Jason Momoa nagyon hálás a Harley-Davidsonnak

Online világbemutatót tartott a Harley: a Pan America megtekintéséhez senkinek sem kellett Portugáliába utazni két átszállással, csak elindítani ezt a Youtube-videót. Az online bemutató semmiség a Harleytól, annak fényében, hogy első elektromos (!) motorját, a LiveWire-t nem a szokásos motorkerékpár-világkiállításon, a milánói EICMA-n mutatta be, hanem a Las Vegasi szórakoztató elektronikai CES-en, mindenféle gameboy, meg lapostévé között. Durvább, hogy a Pan America egy túraenduró, a Harleynak pedig eddig ilyesmije nem volt. Állítólag a cég is, meg a vásárlói is a fafejűségig konzervatívak. Pedig hát igazából nem.

A Harleynak óriási szerencséje, hogy 1903 óta történt vele sok minden, tehát ha legitimációt keres egy új termékéhez, találomra belenyúl a heritage feneketlen zsákjába, és kis szortírozással meglesz a megfelelő alapanyag. Nézd csak meg a videót, megőrülsz! Akkora sárdagasztást, mint amit Harleykkal műveltek a múlt század 30-as-40-es éveiben, még az oroszok se láttak. Ráadásul a nagy, földrészeket átszelő túrák, amilyenből aztán kismilliót csináltak Harleyval, hát maguk voltak az enduró-túra. Jut eszembe, a még a Milwaukee-i HD-múzeumban is nagy becsben tartott Barta-Sulkowsky páros, akik 1928 és 36 között harleyzták körbe a világot, hát ők is túraenduróztak. Mellékesen a pozsonyi csatánál is érdekesebb lenne az ő életművük feldolgozása, mert 50% Rejtő Jenő, a többi Krúdy és Ken Follett vegyes, alapos dokumentációval. Még magyar nyelvű Wikipedia-szócikkük sincs.

A Harley-Davidson mindeközben bajban van, mármint pénzügyileg. Szinte már hagyományosan; ez náluk afféle heritage. A motorkerékpár-eladások évről évre csökkennek, mintha menne kifelé a divatból. A közönség elöregedése minden gyártónál para, a Harleynál meg aztán végképp – már csak anyagi okokból sem a pályakezdők közlekedési eszköze egy nyolc-kilencmillió forintos csicsás túramotor, amihez garázs is kell, hiszen hát hadd ne magyarázzam. A Harley – vagy ahogy a vállalat magát szólítani szereti –, a Motor Company több dolgot is kitalált, hogy túllépjen a bébibúmer törzsközönségen. Már legalább két évtizede nagyon nyomják a Sportster sorozatot, a fiataloknak, csak hát szerencsétlen milleniál örül, hogy luk van a seggén, és ellakhat a mamánál, nem biztos, hogy a fáradságos munkával összebányászott bitcoinjait egy Forty-Eight-be fektetné.

A fiatalítás mellett nekiláttak a fejlődő világ meghódításának, hiszen csak Indiában több ember él, mint az EU-ban és az USA-ban együtt. De sajnos csak emberileg laknak, nem vásárlóerőileg. Az indiai piacra kitalálták a Street nevű modellcsaládot, szintén V2-es motorral, de vízhűtésessel, és… és hát a Street legkisebb baja a vízhűtéses motor volt. Oké, hogy Fülöp hercegtől tahóság volt az indiai összeszerelési minőségen poénkodni, főleg hivatalos rendezvényen, főleg azzal a mentőpoénnal, amivel megpróbálta elsimítani a nyitópoént, de a Street 750 tényleg borzalmas fostalicska volt, és ezzel most nem azon viccelődök, hogy a szubkontinensnyi országban olyan ritka az alakos széklet, mint a luxusmotor-vásárló. Szóval rossz volt, na. Még a hivatalos reklámfotókon rajta ülő zsoké is olyan szerencsétlenül nézett ki rajta, hogy az ember szinte megsajnálta. Nem nagyon ment nálunk sem a Street 750, pedig mi aztán telivér fejlődő ország vagyunk, de mindennek van határa.

A legsúlyosabb, hogy csak az utóbbi két évben esett le nekik, hogy van ám itt még egy, több milliárd ember halmazát jelentő potenciális célcsoport: a nők. A NŐK! Egyszerre csak nagyon elkezdtek megjelenni a Harley-prospektusokban a motorozó nők, a HOG-magazinban (Harley Owners Group) mindig van legalább egy cikk, de inkább kettő nőről, aki motorozás közben találja meg magát. A tavalyi általános Harley-prospektusban a Touring szekció bevezető, kétoldalas képén egyenesen az történik, hogy egy szőke csaj egy Electra Glide-on száguldva hátrafelé nézeget. Pedig az Electra Glide 400 kiló fölött van.

Nők! Hova vezet ez?! És most tényleg: ünnepeljük a marketingesek zsenialitását, hogy megtalálták az aranybányát, vagy szörnyülködjünk a motorkerékpár-ipar évtizedes balfaszságán? Még nincs minden veszve, bár a Harley-részvények osztalékfizető képessége már tavaly félévkor is elég durván csökkent. Talán csak a menedzsment tudja összerakni, mekkora a gond, hiszen az utóbbi tíz évben könnyű volt Harleyt eladni: csak kiraktad a szalonba, és elvitték. A covid miatt viszont többször is leálltak a gyárak, és viccesen hosszú várólisták lettek a legtöbb modellre. Szóval venni vennének, csak nincs nagyon mit. Már tavaly is ilyen 8-10 hónapokat kellet várni egy rendes Harleyra, egyedül az elektromos LiveWire volt meg pár hónap várakozási idő után. A HD szerencséje, hogy a szalonok pólóboltként is elketyegnek, és ez nem vicc.

Jochen Zeitz, a Harley-Davidson vezérigazgatója igazi naturális válságmenedzser: 1993-ban, 30 évesen lett a Puma vezérigazgatója, és sikerült neki a márkát pénzügyileg és imidzsben is gatyába ráznia. Mintha a jóisten vezérelte volna a Harleyhoz, bár az is lehet, hogy a kihívás. A Pumánál anno 40%-kal csökkentette az alkalmazottak számát, a gyártást Kelet-Európába és Ázsiába költöztette, harmadával csökkentette a modellpalettát, és kivonult a gyengébb piacokról. Aztán elkezdte növelni a márkaértéket, stratégia szerződéseket kötve menő divatmárkákkal és sportolókkal.

Hogy hol tart most Zeitz a Harleyval, onnan is lemérhetjük, hogy miután a LiveWire-rel Ewan McGregor forgatott tavaly sorozatot, a Pan America arca, márkanagykövete, marketing-izéje Jason Momoa lett. Nincs 2021-ben tökéletesebb Harley-arc. Szerepei szerint általában egy vadbarom, civil megszólalásaiban még Dwayne Johnsonnál is nagyságrendekkel cukibb. És ahogy Momoa egy csíkos pizsamagatyában leszáll a Pan Americáról, csimbókos haja lobog a szélben, szakállán megcsillan az alkonyi nap, és meghatottan belemondja a kamerába, hogy nagyon hálás a Harleynak, maga a poézis.

A modellpaletta racionalizálása nagyrészt megtörtént. Beszántották az indiai Street 750-et, és egyelőre nem lesz a LiveWire technikai alapjaira épülő elektromos modellcsalád se. Aki teljesen megőrült, annak persze megmarad a LiveWire. Elkaszálta a PanAm motorján alapuló naked bike-szerűséget, a Bronxot is. És mivel általános meglepetésre azt mutatják a grafikonok, hogy egyetlen motorkategória eladásai emelkednek, és az a túraenduro, hát itt a Pan America.

Lehet, hogy nem figyeltem, vagy éppen elábrándoztam a motorhangon, de nem tűnt fel, hogy mondanák a videóban, hány lóerős az új blokk. A Harleynál a teljesítmény az, ami nálunk az ügynökakták: nem hozzák nyilvánosságra. Semmilyen katalógusban nincs meg semmilyen Harley teljesítményadata, vagy ha van, annak valami különleges oka, vagy története lesz. Mindig csak a nyomaték van meg, a lóerő hiányzik. Ha a magyar forgalmiban nem lenne kötelező feltüntetni a teljesítményt, lehet, hogy az életben nem tudom meg, hogy az én Harleym például 87 lóerős. 1750 köbcentivel. :DD A Harley-Davidson amerikai, az amerikaiak pedig mindent szépen elneveznek, még egy motor motorját is. Az Evolution, a TwinCam és a Milwaukee Eight után (illetve mellett) most itt a jó kis Revolution Max 1250.

Hogy milyen lesz? Biztos kurva jó. Én nem érzem jól magam az ilyen tornyokon, a KTM Adventure is egy rémálom volt, a BMW túra-endurói is hiába zseniális műszaki cikkek, és hiába mehetsz át tempóval kanyarban egy kátyún úgy, hogy csak optikailag észleled, de engem zavar, ha valamiről nem ér le rendesen a lában. Márpedig ez egy ilyen holmin anatómiailag alap. A Harley most már olyan szinten hajol le az apróért, hogy az iparágban először adaptív a futómű, tehát ha megállsz, 5 centit leengedi magát. A karaktert is gombnyomásra lehet változtatni, de az azért jobb helyeken már évek óta elérhető.

Magyar vásárlóknak az lesz a nagyon nem mindegy, hogy fél Kelet-Magyarország közelében csodálatos helyeken kanyargó, változóan szar utak vannak, tehát akár Erdélybe, akár bármelyik vadregényes balkáni országba tökéletes lesz, egészen Albániáig. Meg Nógrád-megyéig, ahol már tavaly is eléggé elhagyták magukat a másodrendű utak. Mert ilyen túraendurót többnyire csak a reklámvideókon visznek sivatagokba, meg Mars-szerű helyekre (tényleg, a Marson királyul lehetne vele veretni, az egyharmad gravitációban talán még ugratni is mernék), valójában arra jók, hogy ha sietünk, autópályán elmenjünk 150-es utazóval, kényelmesen valahová, ahol a nyeregben fel-felállva naphosszat álmélkodunk, hogy tyű, ez aztán a veszélyes szakadék.

245 kiló – majdnem pontosan annyi, mint fő konkurense, a BMW 1250 GS. A kettő közötti különbségeket felesleges sorolni, hiszen ha ilyet vennél, csak arra kell visszaemlékezned, melyik csapatnak drukkoltál A halál 50 órájában. Hogy lesz-e rendes hangja, nem tudom. A jelengegi Harleyknak az emissziós előírások szerint annyi hangjuk van, mint egy elektromos fűnyírónak, gondolom a videóban is vagy odacsalták alá utólag, vagy furkáltak a dobon. A futómű tökéletes lesz – régóta használ a Harley japán fődarabokat (Showa), itt is az lesz, Brembo fékekkel – mi baj lehetne? Ráadásul a Harley a böszme túramotorjaival 400 kiló felett is meg tudja csinálni ugyanazt a magabiztos menést, amit a BMW a legvadabb műszaki-ufonatuta trükkökkel. Olyan 6-7 millió biztos lesz, tekintetbe véve, hogy 13 és 15 ezer euró a kétféle változat alapára, de mindkettő amolyan nettó; én tapasztalatból tippelném inkább a 7 milliót. A pénz nem boldogít, de lehet rajta Harleyt venni, azon meg még Keanu Reeves se szomorú.