18 év börtönre ítélték a férfit, aki olyan súlyosan bántalmazta a kétéves nevelt gyerekét, hogy belehalt

május 28., péntek 17:55

A Fővárosi Törvényszék emberölés bűntettében első fokon bűnösnek találta és 18 év letöltendő fegyházbüntetésre ítélte T. Istvánt. A férfi 2018. január 24-én többször, többféle módon olyan erővel bántalmazta a felügyeletére bízott nevelt fiát, hogy a kétéves gyermek az elszenvedett sérülések miatt pár nappal később meghalt.

Mivel T. István és a főbb tanúk is folyamatosan változtatták a vallomásukat, ezért csak nagyjából lehet rekonstruálni a történteket. A vádlott, a náluk gyakran tartózkodó barátja, P. László és a gyermek voltak otthon. A vádlott és a sértett nem hagyta el a lakást, P. László legalább egyszer. A vádlott 10-13 óra között ismeretlen okból, többször bántalmazta a gyereket.

Egyrészt egy kerek felszínű, botszerű eszközzel kis-közepes erővel megverte a szeméremtájékát, amitől a nemiszerve megzúzódott. T. István számos alkalommal megragadta a gyereket, erre utalt az a legalább 47, csoportosan elhelyezkedő véraláfutás a testén. Ezen felül a gyerek fejét kis-közepes erővel vagy megütötte, vagy kemény tárgyhoz ütötte, illetve több alkalommal, nagy erővel megrázta a testét. Ettől a gyermek eszméletét vesztette, a mentők érkezésekor már a klinikai halál állapotában volt. Bár újraélesztették, az agyállománya visszafordíthatatlan károsodást szenvedett és január 27-én meghalt.

A vádlott az utolsó szó jogán azzal védekezett, hogy a kisfiú testén lévő sérülések régebbiek voltak: szokásos kiskori kék-zöld foltok, melyek nem bántalmazásból eredtek, hanem csetlés-botlásból, az orvosszakértők pedig tévedhettek.

Kitalációnak nevezte, hogy a gyereket bántalmazta volna, azzal érvelt, hogy akkor ficamnak, törésnek, nyílt sebnek is lennie kellett volna.

T. István elmondta, hogy a kisfiú halála nagyon megrázta, és hogy bűnösnek érzi magát és büntetést érdemel - de nem az ügyészség által megfogalmazott vádpontban és nem akkora büntetést. Elutasítja, hogy bántotta volna a gyereket, azt viszont nagyon sajnálja, hogy az adott helyzetben rosszul, késve reagált.

A bizonyítás során elsőként megpróbálták feltárni, hogy a nevelőapa korábban bántalmazta-e a gyermeket. Az anya és a barát vallomásait nem tudta hitelt érdemlően elfogadni a bíróság, ugyanis felmerült, hogy nem mondják el a teljes igazságot, feltehetően saját maguk és/vagy a vádlott védelmében. A család nem vett észre bántalmazásra utaló jeleket, egy bölcsődei gondozó egy esetben fedezett fel ilyet. A bíróság arra jutott, hogy a bűncselekményt megelőzően egy alkalommal biztosan előfordult, hogy a vádlott a kisfiút fegyelmezési célzattal magasról bedobta a kiságyba.

A védőügyvéd arra hivatkozott a perbeszédben, hogy nem volt jele a bántalmazásnak, de ennek ellentmond egyrészt az, hogy január 2-án megindult egy gyermekvédelmi eljárás a gyermek ügyében. Másrészt az anya elmondása szerint élettársa a kétéves kisfiút gyakran fogyatékosnak, idiótának nevezte, tehát verbálisan bántalmazta, illetve káromkodva kiabált vele. P. László az első, később visszavont vallomásában T. István nevelési módszereit a „terror” szóval írta le. A pszichológusi szakvélemény szerint a nevelőapa ambivalens módon viszonyult a kisfiúhoz (ez a vádlott szerint nem igaz), kifogásolható nevelési módszerei ellenére szeretetteljes, gondoskodó is tudott lenni vele.

A bántalmazás vádját T. István a tárgyalás során végig tagadta, és azt állította, hogy a gyerek magától esett el, mivel mozgásszervi baja, egyensúlyzavara volt. Az igazságügyi orvosszakértők a szokásosnál részletesebben vizsgálták ki az esetet, szövettani mintát is vettek a porcokból és az agyból. Kategorikusan megállapították, hogy a gyermeket bántalmazták és a halálát idegenkezűség okozta.

A halálhoz pedig azok az agyat ért sérülések vezettek, melyek a megrázás és a fejet ért ütések során keletkeztek. A természetes eredetű betegséget és a balesetet is kizárták.A vallomások, a szakvélemények és a feltárt bizonyítékok alapján csak T. István lehetett a tettes. A bizonyításban fontos szerepe volt annak a videofelvételnek, ami a vádlott telefonjával készült és a mentők értesítése előtti kb. fél órából 9 percet rögzített.

A videó alátámasztotta a gyors neurológiai romlást és a tudatzavart a gyermeknél, de az elkövető személyét is valószínűsíti. Ugyanis attól kezdve, hogy T. István észlelte, hogy a gyerek rosszul van - kimondta, hogy „meghalt, agyhalott” -, még 15-20 perc eltelt addig, mire mentőt hívtak. Erre Dr. Gohér Márta Mária bíró szerint csakis az lehet a magyarázat, hogy bántalmazás történt és az amiatti felelősségre vonástól félve nem kért segítséget. Továbbá, ha valóban előzmény nélkül lett volna rosszul a gyerek, bizonyára találgatta volna, hogy mi baja lehet, de semmi ilyesmi nem hangzott el, tehát a bíróság szerint a vádlott pontosan tudta, hogy mi volt az ok.

A körülményeket figyelembe véve minősítette emberölésnek a cselekményt a Fővárosi Törvényszék. A bántalmazás, az erőkifejtés nem véletlen volt, ráadásul ismétlődött, és életfontosságú szervet is ért. Az emberölés azonban nem egyenes szándékkal történt. A késlekedés időtartamától, ami az életmentés szempontjából létfontosságú lett volna, nem lehet eltekinteni. A videó arról tanúskodik, hogy a vádlott a következményekbe belenyugodott, és a közömbösség jeleként értékelték azt is, hogy nem mondta el a teljes igazságot a mentőknek, a bántalmazást elhallgatta.

Az indítékot ugyan nem sikerült kideríteni, ettől függetlenül a bíróság szerint teljes bizonyossággal kijelenthető az eshetőleges szándék. Súlyosbító tényezőként kezelték, hogy mindezt 14 év alatti személy ellen és különös kegyetlenséggel követte el.

Utóbbit azzal indokolta a bíróság, hogy a vádlottnak tudnia kellett a sérülések száma alapján, hogy szükségtelenül nagy szenvedést okozott a gyermeknek (ez a videón is egyértelmű), és hogy ez halálhoz vezethet. Az is közismert, hogy a nemiszerv mennyire érzékeny - ráadásul ennek a bántalmazásával az emberi méltóságában extrán megalázta a sértettet. Szintén a videó alapján a bíróság úgy ítélte meg, hogy azzal, amilyen hangnemben T. István a gyermekhez beszélt, kivetkőzött az emberi mivoltából. Valódi megbánást később sem fedeztek fel részéről.

Az összes körülményt figyelembe véve szabták ki a középmérték feletti fegyházbüntetést, emellett 10 évre eltiltották a közügyektől is. Az ítélet ellen T. István fellebbezett, ezért egyelőre nem jogerős. A tárgyalás a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd másodfokon.