Nagy kapkodásban van a CIA az amerikai csapatok afganisztáni kivonása miatt

június 7., hétfő 16:40
Az afgán kormányerők két katonája a böjti hónapot lezáró Eid al-Fitr ünnepén a kabuli Eidgah mecset előtt 2021. május 13-án. Az ünnep idejére a tálibok háromnapos tűzszünetet hirdettek, előtte és utána sorra vették be az afgán kormányerők helyőrségeit szerte az országban. Fotó: HAROON SABAWOON/Anadolu Agency via AFP

Komoly nehézségek elé állítja a CIA-t az Afganisztánban állomásozó amerikai haderő gyors ütemű kivonása, írja a New York Times. Joe Biden elnök korábbi bejelentése szerint a csapatok idén szeptember 11-ig, az afganisztáni háború indokát jelentő 2001-es terrortámadások huszadik évfordulójáig hagynák el az országot, ám a hadsereg még ennél is gyorsabb kivonulást tervez, és már a nyár közepére otthagyná az országot.

Hogy miért okoz ez komoly nehézségeket a CIA-nak? Az amerikai hírszerzés a vietnami háború óta a legnagyobb külföldi műveletét hajtotta végre az elmúlt húsz évben Afganisztánban, ahol a háború csúcsán több száz aktív ügynökük és elemzőjük szolgált, és ahol az elmúlt két évtizedben a CIA gyakorlatilag félkatonai szervezetté vált: rendszeresen hajtanak végre kommandós rajtaütéseket, dróntámadásokat, képeznek ki afgán kommandós alakulatokat, és tartanak fenn bázisokat az afgán-pakisztáni határ térségében a tálibok, az al-Kaida maradéka és az ISIS Afganisztánban felbukkant sejtjei elleni harcuk támogatására.

Ezek a bázisok az amerikai haderő kivonulása után tarthatatlanná válnak, ugyanígy elképzelhetetlen, hogy nagy számban állomásozzanak az országban ügynökeik és elemzőik. William J. Burns, a CIA igazgatója áprilisi szenátusi meghallgatásán nem is kertelt. "Amikor az amerikai hadsereg kivonul, kormányunk hírszerző és cselekvési képességei jelentősen csökkenni fognak" - mondta.

Hiába hagyná hátra a CIA az informátorai hálózatát, helyi elemzőkapacitás hiányában az így érkező értesülések megbízhatósága csökkenne, ahogy cselekvési képességük is. Az előbbi problémát az egykor Afganisztánban szolgált nyugalmazott CIA-tiszt, Mick P. Mulroy találóan úgy jellemezte, hogy "lényegében mindegy, hogy tudunk-e bombázni, ha nem tudjuk, hogy mit". Az utóbbi, az országon belüli bázisok hiánya ettől függetlenül is csökkenti a CIA cselekvési képességét. Még ha megbízhatónak is bizonyulna egy értesülés, a jelen állás szerint a CIA a Perzsa-(Arab-)öböl térségéből tudná csak indítani a drónjait, melyek onnan úgy kilenc óra repülés után érhetnek célba.

Az USA-nak persze lehetnének közelebbi bázisai is, például Pakisztánban vagy az Afganisztánnal szomszédos egykori szovjet tagköztársaságokban, melyek mindegyikében voltak is támaszpontjaik az afganisztáni háború egyes szakaszaiban. De talán annál, hogy most milyen kétségbeesetten próbálnak egyeztetni Kirgizisztánnal, Türkmenisztánnal és Pakisztánnal, semmi sem példázza jobban azt, hogy mennyire nem volt kidolgozott exit-stratégiája az amerikaiaknak az elmúlt két évtizedben kétezer milliárd dollárba kerülő, nagyjából 2400 amerikai katona életét követelő háborúra.

A támaszpontok létesítése a környező országokban egyáltalán nem triviális kihívás. Vlagyimir Putyin orosz elnök biztos nem nézné tétlenül, ha az egykori szovjet érdekszféra Oroszországban közel-külföldnek nevezett államaiban amerikai támaszpontok létesülnének, ellenállása a legjobb esetben is csigalassúvá teheti az erről szóló egyeztetéseket. Pakisztán pedig 2011-ben, miután évekig hallgatólagosan tűrte az amerikai jelenlétet, pár nagy sajtóvisszhangot kiváltó amerikai akció - többek között az Oszama bin Laden kivégzésére az engedélyük és tudtuk nélkül indított kommandós rajtaütés, illetve néhány tucat pakisztáni katona véletlen lebombázása - után meg is tiltotta az amerikaiaknak a drónbevetések indítását területéről.

Pakisztánnal amúgy is nehézkes szövetségesként számolni, mivel az ország vezetése és nagy hatalmú katonai hírszerzése, az ISI a tálibok legerősebb szövetségese. Pakisztán stratégiáját az Indiától való félelem alakítja, így ők a tálibokban inkább látnak szövetségest más, Indiával szövetséges afgán frakciók megfékezésében. Titkosszolgálatuk kiképzést ad a tálib harcosoknak, a mozgalom vezetői pedig az ország nyugati határvidékén kaptak menedéket, ahol Pakisztán fennhatósága inkább csak névleges.

A Times szerint vannak amerikai kormányhivatalnokok, akik szerint Pakisztán hozzájárulhat az amerikai támaszpont létesítéséhez, amennyiben beleszólást kaphat abba, hogy az amerikaiak milyen célpontokat támadjanak. Ez már önmagában is problémás ötletnek tűnik, a fentiek alapján ugyanis Pakisztán aligha járulna hozzá az afganisztáni szövetségesei elleni támadásokhoz. Márpedig az elképzelhetetlen, hogy az amerikaiak feladják a tálibok elleni műveleteiket: még az se biztos, hogy az afgán kormányerők csupán amerikai légi támogatással tartani tudnák magukat a tálibok ellen, anélkül bizonyosan nem.

Arról nem is beszélve, hogy Pakisztán nyilvánosan határozottan ellenzi az amerikai bázisok telepítését. "Felejtsék el a múltat, innen üzenem a pakisztániaknak, hogy Imran Khan miniszterelnök, amíg csak hatalmon lesz, nem fog amerikai bázist engedélyezni" - jelentette ki májusban Shah Mehmood Qureshi, az ország külügyminisztere. A Timesnak nyilatkozó amerikai kormányzati források egy része el is ismerte, hogy a Pakisztánnal folytatott tárgyalások zátonyra futottak.

Pedig olyan sok idejük már nincs a helyzet megoldására. Bár a katonai hírszerzés és a CIA között az elmúlt években gyakran volt nézeteltérés az afgán helyzet elemzésében - a katonai rendre rózsásabb képet festett, a CIA elemzői már évek óta tarthatatlanként jellemzik az afganisztáni helyzetet -, az elmúlt hónapokban már ugyanarra jutottak: az afgán kormánynak nehéz lesz megtartania hatalmát, mivel az elmúlt évek tálib hadműveletei, a nagy veszteségek és a folyamatos vereségek megtörték a kormányerőket, amiknek a morálját az amerikai és szövetséges haderő kivonása, ha lehet, még tovább rombolta. A CIA értékelése szerint a kormányerők az amerikaiak támogatása nélkül tovább gyengülnek majd, és akár össze is omolhatnak. És bár az amerikai hadvezetés dolgozik a távoli támogatás lehetőségein, a Times szerint ez idáig nem tettek le életképesnek látszó tervet, amiről el is hinnék, hogy működőképes lehet.