Meghalt Lengyel Anna

Lágyrészszarkóma - adja magát az első szó, a betegség néven nevezése volt ugyanis a csütörtökön elhunyt Lengyel Anna egyik mániája. Azért is szervezett rendezvénysorozatot Rákparák címmel, hogy a nyílt beszéd megszüntesse a stigmákat, és felszabadítson.

Rendezőként, színházvezetőként, közéleti emberként ezt a nevet használta, fordítóként és dramaturgként pedig a Merényi Annát. Szülei egyébként a magyar irodalom élő klasszikusai, Lengyel Péter és Takács Zsuzsa.

• Az angol szak után az SZFE-n tanult dramaturgiát, majd
• a kaposvári színházba került, Eörsi István mellé, többek között Ascher Tamás rendesein dolgozott.
• 2004 és 2008 között a Krétakör Társulat dramaturgja és több program szervezője,
• előtte és utána pedig olyan világsztárokkal dolgozott dramaturgként, mint Robert Wilson rendező és Cate Blanchett.

2008-ban alapította meg saját színházát, a PanoDrámát két másik dramaturggal, Garai Judittal és Hárs Annával. Ők tették megkerülhetetlenné Magyarországon a dokumentumszínházat, témaválasztásaik pedig a hazai színtéren a legaktuálisabbnak és legmerészebbnek tűntek. Csináltak előadást a romagyilkosságokról, a magyar oktatásról, S. tanár úr ügyéről, Maléter Pálné életéről, homofóbiáról.

Tavaly ősszel Lengyel az intézmény doktoranduszaként aktívan részt vett az SZFE-s ellenállásban. Azóta a Kár, hogy rák című előadáson dolgozott.

„Nagyon bízom abban, hogy meggyógyulok, és mindent meg is teszek érte. De ha végül bele kell halni ebbe a betegségbe, hát akkor ez van. Addig viszont minél teljesebb életet akarok élni. Majd hülye lennék önként lemondani évekről vagy akár évtizedekről, csak mert folyton a haláltól rettegek, vagy mert engedem, hogy a betegségről szóljon az életem. Bakancslistám egyébként nincs, nem hiányzik semmi. Boldog ember vagyok. Reméljük, hogy kilencvenévesen is az leszek” - mondta még korábban.

Decemberben a Revizor készített vele életútinterjút, azt a videót itt lehet megnézni, a Várszegi Asztrikkal közös 2019-es előadását a gyászról pedig itt: