Szerencs polgármestere elmagyarázta, miért nem volt más választása, mint beállni Koncz Zsófia mögé
2020 október 24., 16:31
Szerencsen már megtalálták a megfelelő keresztapát
Moldova György megint a kanyarban (!!!) sincs a Ciolkovszkij–Asbóth Oszkár légihíddal (Az eltörött csavar; in: Ferencvárosi koktél – 1974) az ÉLETHEZ képest.
Sárgán villogó jelzőlápát adtak át Szerencsen.
Az erről szóló 5 perc 34 másodperces tudósítás talán a legerősebb, legmélyebb, a XXI. századi magyar társadalom problémáit legátfogóbban bemutató dokumentumalkotás, ami valaha készült. Tessék végignézni, megéri:
link
Forrás
A „hosszú előkészítő munkálatok és egyeztetések után” megvalósult ötmillió forintos projekt „hivatalos üzembehelyezése” alkalmából a körzet országgyűlési képviselője, egyben a projekt kezdeményezője, dr. Koncz Zsófia, a település polgármestere, Nyiri Tibor és a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Igazgatóságának vezetője is beszédet tartott. Méltatták és megköszönték egymás áldozatos munkáját, reményüket fejezték a további közös, eredményes munka folytatásának tekintetébennel kapcsolatosan.
Az egységesen kifejező, tömör, dinamikus dokumentummunkából nehéz kiragadni egyetlen részletet, de talán Nyiri Tibor polgármester kendőzetlen őszintesége a legmegrendítőbb (4:00-nál):
„Úgy néz ki, hogy talán megtaláltuk a megfelelő pályázatot vagy megfelelő keresztapát...”
link
Forrás
A független szerencsi polgármesternek egyébként nem ez az első revelatív erejű nyilatkozata. Tavaly a 24.hu-nak adott interjúban magyarázta el, hogyan is működik az ország (pont úgy, ahogy Kádár alatt), és miért ajánlatos függetlenként támogatnia a fideszes országgyűlési képviselőt.
A történet vége pedig Moldova szerint:
„Országos tervpályázatot írtak ki. A bíráló bizottság, Grobác Dezső Ottokár főmérnök vezetésével, az egymillió forintos első díjat Grobác Dezső Ottokár főmérnöknek ítélte. Az elgondolás szerint légihíd kötötte volna össze a sorompó két oldalát.
1964 végén fel is avatták a »Ciolkovszkij–Asbóth Oszkár» légihidat, melyet az orosz és magyar aerodinamika úttörőiről neveztek el. A légihíd tervét menet közben módosították, rakétakilövő pályákat építettek helyette, a lovas kocsik számára külön zabtartóval, az autók számára pedig beépített televízióval, melyekből már felavatás előtt kilopták a képcsöveket.
De a televízió kisebb károsodása nem zavarta meg az avatóünnepség fényét. Nagyon jól mutattak a matyóföldi, hímzett bádogból készült rakéták, melyeket egy ismert szürrealista iparművész ábrái díszítettek. De a harmadik kilövésnél kiderült, hogy a kilövőszerkezet motorjában eltört egy csavar, melyet, sajnos, hiába kerestek a Kisrakéta Közlekedési Vállalat raktárában. Ezt a csavart ugyanis Angliában gyártják, de mivel ott áttértek a bioelektromos árammal hajtott rakétára, mely úgy működik, hogy az utas kétszer belelehel a motorra szerelt bőrzacskóba, a gyár megszűnt, az utolsó csavart nekünk adták el pulykákért.
Kovács 113 Béla pedig, aki mindezt látta a lezárt sorompó mellől, levágott egy falatot az avas szalonnából, melyet a felesége még a múlt héten csomagolt be neki, és jóízűen elsomolyodott.”