Túl titkos szolgálatok
Az amerikai titkosszolgálatok - a gyűjtőfogalom tucatnyi különböző ügynökséget takar - évente mintegy ötvenezer jelentést írnak. Ezek java része valamilyen szinten titkosított, így túlnyomó többségük alig pár emberhez, jellemzően más titkosszolgálati dolgozókhoz jutnak el. Magyarán, az amerikai titkosszolgálatok hatalmas erőforrásigénnyel, nagy költségek árán szinte kizárólag a fióknak dolgoznak.
Elvétve akad pár ember, aki könnyen és bárhol fogyasztható formában jut titkosszolgálati jelentésekhez. Lényegében azok, akik jogosultak betekinteni az Elnök Napi Tájékoztatója nevű titkosszolgálati összefoglalóba. Közülük a legtöbbnek még arra sincs ideje, hogy ezt átlapozza. Közben a titkosszolgálatok több tízezer dolgozója nem fér hozzá ezekhez az értesülésekhez, így mostanra az a különös helyzet állt elő, hogy egy amerikai titkosszolga gyakran naprakészebb és hasznosabb ismeretekhez juthat az intereneten, ahol egyre több, nyílt forrásból dolgozó elemzőcég és oknyomozó stáb dolgozik.
Talán nem kell részletesebben kifejteni, hogy a jelenlegi gyakorlat miért fenntarthatatlan és hasznontalan. Két volt amerikai titkosszolga, az egykor a katonai felderítésnél dolgozó Zachery Tyson Brown és a CIA egykori hírszerzési igazgatóhelyettese, Carmen A. Medina a Foreign Affairsben megjelent cikkében ezt a problémát boncolgatva arra a viccesen hangzó következtetésre jutott, hogy a titkosszolgálatok jövője az, ha nyitottabbá válnak. Persze nem arra gondolnak, hogy ezentúl a titkosszolgálatok is publikálják minden értesülésüket a neten. Első lépésként egy zárt, mármint csak nemzetbiztonsági hozzáféréssel bírók számára hozzáférhető közösségi oldal, egyfajta kémfacebook létrehozását javasolják, ahol a biztonságos kapcsolattal csatlakozók a jelenleginél szélesebb körben férhetnének hozzá, ha eleinte nem is minden, de legalább a nem legérzékenyebb információkhoz, és szabadon meg is vitathassák azokat.
Így például esély nyílna rá, hogy egy unatkozó elemző is megoszthassa ötleteit, ami eljusson egy másik ügynökség más beosztásban dolgozó elemzőjéhez is, hátha az kap az ötleteken. Így egy-két titkosszolga helyett akár ezrekhez is eljuthatnának a kevésbé érzékeny információk, ők pedig termékeny vitákat folytathatnának, esetleg találkozhatnának új perspektívákkal, a saját ügynökségüknél szokatlan megoldásokkal is. Ez összességében nagyban javíthatná a titkosszolgálati munka minőségét is, közben - ahogy a való életben működő közösségi hálózatok esetén is történt - eredetileg előreláthatatlan új irányokba is fejlődhetne a rendszer.
Brown és Medina természetesen nem azt javasolják, hogy a titkosszolgálatok váljanak teljesen nyílt intézményekké. Ám azzal, hogy hozzáférhetőbbé teszik azokat az információkat, amelyekhez amúgy akár szabad forrásokból is hozzá lehet jutni, sokkal inkább koncentrálhatnának legfontosabb feladatukra, a valóban érzékeny titkok megszerzésére.