Újra szárnyalnak a Dán Dinamitok
2021 június 27., 17:31
Hogyan fordítsd az ellenfél legjobbját a saját javadra?
Az olasz-spanyol mediterrán derbi mellett az angol-dán sem bírt kis téttel: Anglia sorozatban másodszor került közel története második nagy döntőjéhez az 1966-os – győztes - vb-finálé után, míg a dánok – előzetesen talán kevesek által várt módon – remek focival kerültek karnyújtásnyira második Eb-döntőjükhöz az 1992-es emlékezetes diadal után.
Az angol és úgy egyáltalán a világ szaksajtóját főként az a két kérdés dominálta, hogy az angolok a németek elleni meccshez hasonlóan alkalmazkodnak-e a 3 védővel építkező dánok játékához, illetve ha esetleg hátrányba kerülnek, akkor eredménykényszer alatt lesz-e még egy sebességfokozat a torna menedzselését, és az energiák tartalékolását csúcsra járató háromoroszlánosokban? A szerdai elődöntő végül mindkettőre választ adott, és emellett is szolgált taktikai érdekességekkel. Elemzés.
Alkalmazkodni vagy nem alkalmazkodni?
A fő téma a meccs előtt tehát az volt, hogy Southgate ismét átvált 3-4-3-ra, mint a németek ellen, ahol ennek köszönhetően teljesen lenullázta a két német szárnyvédő (Gosens, Kimmich) által okozott veszélyt? Hiszen a dánoknál a tornán Joakim Maehle nyújt zseniálisat hasonló posztról. Vagy maradnak az angolok a bevált 4 védős szisztémánál, amely könnyed sikert hozott a szintén 3 védővel felálló ukránok ellen.
A megoldás végül köztes lett: Southgate ugyan nem dobta az ukránok elleni felállást, de elvégzett egyetlen személyi változtatást – ami valamelyest reagált a dánok alapjátékára. Jadon Sancho helyén az a Bukayo Saka kapott szerepet, aki
- szintén remekül cselező játékos, aki bárkit képes levenni egy az egyben, mint azt az emberfogó csehek elleni meccs is kiválóan demonstrálta,
- részben amiatt, mert az Arsenalban eleinte sokat használták szárnyvédőként labda nélküli munkában is kimagasló, ami kapóra jött a kitűnő formában játszó Maehle ellen.
Ezzel szemben ha a kezdőn nem is, a csapat alaptaktikáján Hjulmand variált többet. Talán éppen megijedve az angol-cseh meccsen látottaktól, ahol Southgate csapata 45 percen át játszi könnyedséggel alakított ki helyzeteket a magasra tolt, emberorientált cseh presszing mögött, nagyban a kiválóan 1v1-ező – végül 12/7 és 6/4 sikeres párharccal, előbbi Meccs Embere teljesítménnyel záró - Saka-Grealish duónak köszönhetően.
A logika tehát világos volt a döntés mögött: a felállt és jól szervezett középmagas blokk előreláthatóan nagyobb fejtörést okozhat a végtelenül lassú, és biztonsági labdajáratásra építő háromoroszlánosoknak, mintha egy feltolt védelem mögé lövöldözhetik be a labdákat a gyors és jól cselező szélsőiknek.
Hamis kilencesek Európa-bajnoksága
A meccs első periódusát így alapvetően a rendkívül fegyelmezett, 5-4-1-es középmagasan meghúzott védelmi vonallal operáló dánok, és az ezt feltörni igyekvő, agresszívan le- és visszatámadó angolok határozták meg.
A fenti képen látható módon így az angol labdakihozatalokat többnyire egy oldalra tudták terelni, de az is látszik, hogy Kane esetleges visszalépéseivel könnyedén létszámhátrányba kerülhetnek a középpályán a dánok. Így a cél többnyire az volt, hogy a szűk pozíciókból kiinduló szélsők fedezőárnyékukkal lezárják a passzsávokat az építkezési fázisban a 3 védővel játszó angolok két játékosa, Walker és Maguire előtt, ez azonban közel sem volt életbiztosítás.
Mivel a vonalak között folyamatosan létszámfölényben voltak az angolok, így szinte mindig volt szabadon megjátszható ember, és az eddigi tornán a sokszor redundánsnak ható, a Spursben sokat látott Kane-visszalépések is értelmet nyertek, és Olmo hasonló szerepköre után itt is komoly meccsbefolyásoló tényezővé tudtak válni.
Arra, hogy ezek minél kevesebbszer történjenek meg, azért természetesen volt elképzelése a dán csapatnak. A fent is látható szokásosnál mélyebb védekezésből nagyon tiszta, ún. pressing triggerekre (letámadást kiváltó esemény, pl. rossz labdakezelés, hátrapassz) átváltottak a szokásos 3-4-3-as letámadásukba, amivel néhányszor egészen az egész meccsen bizonytalan Pickfordig tudták terelni a játékot.
Erősségből gyengeség
A dánok az Eb eddigi részén alapvetően a gyors, főleg szélső túltöltésekre építő akciókra alapoztak, ahol többnyire egy felpassz – a válogatottban hihetetlenül összetett szerepkört ellátó – Höjbjergtől a szélső támadók felé, lekészítés, majd egy harmadik emberes befutás Delaneytől/valamelyik szárnyvédőtől vagy csatártól volt egy gyakori mintázat.
Ehhez pedig kulcsember volt az Atalantában sok más társa mellett (Gosens, Hateboer, Castagne) kimagasló szárnyvédővé fejlődő Joakim Maehle. A vele szemben felálló Bukayo Saka így többnyire mélyebben helyezkedett letámadáskor, mint a túloldalon Sterling, és amúgy is lelkesen visszazárt a felfutó dánnal.
Emiatt az amúgy erősségnek számító gyors dán labdakihozatalok és kontrák jóval kevésbé tudtak érvényesülni, így sokszor például Stryger Larsennek kellett a szokásosnál mélyebben visszalépnie szinte a középhátvédek vonalába, hogy segítse a labdakihozatalokat.
De Maehle hatástalanítása mellett a döntő csapásokat is az ő oldalán tervezték bevinni az angolok, kihasználva azt, hogy ő elsősorban támadóerényei miatt remek, ráadásul mögötte az a Vestergaard volt, akire például Lukakuval utaztak a belgák is a csoportmeccsük második félidejében.
Ez a probléma felerősödött az – amúgy egész meccsen brillírozó, 16/10 sikeres cselt végrehajtó – Sterling becserélésével, mikor Grealish váltotta Sakát. A sokat vitatott tizenegyes is egy ilyen szituáció után érkezett.
Az összképhez hozzátartozik, hogy a már-már szokásos Hjulmand váltás, mikor a csapat 3-5-2-re áll át a második félidő derekán most teljesen balul sült el, így ugyanis
- a pálya centrumában visszalépegető játékosokat könnyebben tudták felvenni a dán középpályások,
- de a kontrákhoz, vagy hosszabb labdabirtoklási fázisokhoz egyszerűen nem volt elég embere az amúgy is fizikailag megfogyó dánoknak, így maradtak a meccs utolsó 20-25 percére a céltalan fellőtt labdák Poulsen felé, akinek a fejpárbajait követően nem tudta ki felszedni a lecsorgókat, amiben az erejével teljesen elkészülő Damsgaard pl. remek volt.
Így Hjulmand és csapata végül nem tudta eltüntetni ezúttal a két csapat közti különbséget, és a folyamatosan növekvő angol nyomást sem tudták tartani, miközben ők a második félidőtől kezdve semmilyen veszélyt nem tudtak jelenteni Pickford kapujára, így aligha érdemes leragadni a tizenegyes vitathatóságán is.
link
Forrás
Az angol meccsterv nem volt látványos, de a dánok gyenge pontjait tisztán felismerte, és addig nyomta őket, amíg az be nem jött. Míg Hjulmand most nem tudott úgy váltani, hogy kibillentse a meccset a holtpontról, saját csapatának előnyt szerezve.
A meccs végét végül stílszerűen, a labdát okosan eldugva zárták le az angolok, esélyt sem adva a cseréit hamar elhasználó, így Jensen sérülése miatt a meccset emberhátrányban befejező dánoknak arra, hogy felérjenek a kapujuk elé.
link
Forrás
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.