Nagyon megváltozott, hogy az amerikai demokraták mit gondolnak Izraelről

május 23., vasárnap 13:13

Joe Biden talán még nem került olyan nagy nyomás alá elnökségének eddigi hónapjaiban, mint az elmúlt héten, a kiújult izraeli-palesztin konfliktus miatt. A 78 éves elnöknek az elmúlt két hétben meg kellett tapasztalnia, ahogy megdől az amerikai politika egyik legnagyobb tabuja: az, hogy az amerikai politikusok nem kritizálhatják Izraelt. A demokrata párt politikusai és szavazói között is egyre többen várják azt az elnöktől, hogy legyen sokkal kritikusabb és keményebb Benjámin Netanjahu kormányával, és álljon ki a palesztinok elnyomása ellen. Ehhez a párt bázisának társadalmi változásai, az elmúlt évek amerikai belpolitikai eseményei és persze maga az izraeli kormányfő is hozzájárult.

Palestinian Lives Matter

Izrael támogatásában az Egyesült Államokban kétpárti egyetértés volt a modern zsidó állam megteremtése óta. A demokrata és republikánus kormányok is az USA legfőbb szövetségeseként tekintettek Izraelre, de mindkét pártnak voltak nyomós belpolitikai érvei is, hogy időről időre látványosan kiálljanak a zsidó állam mellett. A Demokrata Párt ezzel a hagyományosan liberális beállítottságú amerikai nagyvárosi zsidó szavazókat igyekezett maga mellett tartani, a republikánusok pedig az evangéliumi keresztény szavazóknak próbálnak ezzel kedvezni, akik úgy tartják, hogy Jézus Krisztus csak akkor térhet vissza, ha Jeruzsálem egy zsidó állam része. Éppen ezért az amerikai politika egyik alapszabálya volt, hogy aki Izraelt kritizálja, az a politikai karrierjével játszik.

Az izraeli bombázások ellen tüntetők San Franciscóban. Fotó: BURAK ARIK/Anadolu Agency via AFP

Ahogy viszont a Demokrata Párt szavazói és képviselői között is egyre többen vannak a fiatalok, a valamilyen kisebbséghez tartozók és a progresszívek, az Izraelhez való hozzáállás is változik. A BBC-nek nyilatkozó John Zogby közvélemény-kutató szerint a párt színes bőrű szavazói sokkal érzékenyebbek a színes bőrű kisebbségek problémáira más országokban is, ezért jobban tudnak azonosulni a palesztinok problémáival, míg Izrael államban a kisebbséget elnyomó agresszort látják.

Ráadásul az elmúlt évek Black Lives Matter tüntetései után sokan párhuzamot vonnak az amerikai kisebbségek és a palesztinok ügye között, a palesztinokban nem a Hamász terroristáit, hanem egy elnyomott, szegregált, a militarizált rendőrség által bántalmazott kisebbséget látják. Ez a nézet a Demokrata Párt új képviselői között is megjelenik. Talán legjobban ezt Cori Bush, a párt St. Louis-i képviselője foglalta össze, aki tavaly nyáron egy régi motoros demokratát ütött ki az előválasztáson. Mint a Képviselőházban tartott beszédében fogalmazott:

„Ellenezzük, hogy a pénzünkből militarizált rendőrséget tartsanak fenn, ellenezzük a megszállást és az erőszakos elnyomásra és traumára épülő rendszereket. Háborúellenesek, megszállásellenesek és apartheidellenesek vagyunk. Pont.”

A demokraták balszárnyát vezető Bernie Sanders szenátor a New York Timesban megjelent, dörgedelmes hangvételű véleménycikkében rasszistának és antidemokratikusnak nevezte Netanjahu kormányát, és kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad tovább védenie Izraelt a nemzetközi közösségben, és katonai eszközökkel sem kellene támogatni a zsidó államot, mert ezeket az eszközöket a palesztinok ellen fordítják. A szenátor – aki 2016-ban a pártból elsőként kezdte nyilvánosan is kritizálni Izraelt – párhuzamot vont a George Floyd halála után indult amerikai mozgalmak és a palesztinok között, cikkét pedig azzal zárta: Palestine Lives Matter.

Cori Bush demokrata képviselő a Black Lives Matter tüntetésén márciusban. Fotó: DREW ANGERER/Getty Images via AFP

Sanders azért is szimbolikus figurája annak, hogyan változik a párton belül Izrael megítélése, mert brooklyni zsidóként éppen azt a közösséget reprezentálja, amelyre hivatkozva a demokraták eddig erősen Izrael-pártiak voltak. A Pew Research Center friss felmérése szerint viszont közöttük – mármint a nagyvárosi, liberális amerikai zsidók között – is egyre többen vannak, akik elégedetlenek Benjámin Netanjahu kormányzásával, és az amerikai kormány Izrael-politikájával. A felmérés szerint az amerikai zsidók mindössze 40 százaléka van jó véleménnyel Netanjahu kormányzásáról, ez az arány a fiatalabb generáció tagjainál mindössze 32 százalék. Ami pedig a Guardian cikke szerint még sokkolóbb adat, hogy a megkérdezettek mindössze 34 százaléka ellenezné határozottan, hogy szankciókat vezessenek be Izraellel szemben.

Talán ennek is betudható, hogy Izrael amerikai nagykövete, Ron Dermer a múlt héten azt nyilatkozta, hogy kormányának az amerikai zsidók helyett az evangéliumi keresztény közösség felé kellene próbálnia nyitni, ott több támogatásra számíthat. De Netanjahu már korábban is elkezdett jobban az amerikai jobboldal felé húzni, Trump kormányával pedig olyan közeli és baráti viszonyba került, mint még talán egy amerikai vezetéssel sem. Persze ez sem javítja megítélését az amerikai baloldalon.

Izrael legjobb katolikus barátja

Viszont azért még a Fehér Házban is találhat támogatásra a zsidó állam. Számos cikk megjegyzi ugyanis, hogy Joe Bidennek megvan a maga, évtizedek óta kitartóan képviselt véleménye arról, milyen viszonyt kell az Egyesült Államoknak fenntartania Izraellel. Pártján belülről ugyan egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy lépjen fel keményebben Izraellel szemben, és bírja rá Netanjahút a higgadtabb konfliktuskezelésre, illetve a béketárgyalásokra a Hamásszal, de a Bident ismerők szerint mégsem várható, hogy az elnök radikálisan megváltoztassa a véleményét.

Biden szenátori karrierje kezdetétől Izrael állandó támogatója. Már 1981-ben nyíltan kiállt Izrael mellett, amikor az IAF lebombázott egy létesítményt Irakban. Azóta is mindig kiállt a zsidó állam önvédelmi jogai mellett, sőt, egyszer magát Izrael legjobb katolikus barátjának nevezte.

Joe Biden Benjámin Netanjahu társaságában, még Obama alelnökeként, 2016-ban. Fotó: DEBBIE HILL/AFP

Ahogy Carmiel Arbit, az Atlantic Council nevű külpolitikai stratégiai elemző intézet munkatársa a Guardian kérdésére elmondta, Bidennek megvan a saját berögzült gondolkodása a közel-keleti ügyekről, így bár a Demokrata Pártban tapasztalható változások az Izrael-vitára nagy hatással lehetnek, a Biden-kormány külpolitikájára aligha. Az USA már háromszor blokkolta a kezdeményezést, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa tűzszünet kötésére szólítsa fel Izraelt és a palesztinokat, mert a szöveg elítélte Izraelt a közel 250 halálos áldozatot követelő bombázások miatt. Ebben Biden kormánya követi elődeit, az Al Jazeera gyűjtése szerint az amerikai kormányok az elmúlt 5 évben 53, Izraellel kapcsolatos ENSZ-határozatot vétóztak meg a Biztonsági Tanácsban. Ráadásul Biden nem sokkal az izraeli-palesztin konfliktus előtt hagyta jóvá, hogy az amerikai kormány 735 millió dollár értékben adjon el fegyvereket Izraelnek.

Viszont középtávon okozhat gondokat Bidennek, hogy a párt balszárnya és választóinak jelentős része máshogy áll Izrael kérdéséhez. Az elnöknek pedig nagy szüksége van a progresszívek támogatására, hogy keresztül tudja vinni a Képviselőházon és a Szenátuson az összesen közel 4000 milliárd dolláros infrastruktúra-fejlesztési és jóléti programjait.

Egyelőre úgy tűnik, hogy Netanjahu kormánya és a Hamász is betartja a tűzszünetet, de ettől még a kérdés biztos napirenden lesz egy ideig, ha pedig újra kiújul a konfliktus, Bidenen újra nő majd a nyomás.