"Emiatt a kampány miatt belém fognak kötni"

június 4., péntek 11:30

Ma van a Nemzeti Összetartozás Napja, amit a Fidesz a trianoni békeszerződés aláírására emlékezve tett meg 2010-ben az államhatárok feletti egységes magyar nemzet közösségi összetartozásának ünnepévé. Csak sajnos közben az eleve is megosztott magyar társadalom nagy részben épp a politikai, és a kormány által mesterségesen is szított idegenellenes gyűlöletkeltés hatására tovább polarizálódott. Nemzeti összetartozásról a határokon belül sem lehet már beszélni.

A Társaság a Szabadságjogokért ezért kampányt indít, hogy az emberek a lehetőségeikhez mérten álljanak ki a gyűlöletkeltő politikai megnyilvánulások ellen. A civil szervezet elsősorban attól tart, hogy a jövő áprilisi választásig tartó kampányidőszakban tovább durvul a közbeszéd. Ezért mind több embert szeretnének rávenni, hogy aktivizálódjanak, ne tűrjék el a gyűlölködést és a kirekesztést, mert szerintük aki közömbös marad, az a probléma részévé válik.

A kampány arca Nagy Zsolt színész, az ő főszereplésével készült a fenti videó. A kampányt a 444 médiatámogatóként segíti. Az együttműködés keretében beszélgettünk Kapronczay Stefániával, a TASZ ügyvezető igazgatójával és Nagy Zsolttal.

Szabad rávenni embereket, akik nem hivatásszerűen foglalkoznak a közélettel, hogy belemenjenek politikai vitákba, ahol aztán óhatatlanul összetaknyozódnak a méltatlan színvonaltól, a hazudozástól, a gyűlöletkeltéstől meg az agresszivitástól?

KS: Az összetaknyozódástól való félelmet mi is érezzük, még ha minket személy szerint nem is érintenek közvetlenül a kormány idegenek, mások, melegek, romák elleni gyűlöletkeltő kijelentései. Viszont van egy csomó ember, LMBTQ emberek, roma magyar emberek, szegény emberek, kiket mindez nagyon közvetlenül érint. Két célunk van. Mára annyira megszoktuk, hogy már korántsem egyértelmű, hogy a gyűlölet egyáltalán nem oké. Ezen mindenképp változtatni szeretnénk. A másik cél, hogy kiálljunk azok mellett, akik a következő évben céltáblává válnak, ahogy láttuk például 2020-ban, hogy milyen gyűlöletpropaganda indult el a roma magyarok ellen, vagy idén az LMBTQ emberek ellen. Nem csukhatjuk be a szemünket, csak mert megtehetjük.

Nagy Zsolt Fotó: Pivarnyik Balázs / TASZ

NZS: Azt, hogy van-e lehetőséged beszélni, nagyon erősen meghatározza a regnáló kormány. Hogy milyen intézményhálózatot, milyen kommunikációs csatornákat alakít ki. Nekem színészként ennyi, a TASZ-nak annyi lehetősége van szólni, és állampolgári kötelességünk ezt kihasználni, és ellenvéleményt hangoztatni azzal szemben, amivel nem értünk egyet. Hervasztónak látom a közbeszédben ezt a monokróm világot, hogy ha nem azt gondolod, amit én, akkor az ellenségem vagy. Hogy narancssárga, vagy fehér, zöld vagy kék legyen minden. Miért ne lehetne sokszínű? Miért nem fér bele Kövér László viselkedéskultúrájába, hogy válaszoljon egy nőnek az Országház folyosóján? Vagy amikor Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy akinek nem tetszik itt, annak el lehet menni ebből az országból.

Szabad azt mondani intézményileg és szociálisan sokkal kevésbé védett embereknek, hogy álljanak ki a véleményükért, miközben elbocsáthatják őket, ha a Facebookon rossz helyen lájkolnak, megverhetik, ha SZFE-s maszkot hordanak a buszon, vagy lehet hogy nem kapnak közmunkát, ha ellentmondanak a helyi kiskirálynak?

KS: Nem az ő felelősségükről szól a kampány, hanem a hozzánk hasonlókról, akiknek bárhonnan jövünk, van egy középosztálybeli hátterünk, vannak eszközeink. Nagyon mások a Zsolt vagy az én eszközeim, de ettől még tudunk hatni. Ha mi is becsukjuk a szemünket meg a fülünket, mert nem bírjuk, és ezt én is érzem a bőrömön, akkor tényleg magukra hagyunk embereket, pedig morális kötelezettségünk, hogy ezt ne tegyük meg. Ez az egyik része. A másik meg az, hogy ha olyan országban szeretnénk élni, ahol a közbeszédben nem oké, hogy gyűlöletet keltünk, ahol nem arról szól a kampány, hogy kit utálunk, azért tenni is kell.

Felém magasabb az elvárás, mert ez a munkám, de a saját életében mindenki megtalálhatja, hogy mit tehet. Hogy jelent egy problémás Facebook-posztot, vagy szóvá teszi, hogy egy helyi politikus miket mond. Különösen az elkövetkező 10 hónapban, amikor a politikusok azért fognak versenyezni, hogy rájuk szavazzunk, akkor kell egyértelművé tennünk, hogy nem oké a gyűlöletkeltés, nem ilyen vezetőket, nem ilyen kormányt akarunk.

NZS: Nálam ez sokkal egyszerűbb. Ameddig adnak helyet, hogy beszélhessek, és elmondhatom, addig el fogom mondani és beszélni fogok. Most még van annyi helyünk és lehetőségünk, hogy beszélhetünk erről. Lehet, hogy jövőre már nem fogunk tudni beszélni róla, mert se hely, se támogató közeg nem lesz, se olyan ügy, amiért ki tudunk majd állni. Most a politika még ad rá lehetőséget, hogy megformáljuk a véleményünket. Még megcsinálhatjuk ezt a videót a saját pénzünkből.

Érdekes azt hallani, hogy a politika adja a lehetőséget. Miközben azt kéne gondolnunk, alap, hogy a véleményed kifejezéséhez jogod és lehetőséged van, és az nem normális, hogy a politika szűkíti a megnyilvánulások terét.

KS: A TASZ alapmissziója, hogy megértessük az emberekkel, hogy ez pont fordítva van: a kormány kapja a felhatalmazást a polgároktól, a polgárok jogai pedig nem az állam kegyén múlnak. Hogy van egy durva tömegpszichózis, és rajtunk múlik, hogy meddig hagyjuk hatni.

NZS: Fran Lebowitz mondta, hogy a közélet szabadsága és sokszínűsége egyre szűkebb a magánéletben, a művészetben viszont egyre nagyobb a szabadság, és mindenki pofázhat. Én azt szeretném, ha a művészetben lenne kicsit kisebb a szabadság, ha nem egy perc alatt híressé váló töltelékemberekkel lenne tele a művészközeg, és a magánéletemben lenne több a lehetőség. Hogy a Mi Hazánk ne foglalhassa le a területet a melegfelvonulás elől.

Kapronczay Stefánia Fotó: Pivarnyik Balázs / TASZ

De a valóság az, hogy nem biztos, hogy ha cigány vagy meleg lennék, ugyanennyi lehetőségem lenne. A mi szakmánk is nagyon megosztott már, van A egyetem, meg B, a Nemzeti Színházas, Magyar Teátrumi Társaságos világ meg a MASZK egyesület és a köre. Ahogy a legjobb fesztiválok megszűnnek vagy elsorvadnak, megszűnnek a párbeszédek. Fel se merül, hogy bemehessek a Nemzeti Színházba. Pedig szeretnék dolgozni azokkal az emberekkel, akiket ott nagyra tartok, és egyáltalán nem érdekel, hogy mi egyébként a politikai hozzáállásuk, az mindenkinek a magánügye. Ez a legnagyobb fájdalmam, ahogy ez lobogtatva van, hogy jobboldali vagy, meg baloldali. Kinek mi köze hozzá? Csak hagyjuk egymást dolgozni. Ezért kell beszélnünk egymással, amíg még lehet, hogy erősítsük azoknak a táborát, akiben ez az igény még felmerül.

KS: Alapjogi nyelven megfogalmazva a kormánynak kötelessége mindenki méltóságát tiszteletben tartani. Csak a Zsolt sokkal érthetőbben mondja. Nekünk, fehér, középosztálybeli nagyvárosiaknak feladatunk van, ha mi és a gyerekeink ebben az országban akarunk élni. Az, hogy élnünk kell a lehetőségeinkkel, túl azon ami a saját közvetlen boldogulásunkat szolgálja.

NZS: Emiatt a kampány miatt belém fognak kötni. Hogy ejnye, minek kell most ilyen dolgokról beszélni. De kell, mert lehetőségünk van rá. Nem kirekeszteni akarom a jobboldali gondolkodást, hanem beengedni. Nem biztos, hogy olyan utat választok, mint ők, de helyet kell szorítaniuk maguk mellett, hogy hozzájuk szólhassak. Nem akarok kimaradni ebből az országból, ez az én lakóhelyem is.

Mit lehet tenni a szép szavakon túl?

KS: Ne becsüljük le a szép szavakat, mert a szavaknak nagyon nagy erejük van. A tömegnek nagyon nagy ereje van. A demokrácia akkor tud működni, ha ott van mellette a tömeg. Ha nem mások működtetik és csinálják helyettünk, hanem a magunkénak érezzük. Ez pici dolgokban kezdődik. Hogy kiállunk olyan dolgok ellen, amik zavarnak, amik ellentétesek azzal, amiben hiszünk. Muszáj valahol elkezdeni, ha nem akarjuk, hogy a gyerekeink még inkább megosztott társadalomban éljenek.

Nagy Zsolt Fotó: Pivarnyik Balázs / TASZ

NZS: A lényeg, hogy legyen közös nyelvünk, hogy az iskolarendszer ne elkülönítsen, hanem megtanítson szót érteni egymással. Ez a feladatom, nincs más, ez van, színész vagyok, nem politikus. Persze, senki nem akarja elveszteni a munkáját, mert jönnek a menekültek. De ez azért kicsit árnyaltabb annál, mint hogy felírjuk a falra, hogy akarod-e, hogy idejöjjenek. Nem, persze, mert a tesómnak sincs munkája. De mi lesz a menekültekkel? Miért kerültek ebbe a helyzetbe? Ezeket a kérdéseket is fel kell tenni. Európa évszázadokig kihasználta meg kirabolta azokat az országokat, ahonnan jönnek, és nem hagyott ott infrastruktúrát meg iskolát. Le kéne kicsit nyugodni, ez lenne a gyűlölet elleni kampány lényege, hogy hideg fejjel tudjunk gondolkodni. Persze, szkeptikus vagy, nyilván, amikor azt se tudod, meddig tart a munkaidőd, mert lehet. hogy holnap bejön egy ember, és azt mondja, fel van égetve az intézmény, mehettek haza. Nekem is ott van, és nem a Damoklész kardja, mert az még jó lenne, hanem hogy valami sumák kis kés hátba szúr.

Beszéljünk kicsit a konkrétumokról.

KS: A kampányban első lépésként az Áder Jánosnak való levélküldésre biztatjuk az állampolgárokat. Ő a köztársasági elnök, az a feladata elvileg, hogy kifejezze a nemzet egységét, de általában hallgat, és ez egy elég súlyos hallgatás. Tisztában vagyunk vele, hogy mekkora annak az esélye, hogy megszólal. De nem engedhetjük át nekik teljesen az elnöki intézményt. És a többit sem. Nagyon sok múlik azon, hogy mit fogadunk el. A levélküldés is arról szól, hogy van itt egy köztársasági elnök, akinek lenne ezzel némi feladata. Emellett rendszeres hírlevelet indítunk, hogy felvértezzük az embereket információval és tudással, hogy meg tudják győzni a szomszédjukat, a vasárnapi ebédnél az apósukat, hogy miért nem jó a gyűlöletkeltés, és hogyan lehet tenni ellene.

NZS: Lentről kell mindent elkezdeni. Ha a gyerekeink is ezt hallják otthon, ők is cigányozni fognak. “Figyeljünk a táskára, apa, megjöttek a cigányok.” Már úgy állnak hozzá a gyerekeink is. Az ellenzék is folyamatosan csak reagálni tud a sorjázó gonoszságokra. Nem látom, hogy előrevetítene valami képet, aktívan tenne ez ellen. De mit kellett volna csinálniuk a feketéknek Amerikában az 50-es években? Örökre hátul maradni a buszon?

Akkor ott elindult egy mozgás, és nekünk sincs más választási lehetőségünk, mint beleállni ezekbe a helyzetekbe, akár kockáztatva. Nekem talán kevesebb munkám lesz jövőre. De az értelmesebb utat kell választanunk. Ha beállnék a kormány valamelyik táborába, biztos sokkal többet keresnék, és több lehetőségem lenne. De nem akarok többet. Az a felelősségem, hogy értelmes európai magyar emberként éljek, aki a tudását hasznosítja.

Kapronczay Stefánia Fotó: Pivarnyik Balázs / TASZ

KS: Itt vagyunk 30 évvel a rendszerváltoztatás után egy nagyon polarizált társadalomban, ami persze világjelenség, nem csak Magyarországra jellemző. De ha nem teszünk ellene semmit, ez egyre durvább lesz. Az az első feladat, hogy megtaláljuk azokat, akik már lépnének. Megmutatni, hogy nincsenek egyedül, aztán bővíteni, bővíteni, ami nem holnaputánra lesz meg. Remélhetőleg 50-60 év múlva már nem itt tartunk. Arra szoktam gondolni, hogy ha a karrierem végén visszanézek, és volt valami kézzelfogható változás, akkor elértem, amit akartam.

NZS: Én nem tudok mást csinálni. Nem tudok röfögve beállni egy társaságba, akik röhögnek az elesett emberen. Az elesett emberhez szeretnék odamenni és segíteni neki. Valószínűleg azért látom ezt helyesnek, mert így neveltek a szüleim. De mindenki volt már kirekesztve, ha máshol nem, az oviban, pontosan tudjuk, milyen rossz nem a csapatba tartozni.

KS: Azért kezdtünk Zsolttal dolgozni, mert általa eljuthatunk olyanokhoz, akikhez mi, a TASZ vagy épp a 444 nem jutna el. Rá más miatt, másképp figyelnek. És nagyon vagány meg bátor dolog, hogy bevállalta, hogy segít eljutni azokhoz, akik miatta fogják meghallani, amiről beszélünk. Az a célunk, hogy mindenki megtalálja a testhezálló módot a gyűlöletkeltés elleni fellépéshez, nézzétek meg a videót, küldjetek levelet, és iratkozzatok fel a rendszeres hírlevelünkre a tasz.hu/többkötössze oldalon.