Orbán Viktor új ellenfele: a polgár

július 4., vasárnap 8:06

Sokféle módon lehet definiálni, hogy kik is azok a polgárok, akik nélkül állítólag nem létezik sem ókori, sem középkori, sem modern értelemben vett demokrácia. Ezek a definíciók azonban túl bonyolultak és érdektelenek, így ha egy ismeretlen emberről meg szeretnénk állapítani, hogy polgár-e, sokkal praktikusabb és egyben szórakoztatóbb a híres kacsateszt polgárokra adaptált verziójával dolgozni.

Polgárok esetében mondjuk nem sokra megyünk azzal, hogy “úgy néz ki, mint egy kacsa”.

A polgárok ugyanis baromi sokfélék. Van, amelyik érettségi után is hord nyakkendőt, és csak a Mezzo tévé megy a készülékén, de minden konszolidált kopasz citerásra jut egy zöld hajú tetovált biciklista.

Azzal viszont már sokkal többre megyünk, hogy ha polgárgyanús egyént látunk, arra figyelünk, hogy mit csinál. Ha például azt látjuk, hogy a saját pénzéből támogat neki tetsző szervezeteket, előfizet, adományoz, akkor egy PCR-teszt találati biztonságával mondhatjuk, hogy polgárral van dolgunk. És az külön jó benne, hogy közben fogalmunk sem lehet arról, hogy jobboldali, konzervatív, nacionalista, szocdem, neobalos vagy liberális polgárral van-e a dolgunk. Az ugyanis ennek a híres társadalmi rétegnek politikai állástól - vagy annak hiányától - független alapjellemzője, hogy akar és tud is tenni azért, hogy jobb helyen éljen, és erre hajlandó áldozni is. Ha olyan a helyzet, nem vár az államra, hanem adózott jövedelmének egy részét közcélra fordítva azt teszi, amit helyesnek lát.

Az ilyen ember azonban nem kompatibilis Orbán Viktor rendszerével, akkor sem, ha konkrét politikai kérdésekben ugyanazt gondolja, mint ő. Orbán rendszere ugyanis alattvaló típusú választókra és nem polgárokra van kitalálva.

Ez magyarázza, hogy a kormány most miért hozott rendeletet arról, hogy a civil szervezeteknek minden évben át kell adniuk az államnak az őket pénzzel támogatók listáját. A lépés célja a puszta fenyegetés, a funkciója pont annyi, mint egy másik típusú maffia ismert kézjelének, az ádámcsutka előtt balról jobbra keresztben elhúzott, vízszintesen tartott mutatóujjnak: szavak nélkül üzenni, hogy “kicsinállak”. Orbán azt üzeni minden potenciális támogatónak, patrónusnak, adományozónak és előfizetőnek, hogy elég a polgárkodásból.

De ezzel maximum ellenkező hatást fog elérni. Nem azért, mert ez a frissen módosított kormányrendelet elég nyilvánvalóan alkotmánysértő és egész biztosan önkényuralmi hangulatú. Hanem azért, mert ezzel nemcsak a politikai ellenfeleit, hanem a potenciális szövetségeseit is lenézi és megalázza. Adományozni polgári dolog. Névtelenül adni különösen az. Pont ezért annyira bizarr kísérlet a polgári Magyarország fikciójára tábort és rendszert építő Orbántól, hogy egy körön kívüli és oda soha be nem kerülő bolsevik agresszivitásával és kifinomultságával támad rá a létező legpolgáribb tevékenységre.