A szirénákat leszerelték, de ahol megszólaltak, ott sem tudták az emberek, hogy mit kell tenni

A Németország nyugati tartományait végigpusztító rekord árhullám levonulásával egyre több jel mutat arra, hogy a jelzőrendszer hibái is kellettek ahhoz, hogy több mint 170 ember halált okozza az árvíz Európa egyik legfejlettebb részén.

Pedig az előrejelzések pontosak voltak

Az Európai Árvízi Figyelmeztető Rendszert (EFAS) kidolgozó brit hidrológus, Hannah Cloke szerint a német hatóságok pár nappal a katasztrófa előtt komoly figyelmeztetéseket kaptak, mégsem kezdődött meg az emberek kimenekítése az érintett területről. Az európai rendszert a 2002-es elbai és dunai árvizek után éppen azért hozták létre, hogy a jövőben időben érkezzenek a vészjelzések, és elkerüljék a magas áldozatszámokat és a milliós károkat.

A EFAS rendszerében műholdakról figyelik az időjárást, a beérkező adatokat pedig különböző európai intézetek dolgozzák fel. Az EFAS központja az angliai Readingben működik, ahonnan naponta adnak ki előrejelzéseket, de svéd és szlovákiai intézetek is beszállnak az elemzésbe. Ezeket napi kétszer frissítik, és igény szerint figyelmeztetéseket is küldenek. A rendszer 2012 óta már teljes üzemben működik, Cloke pont ezért tartja a rendszer hatalmas kudarcának a mostani katasztrófát.

A rendszer már július 10-én, azaz majdnem egy héttel az árhullám előtt riasztott, hogy a Rajna németországi és svájci szakaszain nagy valószínűséggel áradások várhatók, valamint Belgiumban a Maasnál is nagy a kockázat. Németországban a bajor, a hesseni és a szászországi hatóságok összesen 25 figyelmeztetést kaptak arról, hogy baj lesz,

de a különböző közigazgatási szintek közötti rendszer olyan bonyolult, hogy a lakossághoz már nem jutottak el időben.

A védekezésért a tartományi kormányok felelősek, de a gyakorlati előkészítés és a helyzet felmérése már a járások vagy a városok feladata. Baj esetén is a helyi vezetőknek kellene figyelmeztetniük a lakosságot hangosbemondókkal vagy szirénákkal. Bár a katasztrófavédelem szerint ezek tökéletesen működtek, egy héttel a pusztítás után egyelőre nem sikerült megállapítani, miért nem tudták időben kimenekíteni az elsodort települések lakóit.

A különböző hatóságok és pártok egymásra mutogatnak.

Nem volt mivel riasztani

A katasztrófavédelem vezetője szerint ők hiába küldik el időben a figyelmeztetést, ha a települések nem reagálnak időben. Armin Schuster azt mondta, hogy a múlt héten 150 figyelmeztető jelzést küldtek ki. Azonban sok településen a fenntartási költségek miatt egyszerűen leszerelték a szirénákat, már az egész országban nagyjából csak 15 ezer maradt üzemben. Például a hidegháború vége óta Berlinben és Münchenben már egy sziréna sem működik.

És bár az elmúlt években kiépítettek egy digitális riasztórendszert, a természeti katasztrófáknál éppen az elektromosság vagy a mobilhálózat az első, ami csődöt mond, így ezekre nem lehetett számítani. Éppen tavaly szeptemberben tartottak Németországban egy figyelmeztető napot, amikor egy telefonos alkalmazásnak egymillió embert kellett volna a mobilján keresztül riasztania, de nem történt semmi, vagy több mint fél órát késett a jelzés.

Viszont a települések vezetői szerint a megmaradt szirénák sem voltak elég hangosak, vagy használhatóbb jelzéseket is adhatnának. Például már egy olyan jelzés is életeket mentett volna, ami arra figyelmezteti az embereket, hogy ne menjenek le a pincéjükbe. Ráadásul, mivel a régi szirénák még mindig úgy szólnak, mintha nehézbombázók jönnének, az emberek többsége azt sem tudja, mit kell tenni, ha vijjogást hall. Volt, ahol a tűzoltóautók mentek körbe szirénázva, de mivel sehol sem volt tűz, sokan ezt sem tudták hova tenni.