Egy csapat kondorkeselyű megszállt egy kaliforniai házat
A kaliforniai kondorkeselyű Észak-Amerika legnagyobb madara. Egy kifejlett példány szárnyfesztávolsága akár a három métert, súlya pedig a 12 kilót is elérheti. Ekkora állatból talán egy is sok az ember teraszán. Képzeljék hát magukat Cinda Mickols helyébe, aki most hétfőn, tehachapi otthonába hazatérve nem egyet, hanem legalább 13-at talált a terasza korlátján, és még további példányokat a háza tetején.
"Egyszerre voltam lenyűgözve és nagyon ideges. Ennyi kondort látni a házamban szürreális volt. Elég pusztítóak és mocskosak tudnak lenni. A természet lenyűgöző" - mesélte a New York Timesnak.
Ennyi kondort együtt látni kisebbfajta csoda. A kaliforniai kondor veszélyeztetett faj, az államban úgy 160 egyed élhet összesen. Így amikor Mickols lánya, Seana Quintero a tweetjében beszámolt a történtekről, alaposan dokumentálva a felfordulást is, amit a madarak maguk után hagytak a frissen felújított teraszon, egy twitterező válaszul közölte is vele, hogy "édesanyádat örökbe fogadta egy kritikusan veszélyeztetett faj, én ezt megtisztelésnek nevezném".
A kondorok amúgy valóban komoly pusztítást végeztek, szétkapták a szúnyoghálókat, felborítottak egy dézsás növényt, és mindent összeszartak. "Ez a legrosszabb, az ürülék. Több kondorkaki van, mint amivel meg birok birkózni" - mesélte a 69 éves Mickols, aki szerint az ürülékük betonkeményre szárad, és képtelenség felkaparni.
Mickols otthona vadregényes környezetben, a Tehachapi Hegység egy rurális részén van. Mickols így egyébként szokva van a vadak közelségéhez, rendszeresen járnak a birtokán őzek és szarvasok. A kondorok látványa se szokatlan, elő szokott fordulni pár, de lánya szerint az, amivel most szembesültek, "teljesen új szint". Mint mondta, anyja hősiesen állta a kondorok megjelenését, és nagyra is értékeli ezt a valóban szokatlan jelenséget, de azért bízik benne, hogy a madarak elhagyják a házát.
A kondorkeselyű a múlt század ötvenes éveitől kezdve veszélyeztetett állat, akkor érte utol szállásterületeit az urbanizáció. Emellett komoly csapás volt rájuk az azóta már betiltott gyomirtó, a DDT, aminek hatására tojásaik héja annyira elvékonyodott, hogy fiókáik nem tudtak életben maradni. 1967-re annyira lecsökkent az állomány, hogy veszélyeztetetté minősítették, a nyolcvanas évek elején pedig alig több mint húsz példányról tudtak csak az egész államban.
Ekkor tenyészprogram kezdődött a faj megmentésére, 1992 óta pedig a rabságban tenyésztett madarak visszatelepítése is folyik. Országszerte így már legalább négyszáz egyedről tudnak.
A tenyészprogram mellékhatása, hogy az alapvetően dögevő madarak hozzászoktak az ember közelségéhez, így most már gyakran fordulnak elő táborhelyek körül, és egyre gyakrabban költöznek az emberek közelébe.
Mickols esete azonban ennél különlegesebb. Lánya tweetjeire reagálva az amerikai természetvédelmi szolgálat azt válaszolta, hogy Mickols háza olyan részen épült, ahol hagyományosan kondorok éltek, és ahol sok a természetes táplálékforrás. "Sajnos [a kondorok] a házakat és teraszokat ideális fészkelőhelynek találják" - írták. A madarak elűzésére slagot, óbégatást és tapsolást javasoltak. (Via The New York Times)