Fagyigépei miatt indított hidegháborút a McDonald’s

április 24., szombat 18:06

A legtöbb embernek a fagylaltról valószínűleg nem a vállalati kémkedés, multinacionális összeesküvés és hackelés jut eszébe. Pedig pontosan ez, a fagylalt kap központi szerepet abban a történetben, amelyet a Wired magazin írt meg, és amely arról szól, hogy egy kis cég hogyan próbálta megoldani a McDonald’s fagyigépeinek problémáját, amit viszont a McDonald’s nagyon, de nagyon nem akart megoldani. A történet rávilágít arra, hogy a gazdaság minden területét eluraló óriásvállalatok mennyire ragaszkodnak ahhoz, hogy csak ők szerelhessék meg a saját gépeiket, ezzel folyamatos függésben tartva az ügyfeleiket.

A titkos kód

A McDonald’sról mindenki hallott, ennél viszont talán kevesebben ismerik a Taylor nevű céget. Ez egy amerikai vállalat, amely fagyigépeket és grillsütőket gyárt, többek között a McDonald’s számára, amelynek legtöbb amerikai franchise-éttermében Taylor sütőkön sülnek a hamburgerek, és Taylor fagyigépből jön a McFlurry. Csakhogy ezek a fagyigépek legendásan rosszul működnek. Olyannyira, hogy Amerikában már egyfajta mémmé vált, hogy ha az ember bemegy egy McDonald’sba, ott jó eséllyel sajnos éppen nem működik a fagyigép. Valaki még egy külön honlapot is csinált Mcbroken.com néven, amely követi, hogy az amerikai mekiknek éppen hány százalékában van üzemen kívül a fagyigép. A honlap szerint jelenleg Seattle-ben az éttermek negyedében, New Yorkban, Bostonban és Philadelphiában pedig 20 százalékában nem lehet épp fagyit kapni.

Taylor fagyigép használat közben. Fotó: Youtube

Óriási első világbeli tragédia, tudom. De gondoljunk kicsit bele abba, hogy ez mit jelent! A McDonald’s éttermek franchise-rendszerben működnek, tehát valaki nyit egy éttermet, és mindent megkap a cégtől, beleértve a Taylor gépeket is, bizonyos díjért cserébe. De ha aztán az a gép elromlik, akkor a tulajnak kell kifizetni a javítást. Na most, minden egyes alkalommal, amikor a fagyigép nem működik, ki kell hívni egy szerelőt, aki a Taylor cég szerződött partnere, ami sok pénzbe kerül, főleg, ha a gép állandóan elromlik. És mindez még dühítőbb, ha a tulaj rájön, hogy az a szerelő mit is csinál. Ezek már modern, digitális fagyigépek, amelyek működését a Wired cikke hosszan részletezi, ezt most én mellőzném. A lényeg az, hogy van egy kijelzője, diagnosztikai programja stb., ami megmondaná, hogy mi is a gép baja. Ezt viszont a kuncsaft nem látja.

A szerelő viszont egyszerűen beüt egy 16 elemű titkos kódot, ami után feltárul a gép menüje, és pontosan, emberi nyelven kiírja, hogy mi is a probléma. Nem azért, mert a szerelő olyan ügyes, hanem mert neki megmondta a kódot a gyártó cég. Egy ilyen titkos kód létezésére semmilyen épeszű magyarázat nincs, azon kívül, hogy a gyártó szándékosan meg akarja akadályozni, hogy a felhasználó saját maga, segítség nélkül tudja megbütykölni a gépet, ha baja van vele. Ha valahogy az éttermek dolgozói és tulajdonosai meg tudnák kerülni ezt a kódot, kvázi meg tudnák hackelni a fagyigépeket, akkor egyrészt hamarabb orvosolni tudnák a hibát, és újra boldogan nyalhatnának a vendégek, másrészt nem kellene vagyonokat kifizetni azért, hogy minden egyes alkalommal kihívják a márkaszervizt. Ezt a problémát akarta megoldani Jeremy O’Sullivan és barátnője/üzlettársa, Melissa Nelson. Ezzel pedig annyira magukra haragították a McDonald’sot, hogy a gyorséttermi óriás gyakorlatilag tönkretette őket.

Joghurtrobot és meghackelt fagylalt

O’Sullivan és Nelson persze nem elkötelezett javításjogi aktivisták vagy a multinacionális kapitalizmusnak beinteni akaró hackerek. Ők is hidegvérű vállalkozók, akik szintén a fagyiból akartak meggazdagodni. Pontosabban a fagyasztott joghurtból. A pár különböző pénzügyi tanácsadó cégeknél dolgozott, amíg meg nem unták, és ki nem találták, hogy nekik is inkább valamilyen startupot kellene indítaniuk. Elő is álltak egy ötlettel: fel fognak találni egy fagyasztott joghurtot (froyo) áruló automatát. Ez lett a Frobot, ami aztán egész nagy sikert aratott, rendelt például többet a San Francisco 49ers focicsapat stadionja és a Tesla üzemi étkezdéje is. A Frobot valójában egy Taylor fagyigépre épült konzol volt, ami lehetővé tette, hogy kiszolgáló személyzet nélkül lehessen froyót árulni. Ezt a Taylor is lelkesen támogatta, szolgáltatta a gépeit a Frobothoz, és reklámozta is a gépeket.

O’Sullivanék viszont belefutottak abba a problémába, amibe a McDonald’s franchise-tulajok is, vagyis hogy a gépeket állandóan javítani kell. Hogy ezt a problémát megoldják, fölkeresték Andrew Huang vállalkozót és hackert, aki többek között arról híres, hogy ő volt az első, aki feltört egy Xboxot. Vele együtt próbálták visszafejteni, hogy hogyan is működnek a Taylor gépei, és hogyan lehetne annak belső kommunikációs rendszerét feltörni. Ezért a Taylor már nem lelkesedett annyira, és bár a cég adott egy gépet Huangéknak, hogy azt szétszedjék és körülnézzenek benne, amikor a rendszer működéséről érdeklődtek a cégnél, azt a választ kapták, hogy ehhez a Taylor már nem nyújt segítséget. O’Sullivan mindenesetre ezt úgy értelmezte, hogy a cég tud róla, hogy próbálják feltörni a fagyigépet, és nem mondta, hogy ne tegyék, úgyhogy csinálták is tovább.

Több éves hackelgetés után sikerült kifejleszteniük egy eszközt, amit a Taylor gépekhez csatlakoztatva hozzáfértek azok belső adataihoz és kontrollmechanizmusaihoz, megkerülve a titkos kódot. Az eszköz bármilyen külső segítség nélkül elküldi a felhasználónak, hogy mi a gép baja, aki aztán otthonról, a laptopjáról el tudja hárítani a hibákat.

Ebben O’Sullivan és Nelson akkora fantáziát látott, hogy felhagytak a joghurtadagoló robotok gyártásával, és árulni kezdték az új kütyüjüket.

Kytch: ezt a kis kütyüt kell csatlakoztatni a Taylor fagyigépeihez.

A Kytch névre keresztelt eszköznek pedig a 13 ezer amerikai McDonald’s franchise-étterem csodálatos piacnak tűnt. A Taylor több ezer dolláros díjai helyett havi 10 dolláros előfizetéssel kezdték árulni a Kytch-t a mekiseknek, akik között először szájról szájra kezdett járni a híre. Aztán felkarolta a terméket a McDonald’s franchise-tulajdonosok szervezetének egyik vezetője, Tyler Gamble, aki a szervezet éves konferenciáján az egekig feldicsérte a Kytch-t, halkan hozzátéve, hogy a terméket a McDonald’s nem hagyta jóvá. Sorban jöttek a megrendelések O’Sullivan-ék cégéhez. Az étteremtulajokon kívül viszont a McDonald’s és a Taylor is felfigyelt a dologra.

Beleköptek a fagyijukba

Egy hónappal a fent említett konferencia után a McDonald’s minden amerikai franchise-étterme kapott egy emailt, amiben mindenkit arra buzdítanak, hogy azonnal csatlakoztassák le a Kytch-eket a fagyigépekől. A levél arra figyelmeztet, hogy a Kytch használatával a tulajdonosok elvesztik a Taylor gépekre érvényes garanciát, az eszköz miatt érzékeny gazdasági adatok kerülhetnek mások kezébe, és hogy az eszközök installálása miatt komoly sérüléseket szenvedhetnek el azok, akik javítani vagy tisztítani próbálják a fagyigépeket (hogy pontosan miért okozna súlyos sérülést, azt nem fejtették ki). Másnap újabb köremailt küldött az étteremlánc, melyben örömmel jelentették, hogy a Taylor előállt egy új eszközzel, amivel az éttermek jobban tudják monitorozni, hogy mi a fagyigépeik baja, nagyon hasonló a Kytch-hez, ami viszont veszélyes, és senki ne használja soha többet.

Mindezek hatására a franchise-tulajok sorra mondták vissza a Kytch-előfizetéseiket, ezzel gyakorlatilag tönkretéve a céget. O’Sullivan és Nelson arra gyanakszik, hogy a McDonald’s és a Taylor szereztek egy Kytch-et, és azt visszafejtve kifejlesztették a Taylor saját alkalmazását, hogy megőrizhessék a cég javítási monopóliumát. Már a köremail előtt felfigyeltek arra, hogy a Taylorhoz köthető személyek, ügyvédi irodák és egy magánnyomozó cég is rendelt a Kytch-ből. Ezeket a megrendeléseket viszont mindig törölték. A franchise-tulajdonosokkal kötött szerződésükben pedig megtiltották, hogy az eszközöket bárkinek odaadják. Ennek ellenére szerezhetett egy-két eszközt a Taylor, O’Sullivan-ék pedig a felhasználók profiljai alapján sejtik is, hogy kitől: Tyler Gamble-től, a tulajtól, akinek köszönhetően korábban egekbe szöktek a megrendeléseik.

A pár most perli Gamble-t és más tulajokat, akik szerintük szerződést szegtek, ezzel pedig kiszolgáltatták a fejlesztésüket a Taylornak - amit persze minden szereplő tagad. Végső soron viszont azt szeretnék bizonyítani a per során, hogy a McDonald’s és a Taylor visszaél a monopolhelyzetével, aki pedig ebben keresztülhúzza a számításaikat, azokat az óriáscégek eltapossák. O’Sullivan szerint ugyan banálisnak tűnik, hogy fagyigépek körül ekkora konfliktus alakulhat ki, de, mint mondta, itt a gépek mögötti gépezetről van szó, annak a titkos kódját pedig még nem sikerült feltörni.