A második dózis és az evolúciós nyomás

A vakcinaellátás egyenletlenségei, a szállítmányok késése, illetve a korábbinál fertőzőbb, így gyorsabban terjedő variánsok felbukkanása miatt a világ számos országában, így Magyarországon is úgy döntöttek a hatóságok, hogy a korábban javasoltnál később adják be a kétadagos védőoltások második dózisát.

A cél minél több ember minél gyorsabb beoltása lett

Magyarországon például a Pfizer/BioNTech második dózisát márciusig az első adag után 21 nappal adták be, a márciustól érvényes ajánlás szerint két héttel, 35 napra hosszabbították a két adag beadása közti időt - ezzel lehetőséget teremtve, hogy minél hamarabb olthassanak be minél többeket az első adaggal. A brit-svéd AstraZeneca védőoltásából a második dózist márciusig az első után négy héttel adták be, azóta 12 hét az ajánlott.

Ez utóbbi döntést nem csupán a járványhelyzet indokolja. Az AstraZeneca szakemberei preprintben, vagyis még a tanulmány független kutatók általi ellenőzrése előtt kiadta legújabb vizsgálatai eredményét, mely szerint vakcinájuk még hatásosabb is, ha a két dózist egy helyett három hónap különbséggel adják be. Eredményeik szerint az első adag vakcina három hét után már 76 százalékos hatékonyságú, és ez három hónapon át garantáltan meg is marad.

Ha az oxfordi vakcinából már egy adag 76 százalékos hatékonyságú, vagyis alig marad el a kínai Sinopharm kétdózisos vakcinájának 79 százalékos hatékonyságától, akkor miért is van szükség két dózisra? A Scientific American összefoglalója szerint a koronavírus ellen fejlesztett védőotlások, mint általában minden védőoltás az immunrendszerünk tanítását szolgálja. Az első adag megtanítja a szervezetet arra, hogy milyen típusú antitestekkel védekezhet az újfajta kórokozóval szemben. A második dózis ennek a tudásnak a bevésésére, megerősítésére szolgál, lényegében azt biztosítva, hogy az első oltással kialakult védettség hosszabb távon is fennmaradhasson, illetve hogy felerősítse az immunválaszt. A Pfizer/BioNTech vakcinája például egy dózis után nagyjából 50 százalékkal csökkenti a tünetes fertőzés esélyét, míg a második dózis után már 95 százalékkal.

Kérdőjelek

Arról azonban kevés adat van, hogy érdemes-e kitolni a Pfizer/BioNTech és a másik mRNS-vakcina, a Moderna két dózisa közti időt. A Moderna klinikai vizsgálatai során például a 15208 résztvevőből csupán 81 kapta meg az eredetileg ajánlott 28 napnál később a második dózisát. "Jelenleg még nem áll rendelkezésünkre a legjobb tudomány, hogy száz százalékban komfortosak legyünk a 35-40 napra kitolt második adaggal. E tekintetben a közegészségügyi aggályoknak engedünk abban a hitben, hogy pillanatnyilag bármi jobb a semminél" - mondta erről a Scientific Americannek Thomas Denny, a Duke Egyetem Emberi vakcinák Intézetének vezérigazgatója.

Vagyis van némi hazardírozás a két dózis közti idő kitolásában, és az ezzel járó veszélyek sem csupán elméletiek. A vírusok, mint azt az új, fertőzőbb, vagy az immunválasznak ellenállóbb variánsok felbukkanása is mutatja, evolválódnak. Ez természetes folyamat, amire azonban hatása van az evolúciós nyomásnak: az olyan fertőzőbb variánsok felbukkanásához, mint amilyen a brit, hozzájárulhatott az is, ahogy védekezünk a vírus ellen. Ahogy a maszkviseléssel, közösségi távolságtartással sikerült leszorítanunk az eredeti vírustörzs fertőzőképességét, megjelent az újabb, korábbinál fertőzőbb változat.

Paul Bieniasz, a Rockefeller Egyetem retrovirolúgusa szerint a vírus az antitestekre adott válaszként evolválódik, e tekintetben tulajdonképpen mindegy, hogy hogyan oltakozunk. Szerinte a kérdés az, hogy "felgyorsítjuk-e ezt az evolúciót azzal, ha országméretű, részben immunizált népességeket hozunk létre" a második dózis beadásának csúsztatásával. Trevor Bedford, A Fred Hutchinson Rákkutató Központ kutatója szerint ugyanakkor az evolúció sebessége nemcsak az immunválasz erősségétől függ, hanem a természetben előforduló vírusok számától is. Márpedig a vakcináció, még a részleges vakcináció is ezt nagyban csökkentheti.