Tudatosan vállalja fel Orbán az áldozatokat a vírus elleni háborúban, vagy tudattalanul sodor halálba tízezreket?

Lantos Gabriella egészségügyi menedzser írása

Orbán Viktor pávatáncos pályafutása során számtalanszor bebizonyította, hogy kijelentései és cselekedetei teljesen ellentétesek. Sajnos ez a járványkezelés során minden eddiginél nyilvánvalóbbá vált. És minden eddiginél fatálisabbá.

A pandémia elején a kissé áthallásos „minden élet számít” lózungú óriásplakátok, videó spotok azt hirdették, hogy a kormány stratégiája világos: az emberéletek megmentése mindenek felett áll. Az első hullám 600 halottal igazolta is ezt. Ezért a második hullám kezdetén, szeptember 12-én 916 új fertőzöttnél és 2 halottnál még magabiztosabban fogalmazott a kormányfő: „Én emberéletekben számolok. Szerintem a tavaszi védekezéssel több ezer, de inkább tízezer idős magyar ember életét mentettük meg, és most sem fogunk kockára tenni egyetlen életet sem, de közben az országnak működnie kell, és a két dolog együtt szerintem lehetséges.”

Szeptember 18-án, amikor a fertőzöttek és a halottak száma tovább emelkedett, expressis verbis kijelentette: “Szükség szerint, ugye, minden döntést a kormánynak kell meghoznia, következésképpen a felelősséget is a kormánynak kell viselnie, leginkább persze nekem. Ezt én vállalom is természetesen, mégiscsak ez a dolgom, mondhatnám, ezért kapom a fizetésemet.”

Az ezóta eltelt fél év bemutatta, hogy a járványkezelés Magyarországon járt a világon szinte a legtöbb halottal.

Ideje számba venni, miért is kell Orbán Viktornak vállalnia a felelősséget. Milyen járványkezelési stratégiát követ és milyen eredményességgel? A világelső halálozás a kormány kormányzóképtelenségének a bizonyítéka? Vagy a mihamarabbi nyájimmunitást kierőltető tudatos stratégia járulékos költsége? Tekintsük át a védekezési stratégia egyes lépéseit.

Az tény, hogy a járvány második hullámának elindulása, szeptember eleje óta az ország a lakosságszámra vetített legtöbb áldozatot felvállaló országok élvonalába került. Aktuálisan San Marinót is figyelembe véve a 6. helyen állunk a fejlett világ országain belül, de a folyamat dinamikája alapján Csehországgal és Montenegróval haladunk a dobogós helyek felé.

Társadalmi szintű vagy személyre szabott járványkezelés

Az Orbán-kormány az első hullám sikeres kezelését követően a második hullámot november közepéig a valós adatokat meghamisító sikerpropagandával fedte el. Abban a hamis illúzióban tartotta a társadalmat, hogy az izolációs intézkedések szigorítására nincs szükség.

Bár októberben más európai országok egyre szigorúbb korlátozó intézkedéseket hoztak, Orbán 20 000-es szurkolói tömeget utaztatott egyetlen stadionba külföldről és hazánk legkülönbözőbb településeiről. A szűkös tesztelési kapacitásokkal a lakosságot bűnösen abba a hitbe ringatta, hogy a járványhelyzet más országokhoz képest, így a „laboratóriumnak” tekintett Ausztriához képest is jó. Pedig a szakértők már akkor is kimagasló hazai átfertőzöttségre, a várható drámai hazai halálozási adatokra hívták fel a figyelmet.

A hathetes késéssel bevezetett korlátozó intézkedések miatt november végére a második hullám csúcsán az elsőnél sokkal magasabb átfertőzöttség alakult ki. Erről a szintről január végére sem sikerült lehűteni a járványt annyira, hogy az ekkor már személyre szabott intézkedésekkel tovább csökkenthető lett volna. A német Robert Koch Intézet a heti 100 új eset/100 000 lakos szinten határozza meg azt, amikor kiterjedt teszteléssel és személyes izolációval a járványt egy kormány féken tudja tartani.

Természetesen ez hatalmas munka és költség, hisz az epidemiológusok szerint minden új eset eredményes felderítése 5 napot vesz igénybe. A Robert Koch Intézet számításai alapján a Nemzeti Népegészségügyi Központnak napi 1 500 esetet kellett volna felderítenie.

Ez 7 000 közreműködő szakemberrel oldható meg, ami vitathatatlanul hatalmas költség! De messze nem akkora, mint a társadalmi szintű korlátozások költsége, amit Szijjártó Péter külügyminiszter napi 15 milliárd forintra taksált. Ennyiből naponta 7 000 kontaktkutató szakember tevékenysége csak fedezhető lenne! Mondhatjuk persze, hogy nekünk nincs 7 000 ilyen célból hadra fogható emberünk, nálunk csak utazásszervezők, idegenvezetők, taxisok, éttermesek, szállodások, előadóművészek és rendezvényszervezők megélhetése lehetetlenült el, de ők ilyen tevékenységre aligha kaphatók. Ha nem, hát nem, de talán erről meg kellene kérdezni őket is!

Az Orbán-kormány egy éve kitartóan szabotálja a személyre szabott intézkedéseket. Nem szeretné, hogy a kívülállók óriási számban belelássanak a járványügy boszorkánykonyhájába.

A szétzilált államigazgatás talán már nem is képes összeszervezni ennyi ember munkáját.

Persze együtt lehet élni a járvánnyal a személyre szabott izolációs intézkedések tagadásával is. Csak ez sajnos sokkal több lockdownban (populációs szintű lezárásban) töltött nappal fog járni, és sokkal nagyobb GDP-csökkenést fog eredményezni! A Covid kapcsán nagyon sok szempontból hiányos a tudásunk, de egy dologban nincs vita a közgazdászok között: abban, hogy a személyre szabott járványkezelés sokkal költséghatékonyabb, mint a vissza-visszatérő társadalmi szintű lezárások.

Védettség kialakítása oltással

Szerencsére a lakosság egyre nagyobb része számára világos, hogy a járványt a sorozatos lockdownok helyett hosszú távon csak a nyájimmunitás kialakításával lehet uralhatóvá tenni. És az is, hogy az immunitás kialakításának legkevesebb halottal járó formája az átoltottság növelése. A kezdeti vírusvariánsos első hullámban a járványgörbe letörését a szakértők többsége a 60-70% körüli védettség kialakulásakor várta. A jelenlegi brit mutáns nagyobb fertőzőképessége miatt e küszöbérték sajnos nagy valószínűséggel emelkedni fog, de hogy mennyire, azt még nem tudjuk.

Az oltás a jó stratégia, ezt bizonyítja Izrael példája. A magyarországi lezárási szigort jóval meghaladó szintű izolációval és a lakosság 30%-át elérő oltással már el tudta érni az új esetgörbe visszafordulását. Ennek ellenére Izrael csak akkor mérsékelte az izolációs intézkedéseket a magyarországinál lazább szintre, amikor a vakcinafelhasználás a teljes lakosság 65 százalékát elérte (a lakosok növekvő számánál ez második oltást jelentette, kisebb részénél csak első oltást).

Tisztában kell lennünk ugyanakkor azzal a ténnyel, hogy az ezen izoláció szigorát leíró „stringency” mutató hazánkban csak két hete emelkedett 72,2 százalékról 79,6 százalékra, azaz számottevően elmarad az Izraelben alkalmazott szinttől.

Védettség kialakítása spontán fertőződéssel

A megismert Covid fertőzési esetszámok Magyarországon alacsonyak: az arányszám 55 000 azonosított eset/1.000.000 lakos, azaz a járvány kezdete óta 550 000 személy fertőződött meg. Meghatározó részük október óta, azaz az utóbbi 6 hónapban, ami azt jelentheti, hogy védettségük még élő. Viszont a lakosság teljes számához képest ez az 5,5 százalék nem számottevő, a nyájimmunitás kialakulása szempontjából hatásuk elenyésző.

Ugyanakkor látható, hogy a kormányzati szándék a Covid-esetek kimutatására meglehetősen lagymatag. Orvosok, betegek egyaránt teszteletlen Covid-betegek tömegeiről beszélnek. Merkely Béla korábbi szakértői becslése szerint minden tizedik Covid-esetet sikerül csak beazonosítani. De szélesebb szakértői körökben is elfogadott, hogy csak minden hetedik Covid-esetre derül csak fény. Nemzetközi adatok alapján ez igazolható: a detektált új Covid-esetek napi száma azért olyan alacsony, mert a járvány aktuális lángolásától függetlenül a napi tesztelési számunk jelentősen elmarad a környező országok mutatóitól.

Szintén elégtelen tesztelésre utalnak a halálozási arányszámok is. Nálunk ezek kétszer magasabbak, mint a lényegesen többet tesztelő Csehországban és Szlovákiában. A magyar egészségügyi ellátó struktúra nem ennyivel rosszabb minőségű, ezért sokkal valószínűbb, hogy az új esetek felismerésében teljesítünk ennyire rosszul. A három ország lakosságának átlagéletkorában sincs akkora különbség, ami a magyar halálozási többletet megmagyarázná. Viszont releváns lehet a cseh és szlováknál magasabb olasz és német halálozási mutatók esetén.

Mindenesetre azt bátran kijelenthetjük, hogy ma a Covid-fertőzéssel kialakuló védettség a hivatalos 5,5 százalékos mutatónál lényegesen magasabb. Már most elérheti ennek háromszorosát (16,5 százalékot), pesszimistább becslések alapján akár hétszeresét (38,5 százalékot) is.

Tehát már másfél és négy millió közé eshet azok száma, akik átestek a fertőzésen, és valamennyire védettek.

Akkor együttesen mégis mennyi ember lehet immunis oltásnak vagy fertőzésnek köszönhetően? A fertőzésen átesettek számát nem szabad egyszerű összeadással hozzászámolnunk a beoltott lakosságéhoz, hisz vannak olyanok, akik mindkét csoportban szerepelhetnek.

Szinte biztos, hogy például az egészségügyi dolgozóként oltottak közel fele korábban már kisebb vagy nagyobb tüneteket okozó fertőzésen átesett, így valamilyen védettségük kialakult. Oltásuk mégis elkerülhetetlen volt az ismételt fertőződéssel szembeni biztos védettség elérése érdekében. Ilyen a nem egészségügyi dolgozók körében is előfordulhat.

Még ezzel a megszorítással együtt is, a spontán fertőződéssel immunizáltak száma napjainkban közel olyan mértékben nő, mint amennyi ember a folyamatos oltással. A járvány napjainkban tapasztalható extrém tombolása a spontán immunizálódók arányát folyamatosan és jelentősen emeli.

Így belátható időn belül kialakulhat a 60 százalékos nyájimmunitáshoz szükséges védelem. Április közepére Orbán 2,5 millió beoltottal számol. Ha ehhez még hozzáadjuk azt a 2-4 millió embert, akik a járvány ilyen fokú lángolása mellett már eddig és ezután még biztos megfertőződnek, akkor nem elképzelhetetlen, hogy a járvány elszabadulása és a felfutó oltások együttes hatása következtében a következő hónap végére 5-6 millió immunizálttal ennek a közelébe ér Magyarország. Csak az a kérdés, hogy ezt 25 százalékos vagy 50 százalékos átoltottság mellett, 33 százalékos vagy 50 százalékos spontán átfertőződésnél érjük-e el.

Nem tudhatjuk, hogy ez tudatos stratégia vagy az amatőr járványkezelés következménye-e. De egyvalamivel tisztában kell lennünk.

Ha az Orbán-kormány tovább folytatja az elmúlt félév gyakorlatát, tehát azt, hogy a járvány spontán terjedésével engedi immunizálódni a magyar polgárok milliót, annak 30 000-40 000 áldozata lesz. Családok százezrei fogják elveszíteni szeretteiket. Milliók fognak izgulni a kórházban válságos állapotban lévő rokonaikért, barátaikért és kollégáikért. Ezen kívül százezer egészségügyi dolgozót tesznek ki annak a pszichés tehernek, hogy embertelen körülmények közt küzdjenek honfitársaik túléléséért.

Ez egy nemzeti konzultáció nélkül folyó társadalmi méretű emberkísérlet. Ezért kell vállalnia a felelősséget Orbán Viktornak. Ha a világelső halálozásra építő járványkezelési stratégia nem tudatos, csak a kormány kormányzóképtelenségének a bizonyítéka, akkor azért. Ha a sok tízezer halott a nyájimmunitást bármi áron kierőltető tudatos stratégia járulékos költsége, akkor azért. Ha valamilyen oknál fogva ez a stratégia egy ma még ismeretlen tényező (újabb mutáns, a beadott oltásoknak a vártnál alacsomnyabb hatékonysága, stb.) miatt mégsem válna be, és így a negyedik hullámot is rászabadítaná Magyarországra, akkor meg azért. Ezért a felelősségért kapja a fizetését.

Lantos Gabriella régóta publikál a magyar egészségügy helyzetéről, 2020 ősze óta az Új Világ Néppárt elnökségi tagja.