Évekig ingyen dolgoznak, gyakran át is verik őket, mégis ezt tartják a legjobb iskolának

Több év ingyenmunkán és szóbeli megállapodásokon alapuló, mégis jól működő rendszer a nigériai igbo közösségben az Igba Boi, ami fiatal fiúknak nyújt kitörési lehetőséget a szegénységből.

Az Igba Boi lényege, hogy tizenéves fiatalok - jórészt fiúk - elszegődnek 5-8 évre egy saját üzlettel rendelkező, felnőtt férfi mellé. Gyakorlatilag fizetetlen személyes segédként dolgoznak mellette, az autómosástól a vásárlásig mindent meg kell csinálniuk. Cserébe a főnökük szállást és ételt biztosít, és megtanítja nekik, hogyan kell üzletet vezetni és boldogulni az életben.

Ha elsőre nem is hangzik annyira jövedelmező egyezségnek, egy jól működő rendszerről van szó, ami sok fiatalnak szinte az egyetlen kitörési lehetőséget biztosítja.

Onyeka Orie, a BBC-nek nyilatkozó 28 éves férfi szegény parasztcsaládból származik, és a szülei nem engedhették meg maguknak, hogy a fiuk taníttatására költsenek. Nyolc évet dolgozott le a főnökénél, aki négy év után a kezébe adta a telefonos kiegészítőket árusító üzletének vezetését, a nyolc év leteltével pedig a komplett boltot neki adta.

Bár az azért nem jellemző, hogy a főnök az egész üzletét a segédjére hagyja, az előre leegyeztetett szolgálati idő után az üzletember ad valamekkora kezdőtőkét, amiből a fiatal elindíthatja a saját üzletét. Több sikeres, mára már milliomos nigériai üzletember kezdte így a karrierjét.

A tanoncrendszer az 1967 és 1970 között zajló nigériai polgárháború után alakult ki. A konfliktus alapja az volt, hogy az igbók az általuk lakott országrészt független állammá nyilvánították, a központi kormány pedig háborút indított, és három év alatt leverte az ellenállást.

A kormány rengeteg igbo lakos bankszámláját foglalta le, a területet pedig gyakorlatilag meghódított földként kezelték. 1971-ben jött létre a The Peoples Club nevű, népszerű közösségi klub Aba városában, a köré épült mozgalom és filozófia indította be az Igba Boi-rendszert is.

„A The Peoples Club egy társadalmi-gazdasági mozgalom volt, ami létrehozott egy gazdasági modellt arra, hogy az igbók hogyan tudnak kiemelkedni a háború romjaiból és túlélni” - mondta a BBC-nek Benedict Okoro, az Odinala Cultural Heritage Foundation alapítója. A klub jelmondata egy igbo gondolat volt, „onye a hana nwanne ya”: soha ne hagyd magára a testvéredet. A kölcsönös segítségnyújtáson alapuló rendszer annyira sikeres lett, hogy az igbók a háború utáni két évben már a gazdasági pozíciójuk jelentős részét visszaszerezték.

Bár a szoros közösségi és családi kapcsolatok adnak valamekkora biztonságot, hogy a tanoncidő lejártával a segédet kifizeti a munkáltatója, a kereskedőket semmilyen jogi paragrafus nem kötelezi erre.

Ha valaki elszegődik tanoncnak, akkor a család és a főnök általában szóbeli megállapodást kötnek, és az üzlettulajdonos jóindulatán múlik, hogy megtartja-e a szavát. Van, aki lopással vádolja meg a segítőjét, hogy kiszállhasson a megállapodásból, vagy egyszerűen az ideje lejárta után nem fizeti ki a tanulót.

Ilyenkor a tágabb család igyekszik közbelépni és megoldani a konfliktust. Ha nekik nem sikerül, akkor pedig az egyik vagy mindkét fél faluja száll be a problémamegoldásba. Ez néha hoz eredményt, néha nem, garancia viszont nincs.

Benedict Okoro alapítványa az Igba Boi-rendszer intézményesítésén dolgozik, hogy elkerülhetőek legyenek ezek a viták. A kereskedők jogilag számonkérhetőek lennének, a segédek pedig tanúsítványt kapnának, ha ledolgozták az előzetesen kialkudott időszakot.

Egy nigériai professzor, Ndubisi Ekekwe annyira hatékonynak gondolja a rendszert, hogy szeretné, ha a gazdaságtudományi tankönyvekbe is bekerülne. Az Igba Boi-rendszerről írt tanulmánya hamarosan megjelenik a Harvard Business Review-ban, és azt reméli, hogy érdekes kapitalizmus-vitákat indíthat el vele.

„Adam Smith úgy gondolta, hogy akkor lesz sikeres az üzletben valaki, ha elűzi az ellenfeleit, de ez a rendszer attól működik, hogy újabb és újabb embereket vonsz be az üzletbe.”

A sikerességéről pedig még az is meg van győződve, akit a főnöke nem fizetett ki hét ledolgozott év után. Ndubuisi Ilo, egy autóalkatrész-kereskedő azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy bár nagyon nehéz időszak volt, amikor bármiféle kezdőtőke nélkül kellett saját vállalkozást indítania, nem tartja elpazarolt időnek az ingyenmunkával töltött éveket, mert itt szerezte azokat a kereskedői tapasztalatokat, amikkel aztán sikeres lett.

Onyeka Orie úgy gondolja, többet ért a fizetetlen tanoncévekkel, mint ha egyetemre ment volna. Az országban az álláskeresők 33 százaléka nem talál munkát, sokan a diplomájuk ellenére sem. Orie-nak több barátja van, akik egyetemet végeztek, de rosszabb anyagi körülmények között élnek, mint ő.