Kiderült, hogy az állatkertben nem magyarul beszélnek az elefántokhoz, hanem speciális elefánt-keveréknyelven

Jellemzően kifejezetten érdekes videók szoktak érkezni a szerkesztőségekbe a fővárosi állatkertből, a mai első látásra kevésbé volt földhözvágó: Arun, a kiselefánt talpáról vettek lenyomatot egy papírra, hogy azzal üzenjék a látogatóknak, hogy ők is hiányoznak az állatoknak.

De csak első látásra! 

A nézése közben ugyanis feltűnt, hogy mintha angolul beszélnének az elefánthoz, bár ez nem volt egészen egyértelmű, ezért rákérdeztem Hanga Zoltán állatkerti szóvivőnél, hogy jól hallottam-e, hogy “good boy”-ozzák. (Angolul ez kábé annak a megfelelője, amikor az ember “okos kutyázza” a kutyáját.)

Mire Hanga irtó érdekes dolgokat kezdett mesélni az ember-elefánt kommunikációról:

“Az tényleg good boy volt. De azt azért nem mondanám, hogy "nettó angolul" beszélnének velük. Inkább úgy helyes, hogy nemzetközi "elefánt szleng", amire persze az olyan világnyelvek, mint az angol nagy hatással vannak, de hangsúlyozottan nem arról van szó, hogy egy konkrét kitüntetett idegen nyelv van (elvileg a légiirányítók is angolul beszélnek, de az valójában nem angol, hanem fónia, amely persze nagyrészt angol alapú, de más szabályai vannak).”

Ha ez nem lett volna elég, Hanga Zoltán további részleteket is elárult:

“Már több mint három évtizede tevékenykedem az Állatkertben, ez idő alatt a különböző elefántjainknál háromféle elefántszleng is használatban volt, különböző nyelvekből eredő vezényszavakkal (egy elefántnál persze mindig csak egyféle). A lényeg itt a nemzetköziség, hiszen az állatok egyik ország állatkertjéből a másikba kerülhetnek, és ha nemzeti nyelven mennének a vezényszavak, az problémákat okozna.”

A szakembertől azt is megtudtam, hogy miért nem tesznek közé elefánt-magyar szótárat. Azért, mert akkor egyes látogatók esetleg elefántápolónak éreznék magukat és vezényszavakat kiabálnának az állatoknak. 

“Ami persze nem olyan szinten baj, hogy majd az elefánt megcsinálja (úgyis tudja, hogy nem a gondozója mondta), inkább az a gond, hogy a tréning következetességét az ilyesmi, ha túl gyakran fordul elő, alááshatja (mármint a gondozó addig mondja a vezényszót, amíg az állat megcsinálja, utána megdicséri és meg is jutalmazza, és ez egy követhető rendszer az állatnak - ehhez képest a közönség egy részének köréből bekiabált vezényszavak nem lennének következetesek).”

Elefántpedagógiában és orrmányoslingvisztikában gazdag délutánt kívánok minden 444-olvasónak!