Orbán Viktor tiltakozik, amiért kisajátítják a focit a leggazdagabbak
2021 április 19., 09:18
Az elkerülhetetlen futballforradalom
1928-ban a FIFA, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség úgy döntött, hogy az olimpiákon amatőr (vagy legalábbis papíron amatőr) játékosokkal rendezett futballtornákon túl szükség lenne valami nagyobbra, valami jövedelmezőbbre. Ebből születtek meg a világbajnokságok, az elsőt két évvel később Uruguayban rendezték meg, hogy a következő évtizedekben ez legyen nemcsak a futball, hanem a globális sport- és szórakoztatóipar egyik legnagyobb eseménye.
Az 1990-es évek elején a FIFA európai fiókszervezete, az UEFA döntött úgy, hogy a régi Bajnokcsapatok Európa-kupájánál valami nagyobbat és jövedelmezőbbet kellene rendezni. Ebből született meg a ma ismert Bajnokok Ligája, csoportmeccsekkel, országonként több indulóval, nem csak a bajnokkal, kiemelten kezelve a legjobb és leggazdagabb európai bajnokságokat.
Vasárnap este 12 európai topcsapat közös közleményt adott ki egy Európai Szuperliga indításáról. Amennyiben ez megvalósul, az említett két történelmi példához hasonlóan forgatná fel labdarúgást. Nemcsak az európai foci krémjét, hanem az egész világon, és minden szintjét.
A tervezett Szuperliga körül sok a kérdés, de az alapokat tisztázták:
- Az augusztusban induló Szuperligában 20 csapat játszana. A 12 alapító (Real Madrid, Barcelona, Atlético Madrid, Manchester City, Manchester United, Tottenham Hotspur, Chelsea, Arsenal, Liverpool, Internazionale, AC Milan, Juventus) mellé várnak még három „alapítót”, akik a Bayern München, a Borussia Dortmund és a PSG lennének, és még öt csapatot, amikről semmit nem tudni.
- Lenne valamiféle lehetőség feljutásra és kiesésre, tehát a mezőny nem lenne teljesen zárt, de ennek részleteiről sem közöltek semmit, az biztosnak látszik, hogy a 15 alapítónak fix helye lenne.
- A 20 csapatot két 10 fős csoportba osztanák, ezekben körmérkőzés lenne. A két csoport első három helyezettje, valamint a negyedikek és ötödikek playoffjából győztesen kikerülő két csapat játszaná a negyeddöntőket, majd jöhetnének az elődöntők és a döntő.
- A Szuperliga meccseit hétköznap játszanák, a hétvégéket meghagynák a nemzeti bajnokságoknak, amiknek a Szuperliga csapatai továbbra is résztvevői maradnának.
- A Szuperliga elnöke Florentino Perez, a Real Madrid vezetője, az európai foci talán legravaszabb és legkíméletlenebb szereplője.
A Szuperliga így elsősorban a Bajnokok Ligája helyett jönne létre, amelynek kibővített, 36 csapatos lebonyolítási rendszerét éppen hétfőn tervezte bejelenteni az UEFA. Nyilvánvaló, hogy a Szuperliga, amelynek tagjai egyben a BL legfontosabb szereplői is, és amelynek vezetői a BL átalakítgatásának is motorjai voltak, ennek igyekeztek elé vágni a vasárnap esti bejelentéssel.
Bár a hivatalos közleményt a Szuperliga megalakulásáról csak vasárnap este adták ki, a nap folyamán annak várható tartalmáról a sajtó már beszámolt. Az új torna híre bombaként robbant a foci világában, és egymás után érkeztek az azt elutasító hivatalos és magánvélemények.
A leghangosabban természetesen azok tiltakoztak, akiknek a pénztárcáját érzékenyen érintené a Szuperliga létrehozása. Az UEFA, amely a BL nélkül bevételei jelentős részének búcsút mondhatna, és azok a nemzeti bajnokságok, amelyeknek a legjobb csapatai beléptek a Szuperligába. Ezek a bajnokságok joggal tartanak attól, hogy egy ilyen torna elindulása eljelentéktelenítené az ő meccseiket, és így az ő bevételeik is jelentősen megcsappannának.
De nem csak azok háborodtak fel a Szuperliga ötletén, akiknek a pénztárcájára megy a játék. Boris Johnson brit miniszterelnök szerint a Szuperliga az egész futballvilágnak rosszat tesz, Emmanuel Macron pedig üdvözölte, hogy a francia klubok kimaradtak belőle. A leghangosabban azok a szurkolók, futball körüli mindenféle szereplők tiltakoznak az újságíróktól a volt játékosokig, akik szerint ez a Szuperliga végképp a pénz győzelmét jelentené a csodálatos játék felett.
Az ő véleményüket a legjobban talán Gary Neville, a Manchester United és az angol válogatott egykori jobbhátvéde, ma brit fociműsorok rendszeres szereplője foglalta össze:
„A legnagyobbat a Manchester Unitedben és a Liverpoolban csalódtam. Egy olyan bajnoksághoz csatlakoztak, amiből nem lehet kiesni? Szégyen ez az egész, szélháomsok puszta kapzsisága. A United, a Liverpool, a Chelsea és a Manchester City tulajdonosainak semmi köze ennek az országnak a focijához. Egyszerűen röhejesek. Itt az ideje létrehozni független szabályozó testületeket, hogy megfékezzék ezeknek a kluboknak a túlhatalmát. Elég ebből.”
Neville szenvedélyes beszédével éles kontrasztban a Szuperliga klubjainak játékosai felől még tücsökciripelést sem hallani. Az első reakciók alapján pedig az is egyértelmű, hogy a legnagyobb ellenállás a Szuperligával kapcsolatban az angol drukkerek, szakértők felől van. Mind a hat résztvevő angol klub szurkolói csoportjai tiltakoztak az ötlet ellen, míg a három spanyol résztvevő felől ilyet egyelőre nem hallani. A spanyol sportsajtó szakértői is ellenzik a Szuperliga ötletét, de náluk nem olvasni az angolokéhoz hasonló véleményeket arról, hogy ez a futball végét jelentheti, ezentúl nincs értelme focit nézni.
Míg a brit Guardian a Szuperliga miatt a Liverpooltól a Brentfordhoz pártoló szurkolókat idéz, a spanyol Marca honlapjának szavazásain csak mérsékelt előnyben vannak azok, akik nem kérnek a Szuperligából.
Egy ilyen Szuperliga igazi vesztesei azonban nem az UEFA vezetői és a nagy klubok szurkolói lennének, hanem az európai középcsapatok. A Szuperligából kimaradó olyan dicső múltú csapatok, mint a Benfica, az Ajax vagy a Dinamo Kijev. A nagy bajnokságok olyan klubjai, mint a Sevilla, az Atalanta vagy a Leicester, amik minden évben azért küzdöttek, hogy odaérjenek a BL-indulást érő helyre. És az olyan csapatok, mint a Fradi, a Crvena Zvezda vagy a Steaua Bukarest, amik eddig bízhattak abban, hogy bármennyire is a nagyok felé lejt a pálya, ha sikerrel veszik az akadályokat, igenis játszhatnak egy BL-csoportkört a Camp Nouban és az Anfielden. Ha lesz Szuperliga, ennek vége.
A kérdés már csak az, hogy tényleg elindul-e augusztusban a Szuperliga úgy, ahogy a 12 eddigi csatlakozó tervezi. Nem világos, miként dönt a 3 már meghívott klub. A PSG esetében különösen fura lenne, ha katari tulajdonosaik nemet mondanának. A klubok közti egyenlőségnek legalább a látszatára adó németektől ez kevésbé lenne meglepő, de azért érdemes megjegyezni, hogy a Bayern München idén sorozatban a kilencedik Bundesligáját fogja megnyerni, és reális, hogy ennél többre vágyjanak. Inkább az a kérdés, hogy a speciális tulajdonosi struktúrájú Bayernnél és a Borussiánál hogyan lehetne keresztülvinni a csatlakozás ötletét.
A Szuperliga megállítására elsősorban a FIFA-nak, az UEFA-nak és a nagy nemzeti bajnokságoknak lehet esélye. Első nyilatkozataik szerint az utóbbi kettő mindenre elszánt. A Szuperliga résztvevőit többek közt azzal fenyegetik, hogy kizárják őket a nemzeti bajnokságaikból, a játékosaik pedig nem vehetnek részt válogatott mérkőzéseken. Ezek valóban komoly büntetések lennének, ám kétélű fegyverek.
- Ki veszít többet, ha kizárják a spanyol bajnokságból a három nagyot? Ők hárman, vagy a Getafe, a Levante és a spanyol szövetség, akiknek így drasztikusan megcsappannának a bevételei?
- Ki veszít többet, ha Cristiano Ronaldo és Harry Kane nem játszanak az idei Eb-n? A két játékos vagy a rendező UEFA a csökkenő szponzorációs és közvetítési bevételeivel?
- Biztos lehet abban az UEFA vagy a FIFA, hogy amennyiben tényleg választaniuk kell, Neymar, Messi és a többiek a sok nyűggel és kevés pénzzel járó bolíviai vébéselejtezőket választják a Szuperliga kényelmes és jól fizető meccsei helyett?
- És talán a legfontosabb kérdés: bízhatnak abban a csapatok Szuperliga-ellenes szurkolói, hogy a mindig is a nagyok felé húzó nemzeti szövetségek vagy a legendásan korrupt UEFA és FIFA most a lelkiismeretükre hallgatnak, és nem fekszenek le ismét a nagy pénznek?
Ezekre a kérdésekre többek közt azért sem tudni a választ, mert olyan ismeretlen vizeken járunk, ahol mindenki egy kicsit blöfföl. A Szuperliga részletei érezhetően nincsenek kidolgozva (kik lennének például a bírók?), viszont az sem látszik, hogy az ellenzői nyerni tudnának, ha végképp kenyértörésre viszik a dolgot. Az UEFA könnyen be tudná bizonyítani, hogy komolyan gondolja a dolgot: lefújhatná például az idei BL-t, amelynek elődöntőiben három már szuperligás (Chelsea, Manchester City, Real Madrid) és egy várományos (PSG) klub szerepel. Ha az európai szövetség erre nem képes, miért gondolná bárki, hogy tényleg felvállalja a harcot?
Nem véletlenül ír a BBC szakértője a „focitörténelem legnagyobb pókerjátszmájáról”. Minden végkifejlet elképzelhető, a Szuperliga-projekt győzelmétől a tékozló fiúk visszatérésen át az UEFA kebelére egészen valamilyen kompromisszumos öszvérmegoldásig, amiben a Szuperliga is megmarad, de a nemzeti bajnokságoknak, szövetségeknek is nagyobb koncot dobnak.
A sporttörténelem sok mindent látott már, rendszeresen fordultak elő például egymás mellett párhuzamosan futó bajnokságok. Az ilyen esetekben általában néhány év versengés után valamelyik szereplő elsorvad – az, amelyikre nem kíváncsiak elegen.
Az utóbbi egy évben a járványnak köszönhetően láthatóvá vált, amit eddig is lehetett sejteni: a foci akkor is megy, ha a stadionok üresek. A lelátókon ülő nézők jelentősége évtizedek óta folyamatosan csökken, így hiába tiltakoznak most ők a leghangosabban a Szuperliga ellen, egy Arsenalnak vagy egy Chelsea-nek nem az a néhány tízezer ember az igazán fontos, hanem azok a tízmilliók, akik New Yorktól Jakartáig nézik a meccseket, akikért fizetnek a szponzorok és a tévétársaságok.
Ha augusztusban nem is indul el a Szuperliga, valami hasonló születése belátható időn belül egyszerűen elkerülhetetlen. A profi sport és a kapitalizmus logikájából ez következik, a profitot nem a Barcelona-Levante és a Juventus-Sassuolo meccsek maximalizálják, hanem a Barcelona-Juventus összecsapások. Ezt a logikát követve születtek meg az olyan amerikai profi bajnokságok, mint például az NBA, ami sok szempontból évtizedekkel az európai foci előtt jár, legalábbis ami a sport kommercializálását illeti.
Ezt a folyamatot egy ilyen torna ellenzői – nemzeti és nemzetközi szövetségek, kisebb klubok, politikusok, szurkolók, bárki – legfeljebb csak késleltetni tudják. Mivel azonban a most csatlakozó 12-ek nagy része masszívan veszteséges volt már a járvány előtt is, nekik hirtelen olyan sürgős lett a dolog, hogy kénytelenek buldózerként átnyomni az akaratukat. A gyors vasárnapi bejelentésben annak is szerepe lehet, hogy a Juventust, a Barcelonát és a többieket a legegyszerűbben egy ilyen Szuperliga szponzorai és közvetítési jogainak megvásárlói menthetnék ki a gödörből (a másik megoldás egyébként sokkal rémisztőbb: a spanyol és az olasz adófizetők).
A kapitalizmus farkastörvényei mellett azonban van a Szuperliga születésének egy másik olvasata is, ami a hanyatló Európa története. Ahogy az évszázados brit autómárkákat és francia borászatokat, úgy a nagy európai fociklubok jelentős részét is felvásárolták a világ igazán gazdagjai. Amerikai befektetők, posztszovjet oligarchák, arab sejkek, dúsgazdag ázsiaiak. Ők és a velük még lépést tartani képes néhány európai milliárdos alakítják egy tradícióiba kapaszkodó, de azokat megvédeni már nem képes kontinens sport- és szórakoztatóiparát, ahogy egyre inkább a mindennapjait is.