Spóroltam százezer forintot, de egy fél délutánom és egy fél tubus technokolom ráment
Képzeld el, hogy van százezer felesleges forintod. Mire költöd? Könyvekre? Egy teljes írói életműre? Megveszed a komplett Révai Nagy Lexikona-sorozatot? Felesleges, ott az internet. De megveheted belőle mondjuk összes Ferrante-könyvet, mellé az összes Márquezt, a maradék negyvenezerbe pedig elég sok Esterházy-kötet is belefér, és ezzel tele is raktál egy 106x80 centiméteres, átlagos, ikeás könyvespolcot.
Vagy költheted ezt a százezer forintot 11 darab, több mint tízéves, használt, kicsit kopott, kicsit szakadt, néhol kakaófoltos vagy gyereknyállal összeragadt lapokkal teli Anna, Peti és Gergőre.
Bartos Erika művei egészen szélsőséges érzelmeket tudnak kiváltani szülőkből és gyerekekből egyaránt, az Anna, Peti és Gergő-mesesorozat (APG) viszont a szintén Bartos-féle Bogyó és Babóca-könyveknél/rajzfilmnél/társasjátékoknál/ plüssöknél/étkészletnél/lámpánál/uzsonnás dobozoknál is nagyobb őrületet gerjesztett maga körül azzal, hogy a 2006 és 2009 között megjelent könyvsorozatot egyszerűen nem nyomják ki újra. Soha többé. Ez azt jelenti, hogy a komplett és használt APG-sorozatért simán elkérnek százezer forintot a neten. Akciósan. Mert a jobb állapotú könyvek darabját akár 12, sőt 15 ezer forintért is árulják. (Élelmesebb szülők egyébként úgy próbálják megúszni a könyvvásárlást, hogy a könyveket kikölcsönzik a könyvtárból, és esetleg le is fénymásolják azokat, de kéz alatt terjed az APG pdf-verziója is.) Persze ki lehet fogni négyezer forintos darabokat is, de azok általában szakadtak, vagy borító nélküliek, így aztán házilag kell borítót hekkelni rájuk. Igen, idáig is jutnak el emberek. Például én.
Az APG-legenda
Az APG-őrülettel körülbelül másfél hónapja találkoztam először, amikor a gyerek azzal jött haza az óvodából, hogy nagyon szeretne APG-könyveket, mert azokból olvastak az óvónők, én meg naivan rákerestem a neten, hogy vegyek egyet. Ekkor szembesültem nemcsak az árakkal, de azzal is, hogy az APG-őrületre már csalók is szakosodtak, akik jó állapotú könyveket ígérnek egy világvégi kistelepülésről – vagyis olyan helyről, ahova nyilván nem mész el személyesen –, postázva, előre utalásért cserébe, hogy a pénzt megkapva azonnal eltűnjenek.
És ekkor találkoztam először az APG-legendával is. Azzal a szájhagyomány útján terjedő és burjánzó pletykával, mely magyarázatot próbál adni arra, hogy miért nem nyomják újra a könyveket, amelyekért megőrülnek az óvodások, és amelyektől több szülő is a haját tépi, leginkább persze azért, mert nem tudja beszerezni őket.
Facebook-csoportok APG-tartalmú kommentjei szerint a könyvek újranyomását állítólag maguk a főszereplők tiltották le, vagyis Bartos Erika gyerekei. Ja, mert az APG-ben járni tanuló, óvodába készülő, ligetben kiránduló és palacsintát sütő Anna, Peti és Gergő valódi, létező személyek, az írónő gyerekei, akik ha jól számolom, és ha a könyvben stimmelnek az évszámok, ma már húsz év körüli, felnőtt emberek. A pletykák arra is kitérnek, hogy nem is feltétlenül a történetekkel, hanem a könyvekben látható, róluk készült, gyerekkori fotókkal volt gondjuk a szereplőknek, de ezt semmilyen fellelhető bizonyíték nem támasztotta alá. Egy a hátteret jól ismerő forrástól viszont sikerült megtudni, hogy az APG-legendának nincs valós alapja, egyszerűen annyi történt, hogy Bartos szakmai okokból nem akarta, hogy a sorozatot újra kiadják.
Ez persze nem változtat a lényegen, mármint azon, hogy óvodások tömegei nem, de legalábbis nehezen, pontosabban csak szüleik legatyásodása árán jutnak APG-könyvekhez. Köztük van a gyerekem is, akinek próbáltam elmagyarázni, hogy nem szeretném egy nyaralás árát könyvekre költeni, akkor sem, ha idén nyáron valószínűleg nem nyaralunk, de amikor a lezárás előtti utolsó héten eljutottunk egy közeli gyerekkönyvesboltba, ahol a gyerek szinte sikoltozni kezdett, amikor meglátott egy Bartos Erika-verseskötetet, a borítóján egy APG-rajzzal, éreztem, hogy sajnos nekünk is szükségünk lesz pár APG-kötetre, hogy mindenki nyugodtan aludjon.
Technokol és cellux, hogy meglegyen a gyerek öröme
Jó lenne azt mondani, hogy volt bennem tartás, és nem adtam ki több ezer forintot pár használt APG-ért, valójában viszont annyi történt, hogy mázlim volt, és mielőtt fizettem volna egy idegennek, sikerült megörökölnünk két, erősen lehasznált APG-kötetet. Az egyiknek az első, a másiknak a hátsó borítója szakadt le és tűnt el az elmúlt tíz évben, miután három gyerek lapozta rommá. A borítók maradéka nálunk körülbelül három napot bírt ki, ezután jutottam el odáig, hogy egy fél délutánomat kartondobozok felszabdalásával, bígelésével(!), technokolozásával és celluxozásával töltsem, hogy új borítót kaphasson a gyerek új kedvence, amelyben minden mondat elején felsorolják az összes létező alany nevét, és amelyben tényleg semmi, de az égvilágon semmi különös nem történik azon túl, hogy egy család reggel felkel, kimegy a ligetbe sétálni, vagy felszáll a buszra, aztán este lefekszik aludni.
Nem mintha ennél többre lenne szüksége egy három-négyéves gyereknek. A könyvhöz ajánlót író Vekerdy Tamás is úgy fogalmazott, hogy irigyli Bartos gyerekeit, mert ő is szeretett volna olyan könyvből mesélni a gyerekeinek, amiben a történetek a gyerekek mindennapjairól szólnak.
Az APG-könyvek körüli őrület valószínűleg egyedülálló Magyarországon, de simán lehet, hogy világszinten is, legalábbis nem tudok arról, hogy létezne még egy mesekönyv, amit szülők százai, de akár ezrei annak ellenére is próbálnak beszerezni a gyerekeiknek, hogy
- nem lehet kapni,
- ha lehet is, embertelen pénzekbe kerül,
- a szülők nagy része bevallottan fizikai fájdalmakat él át az olvasása közben.
Vagyis Bartos Erika valamit nagyon eltalált. Így azok a szülők, akik hozzám hasonlóan masszívan benne vannak az APG-őrületben, jobb ha felkészülnek az életkor szerinti következő őrületre lépésre, Bartos Budapest-sorozatára, melyben egy Brúnó nevű gyerek járja körbe a város híres és kevésbé híres pontjait.
A könyvről Miklósi Gábor írt korábban egy cikket, melyből nemcsak az derül ki, hogy Brúnó nagybátyja közel annyi pénzt költ el egy nap alatt a budai várnegyedben, amennyiből legalább öt szép állapotú APG-könyvet is vehetne, de az is, hogy bár szülőként sokszor gyötrelmes olvasmány (teljes mértékben), a gyerekek kifejezetten élvezik. Ebből pedig az következik, hogy az első kötet után már rendeled is a másodikat és így tovább. Illetve az, hogy napokon belül egy Brúnó-könyvvel a kezedben sétálgatsz a várban, mint azok a családok, akiket a hétvégén láttam a Tóth Árpád-sétány környékén.