Rejtett beírásokat fedeztek fel az imakönyvben, amit Boleyn Anna a kivégzése előtt olvasott

Történelem
2021 május 19., 18:26

Rejtett beírásokat fedeztek fel az imakönyvben, amit Boleyn Anna, VIII. Henrik angol király második felesége olvasott kivégzése előtt.

Anna volt az első angol királyné, akit kivégeztek, miután bűnösnek találták házasságtörésben, vérfertőzésben és felségárulásban. VIII. Henrik parancsára végezték ki 1536. május 19-én.

Hóráskönyve azonban több száz évvel később előkerült William Waldorf Astor gyűjteményéből, aki 1903-ban megvásárolta a Hever-kastélyt, ahol Anna a gyerekkorát töltötte. A könyv ma is ott látható.

Kate McCaffrey, a kastély volt dolgozója, a Kenti Egyetem végzős hallgatója ultraibolya fény és szövegszerkesztő szoftver segítségével feltárta azoknak a nőknek a nevét, akik titokban egymásra hagyták a könyvet annak ellenére, hogy megparancsolták Anna személyes tárgyainak az eltávolítását.

A legenda szerint Anna a hóráskönyvet (középkori eredetű imakönyv) halála napján egy udvarhölgyének adta. A könyvben, amit magával vihetett a kivégzésre, az olvasható Anna aláírásával: „remember me when you do pray" (emlékezz rám, amikor imádkozol).

Boleyn Anna hóráskönyvét vizsgálják 1997-ben.
photo_camera Boleyn Anna hóráskönyvét vizsgálják 1997-ben. Fotó: Johnny Eggitt/AFP

McCaffrey majdnem egy éven át tanulmányozta a könyvet a Hever-kastélyban. Az új technológiával kitörölt beírásokat fedezett fel: Shirley, West és Gage neve volt beleírva a könyvbe. A három, Sundridge településhez köthető nevek egy negyedikre, a kenti Cranbrookba való Guildford családra is utaltak.

A történész azt mondta: „Világos, hogy a könyvet egymásban bízó nők hálózata adta kézről kézre, anya a lányának, testvér az unokahúgnak. Ha a könyv más kezekbe jutott volna, szinte biztosan kérdéseket tettek volna fel Annának a könyvben olvasható aláírásáról. Ehelyett a könyvet gondosan hagyták örökül egymásnak főként nők, akik óvták Anna írását és bátorították egymást, hogy írják be a saját nevüket is.”

Szerinte egy olyan világban, „ahol a nőknek igen kevés alkalmuk nyílt, hogy vallással vagy irodalommal foglalkozzanak, a közösség érzésének és az önkifejezésnek egy apró lehetősége volt, hogy beleírták nevüket a hóráskönyvbe, és őrizték leghíresebb tulajdonosának titkát”.

Anne könyveiből csak néhány maradt fent, és csak három tartalmazza az aláírását, az egyiket a British Library őrzi, a másik kettőt Heverben tartják. (Standard, MTI)