A hétvégén ismét trónfosztás történt a világ leggazdagabb embereinek listáján: a francia luxusmárka-csoport, az LVMH vezérigazgatója és többségi tulajdonosa, Bernard Arnault ugyanis megelőzte Jeff Bezost, és jelenleg a Forbes becslése szerint neki van a legtöbb pénze a világon.
A legutóbbi összesítés szerint Arnault vagyona 186,3 milliárd dollár, 300 millió dollárral előzi meg Bezost, míg a harmadik a Tesla/SpaceX alapító Elon Musk, 147 milliárd dollárral. Bezos és Musk a médiatudatos, extrovertált, ultradinamikus, 21. századi techvállalkozó archetípusa, a 72 éves Arnault viszont egész más világ. Sokkal kevesebbet hallani róla a médiában is, a Financial Timesnak 2019-ben például 18 hónapot kellett szerveznie, hogy le tudjanak ülni vele beszélni.
Arnault élre törésének egyik oka az lehet, hogy a luxusmárkák piacát a vártnál sokkal kevésbé viselte meg a járvány okozta gazdasági leállás, az újranyitás pedig mind az amerikai, mind a kínai piacon komoly fellendülést hozott. 2021 első negyedévében az LVMH 17 milliárd dolláros bevételt könyvelt el Kínában, ami 32 százalékkal nagyobb, mint amit 2020 hasonló időszakában regisztráltak.
Bernard Arnault 1949-ben született egy belga határhoz közeli francia kisvárosban, jómódú polgári családba. Apjának saját tervezőirodája volt, és Arnault saját bevallása szerint édesanyja parfümjei révén szerette meg már fiatalon a Dior termékeit. Bár a család jó körülmények között élt, az elég elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer majd Bernard lesz a Dior tulajdonosa.
Arnault 1971-ben végzett a legnívósabb francia mérnöki iskolában, majd apja cégénél helyezkedett el. A France24 által készített életrajza szerint 1976-ban mutatta meg először üzleti érzékét, amikor rábeszélte apját, hogy adják el a vállalat termelési kapacitásait, és álljanak át az ingatlanértékesítésre. Ekkor jött létre az a vállalatuk, ami nyaralóhelyek értékesítésére specializálódott, és ekkor kezdetek igazán meggazdagodni.
1981-ben az Egyesült Államokba költözött, mert az új szocialista francia kormány keményebben akarta adóztatni a gazdagokat. Végül három évet töltött a tengerentúlon, és ott eszmélt rá, hogy a francia divatmárkák mennyire ismertek és értékesek. Visszatérése után úgy döntött, hogy betör erre a területre: ezekben az években jutott csődbe a francia textilipar hagyományos, családi tulajdonú óriása, a Boussac, és a Mitterrand vezette francia kormány kifejezetten szerette volna, ha valaki megmenti a cégbirodalmat, amely a Dior márkát is tulajdonolta.
Arnault pedig megérezte a lehetőséget, és a cégcsoport megmentésére sietett, ez azonban nem hozott mindenkinek megkönnyebbülést: a birodalomba tartozó legtöbb márkát eladta vagy leépítette, csak a Diort és pár további, ismert márkát tartott meg. A visszaemlékezések rendre kitérnek rá, hogy Arnault jelképes, egyfrankos áron vette meg a Boussac csoportot, de vállalta, hogy megtartja a munkahelyeket. Ehhez képest öt éven belül több mint 8000 munkahelyet szüntetett meg az országban.
Ebben az időszakban kezdett egyre jelentősebb összegeket befektetni a Louis Vuitton és a Moet Hennessy luxusmárkák fúziójából létrejött LVMH-ba, és viszonylag gyorsan ő lett a legnagyobb részvényes. Ez egyáltalán nem volt egy zökkenőmentes befektetés: 1988-ban filmekbe illő intrikák és csatározások zajlottak azért, hogy ki irányíthassa az LVMH-t: a legismertebb francia luxusipari családok képviselői feszültek egymásnak, és sokak számára váratlan meglepetés lett, hogy végül az addig kevéssé ismert Arnault lett a győztes a Vuitton, illetve a Moet, Chandon és Hennessy családok közötti rivalizálásban.
A nyolcvanas évek végétől kezdve Arnault már a francia és a globális divatipar nagy hatalmú és kíméletlen szereplője volt, a beszámolók és visszaemlékezések szerint folyamatos harcot vívott számos igazgatóval és gazdasági szereplővel. Ekkor ragadt rá a beceneve is: a kasmírba bújt farkas.
Arnault terjeszkedését kiszorított vállalatvezetők, cégcsoporton belül kiélezett rivalizálások, cégükből kiszorított alapítok, és kirúgott emberek kísérték. Ritkán vallott kudarcot, amit kinézett magának, azt általában megszerezte. Két ismert kivétel a a Gucci és a Hermès. Ez utóbbi esetben a Hermèst tulajdonló Dumas család csak a bíróság közbelépésével tudta megakadályozni a tulajdonosváltást.
A Guccit pedig két évtizede, hosszú küzdelem után elengedte: François Pinault tarthatta irányítása alatt, és bár Arnault nem szeret erről beszélni, sok minden utal arra, hogy ez a mai napig fáj neki: amikor 2019-ben kigyulladt a Notre Dame, a Pinault-család 100 millió eurót ajánlott fel a helyreállításokra, mire Arnault pár órán belül tromfolt 200 millióval.
Pár döccenőt leszámítva az LVMH növekedése zavartalan volt, Arnault pár évtized alatt felépítette a világ első luxusmonopóliumát: 75 márka tartozik a cégcsoport alá, többek között a Dior, a Marc Jacobs, a Givenchy, a Dom Pérignon, a Hennessy, a Bulgari, a Tag Heuer, a Sephora vagy legutóbb az amerikai ékszermárka, a Tiffany, amit 2019-ben vásároltak meg 16,2 milliárd dollárért. És idén év elején derült ki, hogy a Birkenstock is egy LVMH-közeli csoporthoz került, 4 milliárd euróért. A vállalatcsoportnak ezen kívül több luxusszállodája, illetve Michelin-csillagos étterme is van a világ különféle pontjain.
Bár az LVMH Arnault vezetésével folyamatosan bővült, és egyre gazdagabbá tette többségi tulajdonosát, az igazi nagy áttörést a kínai piac letarolása hozta el: az LVMH volt a nagy nyugati luxusmárkák közül az első, ami felismerte a Kínában rejlő lehetőségeket, és már 1992-ben, a Teng Hsziao-ping által meghirdetett nyitás idején megnyílt az első Louis Vuitton-bolt Pekingben. Évtizedeket kellett várni, de a befektetések megtérültek: ahogy a kétezres évektől kezdve bővült és gazdagodott a kínai felső középosztály, úgy lett egyre inkább a luxusmárkák első számú felvevőpiaca. Arnault pedig hiába múlt el 70, nem tervez lassítani: pár éve arról beszélt a Financial Times újságírójának, hogy a következő ígéretes piac Afrikában lehet.
Arnault életrajzaiban rendre kiemelik, hogy ugyan előszeretettel hangoztatja, mennyire sok adót fizet Franciaországban, 2012-ben, amikor a kormány a gazdagok adóterheinek növelésére készült, megpróbálta felvenni a belga állampolgárságot. A vállalatbirodalom mérete mellett Arnault magánvagyona is óriási: rengeteg ingatlan, rendkívül értékes műgyűjtemény, magánsziget a Bahamákon.
Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy ki örökli majd mindezt. Arnaultnak öt gyereke van, de állítólag szigorú tabunak számít az utódlás kérdése, tehát nem tudni, ki vezetheti majd a birodalmat a visszavonulása vagy a halála után. A cikkek többsége azért az első házasságából született lányát, Delphine-t tartják a legesélyesebbnek, aki jelenleg a Louis Vuitton igazgatóhelyettese.