Törvénybe foglalják a javítás jogát, éljen a piaci verseny!
2021 március 23., 13:11
Fagyigépei miatt indított hidegháborút a McDonald’s
A legtöbb embernek a fagylaltról valószínűleg nem a vállalati kémkedés, multinacionális összeesküvés és hackelés jut eszébe. Pedig pontosan ez, a fagylalt kap központi szerepet abban a történetben, amelyet a Wired magazin írt meg, és amely arról szól, hogy egy kis cég hogyan próbálta megoldani a McDonald’s fagyigépeinek problémáját, amit viszont a McDonald’s nagyon, de nagyon nem akart megoldani. A történet rávilágít arra, hogy a gazdaság minden területét eluraló óriásvállalatok mennyire ragaszkodnak ahhoz, hogy csak ők szerelhessék meg a saját gépeiket, ezzel folyamatos függésben tartva az ügyfeleiket.
A titkos kód
A McDonald’sról mindenki hallott, ennél viszont talán kevesebben ismerik a Taylor nevű céget. Ez egy amerikai vállalat, amely fagyigépeket és grillsütőket gyárt, többek között a McDonald’s számára, amelynek legtöbb amerikai franchise-éttermében Taylor sütőkön sülnek a hamburgerek, és Taylor fagyigépből jön a McFlurry. Csakhogy ezek a fagyigépek legendásan rosszul működnek. Olyannyira, hogy Amerikában már egyfajta mémmé vált, hogy ha az ember bemegy egy McDonald’sba, ott jó eséllyel sajnos éppen nem működik a fagyigép. Valaki még egy külön honlapot is csinált Mcbroken.com néven, amely követi, hogy az amerikai mekiknek éppen hány százalékában van üzemen kívül a fagyigép. A honlap szerint jelenleg Seattle-ben az éttermek negyedében, New Yorkban, Bostonban és Philadelphiában pedig 20 százalékában nem lehet épp fagyit kapni.
Óriási első világbeli tragédia, tudom. De gondoljunk kicsit bele abba, hogy ez mit jelent! A McDonald’s éttermek franchise-rendszerben működnek, tehát valaki nyit egy éttermet, és mindent megkap a cégtől, beleértve a Taylor gépeket is, bizonyos díjért cserébe. De ha aztán az a gép elromlik, akkor a tulajnak kell kifizetni a javítást. Na most, minden egyes alkalommal, amikor a fagyigép nem működik, ki kell hívni egy szerelőt, aki a Taylor cég szerződött partnere, ami sok pénzbe kerül, főleg, ha a gép állandóan elromlik. És mindez még dühítőbb, ha a tulaj rájön, hogy az a szerelő mit is csinál. Ezek már modern, digitális fagyigépek, amelyek működését a Wired cikke hosszan részletezi, ezt most én mellőzném. A lényeg az, hogy van egy kijelzője, diagnosztikai programja stb., ami megmondaná, hogy mi is a gép baja. Ezt viszont a kuncsaft nem látja.
A szerelő viszont egyszerűen beüt egy 16 elemű titkos kódot, ami után feltárul a gép menüje, és pontosan, emberi nyelven kiírja, hogy mi is a probléma. Nem azért, mert a szerelő olyan ügyes, hanem mert neki megmondta a kódot a gyártó cég. Egy ilyen titkos kód létezésére semmilyen épeszű magyarázat nincs, azon kívül, hogy a gyártó szándékosan meg akarja akadályozni, hogy a felhasználó saját maga, segítség nélkül tudja megbütykölni a gépet, ha baja van vele. Ha valahogy az éttermek dolgozói és tulajdonosai meg tudnák kerülni ezt a kódot, kvázi meg tudnák hackelni a fagyigépeket, akkor egyrészt hamarabb orvosolni tudnák a hibát, és újra boldogan nyalhatnának a vendégek, másrészt nem kellene vagyonokat kifizetni azért, hogy minden egyes alkalommal kihívják a márkaszervizt. Ezt a problémát akarta megoldani Jeremy O’Sullivan és barátnője/üzlettársa, Melissa Nelson. Ezzel pedig annyira magukra haragították a McDonald’sot, hogy a gyorséttermi óriás gyakorlatilag tönkretette őket.
Joghurtrobot és meghackelt fagylalt
O’Sullivan és Nelson persze nem elkötelezett javításjogi aktivisták vagy a multinacionális kapitalizmusnak beinteni akaró hackerek. Ők is hidegvérű vállalkozók, akik szintén a fagyiból akartak meggazdagodni. Pontosabban a fagyasztott joghurtból. A pár különböző pénzügyi tanácsadó cégeknél dolgozott, amíg meg nem unták, és ki nem találták, hogy nekik is inkább valamilyen startupot kellene indítaniuk. Elő is álltak egy ötlettel: fel fognak találni egy fagyasztott joghurtot (froyo) áruló automatát. Ez lett a Frobot, ami aztán egész nagy sikert aratott, rendelt például többet a San Francisco 49ers focicsapat stadionja és a Tesla üzemi étkezdéje is. A Frobot valójában egy Taylor fagyigépre épült konzol volt, ami lehetővé tette, hogy kiszolgáló személyzet nélkül lehessen froyót árulni. Ezt a Taylor is lelkesen támogatta, szolgáltatta a gépeit a Frobothoz, és reklámozta is a gépeket.
O’Sullivanék viszont belefutottak abba a problémába, amibe a McDonald’s franchise-tulajok is, vagyis hogy a gépeket állandóan javítani kell. Hogy ezt a problémát megoldják, fölkeresték Andrew Huang vállalkozót és hackert, aki többek között arról híres, hogy ő volt az első, aki feltört egy Xboxot. Vele együtt próbálták visszafejteni, hogy hogyan is működnek a Taylor gépei, és hogyan lehetne annak belső kommunikációs rendszerét feltörni. Ezért a Taylor már nem lelkesedett annyira, és bár a cég adott egy gépet Huangéknak, hogy azt szétszedjék és körülnézzenek benne, amikor a rendszer működéséről érdeklődtek a cégnél, azt a választ kapták, hogy ehhez a Taylor már nem nyújt segítséget. O’Sullivan mindenesetre ezt úgy értelmezte, hogy a cég tud róla, hogy próbálják feltörni a fagyigépet, és nem mondta, hogy ne tegyék, úgyhogy csinálták is tovább.
Több éves hackelgetés után sikerült kifejleszteniük egy eszközt, amit a Taylor gépekhez csatlakoztatva hozzáfértek azok belső adataihoz és kontrollmechanizmusaihoz, megkerülve a titkos kódot. Az eszköz bármilyen külső segítség nélkül elküldi a felhasználónak, hogy mi a gép baja, aki aztán otthonról, a laptopjáról el tudja hárítani a hibákat.
Ebben O’Sullivan és Nelson akkora fantáziát látott, hogy felhagytak a joghurtadagoló robotok gyártásával, és árulni kezdték az új kütyüjüket.
A Kytch névre keresztelt eszköznek pedig a 13 ezer amerikai McDonald’s franchise-étterem csodálatos piacnak tűnt. A Taylor több ezer dolláros díjai helyett havi 10 dolláros előfizetéssel kezdték árulni a Kytch-t a mekiseknek, akik között először szájról szájra kezdett járni a híre. Aztán felkarolta a terméket a McDonald’s franchise-tulajdonosok szervezetének egyik vezetője, Tyler Gamble, aki a szervezet éves konferenciáján az egekig feldicsérte a Kytch-t, halkan hozzátéve, hogy a terméket a McDonald’s nem hagyta jóvá. Sorban jöttek a megrendelések O’Sullivan-ék cégéhez. Az étteremtulajokon kívül viszont a McDonald’s és a Taylor is felfigyelt a dologra.
Beleköptek a fagyijukba
Egy hónappal a fent említett konferencia után a McDonald’s minden amerikai franchise-étterme kapott egy emailt, amiben mindenkit arra buzdítanak, hogy azonnal csatlakoztassák le a Kytch-eket a fagyigépekől. A levél arra figyelmeztet, hogy a Kytch használatával a tulajdonosok elvesztik a Taylor gépekre érvényes garanciát, az eszköz miatt érzékeny gazdasági adatok kerülhetnek mások kezébe, és hogy az eszközök installálása miatt komoly sérüléseket szenvedhetnek el azok, akik javítani vagy tisztítani próbálják a fagyigépeket (hogy pontosan miért okozna súlyos sérülést, azt nem fejtették ki). Másnap újabb köremailt küldött az étteremlánc, melyben örömmel jelentették, hogy a Taylor előállt egy új eszközzel, amivel az éttermek jobban tudják monitorozni, hogy mi a fagyigépeik baja, nagyon hasonló a Kytch-hez, ami viszont veszélyes, és senki ne használja soha többet.
Mindezek hatására a franchise-tulajok sorra mondták vissza a Kytch-előfizetéseiket, ezzel gyakorlatilag tönkretéve a céget. O’Sullivan és Nelson arra gyanakszik, hogy a McDonald’s és a Taylor szereztek egy Kytch-et, és azt visszafejtve kifejlesztették a Taylor saját alkalmazását, hogy megőrizhessék a cég javítási monopóliumát. Már a köremail előtt felfigyeltek arra, hogy a Taylorhoz köthető személyek, ügyvédi irodák és egy magánnyomozó cég is rendelt a Kytch-ből. Ezeket a megrendeléseket viszont mindig törölték. A franchise-tulajdonosokkal kötött szerződésükben pedig megtiltották, hogy az eszközöket bárkinek odaadják. Ennek ellenére szerezhetett egy-két eszközt a Taylor, O’Sullivan-ék pedig a felhasználók profiljai alapján sejtik is, hogy kitől: Tyler Gamble-től, a tulajtól, akinek köszönhetően korábban egekbe szöktek a megrendeléseik.
A pár most perli Gamble-t és más tulajokat, akik szerintük szerződést szegtek, ezzel pedig kiszolgáltatták a fejlesztésüket a Taylornak - amit persze minden szereplő tagad. Végső soron viszont azt szeretnék bizonyítani a per során, hogy a McDonald’s és a Taylor visszaél a monopolhelyzetével, aki pedig ebben keresztülhúzza a számításaikat, azokat az óriáscégek eltapossák. O’Sullivan szerint ugyan banálisnak tűnik, hogy fagyigépek körül ekkora konfliktus alakulhat ki, de, mint mondta, itt a gépek mögötti gépezetről van szó, annak a titkos kódját pedig még nem sikerült feltörni.