Elhunyt Hámori József biológus, az MTA egykori alelnöke

május 1., szombat 15:03

Életének 89. évében elhunyt Hámori József Széchenyi-díjas biológus, egyetemi tanár, volt miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, egykori alelnöke - tudatta a család nevében lánya, Hámori Barbara szombaton az MTI-vel.

A tudós a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa, a nemzeti kulturális örökség volt minisztere, a Magyar UNESCO Bizottság korábbi elnöke és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke volt haláláig. Az idegrendszer és az idegelemek közötti kapcsolatok funkciós szerkezetének neves kutatója volt és munkássága jelentős az agyi idegek kutatása területén.

Hámori József akadémikus, a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat (TIT) elnöke beszédet mond a természettudományos ismereteket játékos formában terjesztõ Pegazus Élményközpont megnyitóján Salgótarjánban 2018. november 21-én. Fotó: Komka Péter/MTI/MTVA

Hámori József 1932. március 20-án született Fegyverneken. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karát 1955 tavaszán végezte el kutatóbiológusként, majd 1958-ban doktori címet szerzett. Ugyancsak ebben az évben Szentágothai János pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómia Intézetében kezdte el kutatómunkáját, majd 1963-tól a Semmelweis Egyetem Anatómiai Intézetének főmunkatársa lett.

Vendégkutatóként, vendégtanárként dolgozott a skóciai St. Andrews Egyetemen, a Kaliforniai San Diego Egyetemen, a New York-i Mount Sinai Egyetemen, valamint folyamatos tudományos együttműködésben volt nemzetközi neurobiológiai laboratóriumokkal és személyes kapcsolatot tartott fenn azok vezetőivel is.

Tanított Bariban, Rómában és Párizsban is. 1966-ban lett a biológiai tudományok kandidátusa, 1972-ben pedig a biológiai tudományok doktora.

1990-ben az MTA levelező tagjává választották. 1992-ben az Európai Akadémia tagja, 1998 májusában az MTA rendes tagja lett, majd két cikluson át, 2002 és 2008 között a Magyar Tudományos Akadémia élettudományi alelnökeként tevékenykedett.

Több tanulmányútján foglalkozott a magasabb rendű emlősök látórendszerének szerkezetével és fejlődésével. Ennek eredményeként Magyarországon - Roska Tamás akadémikussal együttműködve - új, a látást szimuláló, analóg elven működő modellt dolgozott ki. Kiemelkedően eredményes kutatói eredményeit 1994-ben Széchenyi-díjjal ismerték el.

Kétszázat meghaladó közleményt, számos könyvet és könyvfejezetet írt. Több mint ötven éven át vett részt a biológus és orvosi graduális, valamint posztgraduális oktatásban. Pécsett és Budapesten PhD hallgatók program-vezetőjeként oktatott. 1990-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Állattani Tanszékének professzora volt 2002-ig. 1992 és 1994 között a Janus Pannonius Tudományegyetem rektora, 1993-ban és 1994-ben pedig a Magyar Rektori Konferencia elnöke volt. 2001-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen neurobiológiát tanított és PhD hallgatókkal foglalkozott. 1998 és 2000 között az első Orbán-kormány nemzeti kulturális örökség minisztere, 2000 és 2002 között a miniszterelnök tudománypolitikai tanácsadója, majd a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium elnöke volt. 1999-ben az UNESCO által szervezett Tudomány Világkonferenciája elnöke, 2000-től 2012-ig a Magyar UNESCO Bizottság elnöke volt. 2000 és 2017 között a Magyar Örökség Díj Bizottság elnökeként is tevékenykedett.

Az akadémikust 2008-ban magas szintű tudományos kutatói és oktatói tevékenysége, valamint a hazai és nemzetközi kulturális és közéletben betöltött kiemelkedő szerepe miatt Pest Megye Tudományos díjával tüntették ki, 2010-ben Pest Megye, 2015-ben pedig Budapest díszpolgára lett. Rendszeres résztvevője volt Budakeszi város közéleti eseményeinek, 2013-as megalakulásától a Budakeszi Kulturális Tanácsadó Testület elnökeként tevékenykedett.

Születési helyén, Fegyverneken és Szolnokon is díszpolgárrá választották. Haláláig töltötte be a Szolnok Megyéből Elszármazottak Egyesületének elnöki tisztét. Tagja volt a Százak Tanácsának, a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottságnak és a Miniszterelnökség felügyelete mellett működő Idősügyi Tanácsnak.