzeti hőssé lett.
Pacepa és tudása egy idő után a CIA és a többi nyugati titkosszolgálat számára már nem volt hasznos, a volt román tábornok viszont ügyesen váltott a történelmi bestsellerek írására. Első könyve, az Amerikában még 1987-ben, tehát még Ceausescu életében, a kelet-európai rendszerváltás előtt publikált Vörös horizontok azonnal hatalmas siker lett.
A Vörös horizontokkal és későbbi könyveivel Pacepa a szélesebb nyugati nyilvánossággal is megismertette a kommunista titkosszolgálatok működését, a klasszikus kémkedéstől a dezinformációs kampányokig. Könyveit 1990 után a volt szocialista országokban, és természetesen Romániában is publikálták, ahol nagy vihart kavartak.
Talán mert egyébként egyre kevésbé lettek volna érdekesek évtizedekkel korábbi ismeretei, Pacepa az idő múlásával egyre vadabb történeteket publikált könyveiben. Ezek közül a legnagyobb port talán a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos állításai kavarták. Pacepa szerint az amerikai elnököt meggyilkoló Lee Harvey Oswald a KGB kéme volt, aki azt az utasítást kapta, hogy ölje meg Kennedyt. Hruscsovék később meggondolták magukat, de ez az információ már nem jutott el Oswaldhoz, aki 1963-ban végrehajtotta a gyilkosságot. Pacepa azt állítja, hogy Oswaldot azért ölették meg Jack Rubyval, hogy nehogy bármit bevalljon.
Ezt a megfejtést, akárcsak Pacepa számos további történetét a szovjetek és csatlósaik titkos machinációiról, a legtöbb komoly történész nem veszi készpénznek. Az viszont tény, hogy tekintve hogy a román tábornok volt a legmagasabb rangú disszidens, információinak egy részét nagyon nehéz ellenőrizni, megerősíteni vagy cáfolni.
Pacepa utolsó könyvét 2013-ban publikálta. Ennek társszerzője az a Ronald Rychlak nevű jogász volt, aki most elsőként jelentette be Pacepa halálhírét. Cikke az Epoch Times című, a kínai kommunista kormány által üldözött, Falung Gong szekta által kiadott szélsőjobboldali lapban jelent meg. Rychlak azt állítja, 13-án még beszélt Pacepával, akinek halálhírét feleségétől hallotta. Ennél hivatalosabb megerősítés egyelőre nincs, de nem is világos, hogy egy négy évtizede a világ elől elrejtett ember halálhírét ki is tudná megerősíteni.
Pacepa történelmi szerepéről, megítéléséről magyarul talán Bányai Péter írt a legpontosabban a Beszélőben, még 2004-ben:
„Antik hősök helyett Pacepa sokkal inkább párhuzamba állítható az »éneklő« maffiatagokkal, akiket persze a köznyelv sokszor nevez »bűnbánóknak« (pentitónak), de pálfordulásuk mögött racionális döntések húzódnak meg. Hasznos-e, ha a maffia egyik bérgyilkosa leleplezi egykori bűntársait, tanúskodik ellenük, és cserébe persze büntetlenséget és védelmet élvez? Igen, hisz gyengíti a maffiát. Hősnek kell-e tekinteni azt a pentitót, aki személyes érdekből leleplezi kollégáit, tanúskodik ellenük? A maffiát eláruló, tanúskodni kész bérgyilkos hozzájárulhat a maffia vezéreinek letartoztatásához és a maffia (legalábbis az adott Család) összeomlásához, de a legtöbb esetben ettől még nem válik hőssé, morális példaképpé.”