Demeter: Európa Soros György gázkamrája; mi vagyunk az új zsidók
2020 november 28., 11:57
Soros György negatív megítélése enyhült, de a magyarok ötöde ettől még erősen antiszemita
- Az antiszemitizmus kétségkívül jelen van a magyar társadalomban, de talán erősebbnek tűnhet, mint amilyen mértékű valójában.
- Antiszemita incidensek hazánkban inkább verbális formában történnek, Nyugat-Európához képest sokkal ritkábban materializálódnak erőszakos támadásokban és vandalizmusban.
- A legfrissebb adatok alapján a magyar felnőttek 36 százaléka mérsékelten vagy erősen antiszemita.
- Minden tizedik magyar kételkedik abban, hogy léteztek gázkamrák a koncentrációs táborokban.
- Soros Györgyöt egyértelműen a kormány kampányai tették fel a magyar „antiszemitizmus térképre”.
Heisler András, a Mazsihisz elnöke egy történettel kezdte a magyarországi antiszemitizmusról szóló legfrissebb jelentés keddi sajtótájékoztatóját. A nemrég felújított, Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában 12 éves lányok bat micváját tartották, de a szülők nem járultak hozzá ahhoz, hogy nyilvános felvételek készüljenek az ünnepélyen. Attól féltek ugyanis, hogy ha kiderül bárki számára, hogy zsidók, akkor valamilyen hátrány vagy támadás éri őket. Heisler azt mondta, bár ma hazánkban nincs olyan mértékű antiszemitizmus, ami miatt direkt félniük kellene az embereknek (például Nyugat-Európához képest, azon belül Franciaországban a legtöbb az erőszakos támadás), ugyanakkor
mindig nagy kérdés, hogy érdemes-e más országok zsidóságának a helyzetéhez viszonyítani a magunkét, vagy inkább a saját miliőnkben értelmezzük azt.Sajnálatosnak tartja, hogy az antiszemitizmus továbbra is jelen van Magyarországon, minden párt hívei között és mindenféle társadalmi rétegben, de ami szerinte még kétségbeejtőbb, az az, hogy egyre többször találkozunk a holokauszt relativizálásával. Az elnök a bevezetőt azzal zárta: „A holokausztot követően senki sem lehet kicsit antiszemita”.
Incidensriport
A jelentés a Mazsihisz megbízásából készült, a Goldziher Intézet és a Medián külön végeztek hozzá kutatásokat, az eredményeket viszont fontosnak tartották együtt publikálni. Az első, antiszemita incidensekről szóló részt Félix Anikó, a Goldziher Intézet tudományos titkára mutatta be. Ehhez a 2019-2020-as időszakból három helyről gyűjtöttek adatokat: bárki számára nyíltan elérhető forrásokból (híroldalak, közösségi média), a Mazsihiszhez érkező bejelentésekből, illetve a Mazsihisz Biztonsági Szolgálatának saját gyűjtéséből.
Ezek alapján 2019-ben 53, 2020-ban 70 antiszemita esetet regisztráltak, és bár ez Nyugat-Európához képest alacsony, az utóbbi években folyamatosan nő a számuk.Az eseteket a következő kategóriákba sorolták:
- fizikai támadás,
- fenyegetés,
- rongálás,
- gyűlöletbeszéd,
- antiszemita összeesküvés-elméletek
- és közéleti antiszemitizmus.
A tettleges incidensek eleve alacsony száma tovább csökkent, viszont a verbális esetek száma nőtt, ezt részben a koronavírus miatti helyzet is magyarázza a kutató szerint. A legtöbb gyűlöletbeszédből volt (ezek meghatározásában a Btk. az irányadó), 2019-ben 20, 2020-ban már 31 ilyen esetet tudtak egyértelműen ide sorolni.
Ami az elkövetők szociodemográfiai jellemzőit illeti, nem lehet általánosítani, alapvetően viszont főleg szélsőjobboldali meggyőződésű emberek követnek el antiszemita támadásokat. A Mi Hazánk Mozgalom eseményein kiemelkedően sokszor fordult elő gyűlöletbeszéd. Félix kihangsúlyozta azt is, hogy az antiszemitizmus, a rasszizmus és az Izrael-ellenesség jellemzően összekapcsolódik Magyarországon, a roma holokauszt emlékművei is többször voltak célpontok.
Nem sokkal maradt el a gyűlöletbeszédtől a közéleti antiszemitizmus kategóriája, 2019-ben 20, 2020-ban 29 ilyen esetet azonosítottak. Ide az olyan incidenseket sorolták, mint például bizonyos történelmi események egyoldalú, a zsidóság szempontjából aggályos bemutatása (például az, hogy Wass Albert bekerült a Nemzeti Alaptantervbe, vagy épp Demeter Szilárd elhíresült gázkamrás nyilatkozata) vagy nyíltan antiszemita, szélsőjobboldali személyek dicsőítése, kitüntetése - utóbbiból a magyar kormány és a kormánymédia is bőven kivette a részét. Ezek által viszont, mint mondta, félő, hogy normalizálódik az antiszemitizmus a közbeszédben.
A regisztrált esetekre olyan aktuálpolitikai események is hatással voltak, mint a 2019-es önkormányzati választások (például pejoratív jelleggel Dávid-csillagot firkáltak egyes jelöltek plakátjaira) vagy épp az amerikai elnökválasztás és a QAnon mozgalom összeesküvés-elméletei. Emellett vannak visszatérő rendezvények is, melyek rendre alkalmat teremtenek az antiszemita incidensekre, ilyen például a szélsőjobboldali szervezetek által évente megtartott Kitörés túra.
Visszatérő téma Soros György is, akinek a kormánypárt politikai kampányban való megjelenítéséről mind Félix Anikó, mind később Hann Endre óvatosan fogalmazott. Nem nevezték egyértelműen antiszemitizmusnak az ábrázolását, hanem úgy fogalmaztak, hogy az ellene folyó kampány „antiszemita sztereotípiák és összeesküvés-elméletek bizonyos meghatározó elemeit is tartalmazza”.
Érdekes módon a két év alatt a hét rongálást többnyire olyan, vidéki helyszíneken követték el, ahol számottevő zsidó közösség már nem él, de vannak rájuk emlékeztető épületek és műemlékek (például 2019-ben szétverték Hajdúszoboszlón a frissen lerakott botlatóköveket, vagy 2020-ban az országban több helyen zsidó temetőben sírokat döntögettek).
Az antiszemita-összeesküvés elméleteknek pedig 2020-ban a koronavírus terjedésével, terjesztésével kapcsolatos teóriák, illetve a járványellenes intézkedések tudományos szempontból finoman szólva is megkérdőjelezhető magyarázatai adtak nagy lendületet.
Zsidók a közvélemény szemében
Ezután Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója foglalta össze a 2019-es, antiszemitizmust vizsgáló közvélemény-kutatásuk lényeges pontjait, melyet egy 1200 fős, reprezentatívnak tekinthető mintán végeztek, személyes adatfelvétellel. Mivel ezt évek óta azonos metodikával végzik, számos kérdésben látni lehet, milyen irányba változott a helyzet az utóbbi években. Azért kezdésként ő is megjegyezte, hogy különös hangulata van annak, hogy a zsinagóga felé tartva az ember belebotlik egy sorosozó emojit ábrázoló óriásplakátba.
A felmérés alapvetően szélesebb kontextusban vizsgálja a zsidók megítélését, és kiderült, hogy a zsidósággal kapcsolatos témák továbbra sincsenek a közgondolkodás előterében. Maguktól például nagyon kevés megkérdezett, csupán 7 százalékuk tudott felidézni a zsidó közösséget érintő ügyeket, és ezek egy része ráadásul elég zavaros emlék volt. A magyar társadalom 2015 vége óta a migránsok ellen érzi a legerősebb ellenszenvet - mely még a korábban vezető, romák iránti ellenszenvnél is erősebb -, a migránsokat pedig leginkább az arabokkal és a feketékkel azonosítják. A zsidók megítélése ezekhez a csoportokhoz képest kifejezetten javult.
A Mediánnál az antiszemita attitűdöknek két dimenzióját mérik, a kognitívat és az affektívet. A kognitív dimenzióban arra kérdeznek rá, hogy egy illető milyen mértékben ért egyet a zsidókkal, zsidósággal kapcsolatos tévhitekkel, negatív képzetekkel, összeesküvés-elméletekkel.
2019-ben javult a helyzet az azt megelőző két évhez képest, az erősen kognitív antiszemiták aránya a 2018-ban mért 21 százalékról 16 százalékra csökkent, a nem antiszemitáké pedig 38 százalékról 44-re nőtt.Hann Endre elmondta, hogy a legelterjedtebb zsidóellenes állításokkal (ezek többek közt a zsidók befolyására, az általuk a cél érdekében alkalmazott, tisztességtelennek vélt eszközökre, vagy épp egy titkos, globális zsidó összeesküvésre vonatkoztak) még mindig a társadalom közel egyharmada ért egyet. Úgy gondolja, hogy ennek a táptalaja a dezinformáltság, az „igazság utáni politika”, hiszen egy átlagember egyre kevésbé képes megítélni, hogy mi igaz, és mi nem.
Azt pedig egyenesen riasztónak és megdöbbentőnek tartja, hogy egy, konkrétan a numerus clausust megidéző állítással, miszerint bizonyos területeken korlátozni kellene a zsidók számát, 23 százalék értett egyet.A másik dimenzió az affektív antiszemitizmus, ebben a zsidósághoz fűződő érzelmi viszonyra kérdeznek rá, tehát hogy valaki mennyire érez ellenszenvet vagy épp szimpátiát a zsidók iránt. Itt a mérsékelten antiszemiták aránya nőtt 9-ről 11 százalékra, a nem antiszemitáké maradt 71 százalék.
Ezen a ponton Hann megemlítette azt is, hogy akkor következett be jelentős közhangulatváltozás, amikor 2010-ben megjelent a politikában a Jobbik: előtte maximum 14 százalék mondta azt, hogy ellenszenvet érez a zsidók iránt, 2010-ben viszont ennek duplájára, 28 százalékra ugrott fel ez a szám, és azóta egyik évben sem csökkent ez 21 százalék alá.
A két dimenzió összesítése után azt látjuk, hogy a felnőtt magyar lakosság 20 százaléka erősen, 16 százaléka pedig mérsékelten antiszemita, a fennmaradó 64 százalék nem tekinthető annak. Hann viszont nem győzte hangsúlyozni, hogy ezek interjúhelyzetben kiváltott válaszok, a hétköznapokon az emberek egy része a zsidókkal kapcsolatos ellenérzéseit sokkal kevésbé fejezi ki nyíltan, miközben azt sem lehet kizárni, hogy egyesek tudatosan igyekeztek kerülni az antiszemitizmus látszatát. Egyébként ugyanaz a személy nem feltétlenül reagál ugyanúgy a két dimenzióban: bár nagyban fedik egymás, előfordulhat például, hogy az egyikben valaki csak mérsékelten antiszemita tartományba esik, míg a másikban erősbe.
Lakóhely, életkor, iskolázottság szerint nem igazán vannak különbségek a zsidóellenesség mértékében, és ez politikai preferenciák mentén sem annyira kiugró, mint gondolnánk.
Az antiszemitizmus és az előítéletesség alapvetően a rendpárti, konzervatív, gyakran szélsőjobboldali meggyőződésű emberekre jellemző.Olyan párhuzamok is jól látszódnak, hogy az LMBTQ-ellenes válaszadók az átlagnál nagyobb arányban minősíthetők antiszemitának, és ugyanők nagyobb arányban szigorítanák az abortuszt, támogatnák a halálbüntetést vagy büntetnék a kábítószerfogyasztást börtönnel, mint a nem antiszemiták.
A politikai preferenciákat illetően csak a Jobbik szavazói közt kiemelkedően magas az antiszemita érzelműek aránya: a párt hangvételének mérséklődése ellenére még mindig 37 százalékuk erősen antiszemita (2018-ban ez még 44 százalék volt), további 22 mérsékelten az. A Fidesz és a DK szavazóinak például 21 és 19 százaléka idegenkedik erősen a zsidóktól, ez az össznépességet tekintve átlagos arány. A legalacsonyabb értéket, 5 százalékot a Momentum szimpatizánsai között mérték.
A kérdőív kitért a holokauszt teljes és részleges tagadására, illetve a holokauszt relativizálására is.
11 százalék véli úgy, hogy „a koncentrációs táborokban nem is voltak gázkamrák”, 16 úgy gondolja, hogy „a szörnyűségek nagy részét a zsidók csak utólag találták ki”, 21 százalék pedig úgy, hogy „a zsidó áldozatok száma sokkal kevesebb volt, mint azt általában állítják”. Hann Endre szerint ezek az értékek részben magyarázhatók az idő múlásával, de ettől függetlenül a hazai történelemoktatás színvonalára sem vet jó fényt az, hogy minden tizedik ember elhiszi, hogy nem léteztek a gázkamrák.
A kutatás 2017 óta Soros Györgyöt is beemelte a témái közé, nyitott és nem nyitott kérdések formájában is. Ami a hozzá társított két leggyakoribb asszociációt illeti, megfordultak a 2018-as arányok: 2019-ben a teljes népesség 26 százaléka társította hozzá azt, hogy „gazdag, befolyásos, üzletember”, míg 21 azt, hogy „migránsok”. A harmadik helyen 16 százalékkal az áll, hogy „aljas, hazaáruló”, ez viszont 2018-ban még csak 13 százalék volt. Ha pedig összesítjük az összes különböző asszociáció eredményeit, akkor azt látjuk, hogy bár a többség inkább negatív dolgokat társít a milliárdoshoz, azonban a megítélése 2017-hez képest sokat enyhült.
A nem nyitott kérdésnél azok közül lehet választani, hogy Soros „elsősorban hatalomra törő, önző üzletember, aki világméretekben igyekszik a saját érdekeit előmozdítani” vagy „nagylelkű, a jó ügyeket felkaroló milliárdos, aki óriási összegeket költ fontos társadalmi problémák megoldására”. 2019-ben a megkérdezettek 57 százaléka volt negatív, 30 százalék pedig pozitív véleménnyel a milliárdosról, a többiek nem tudtak/akartak válaszolni.
Más történelmi személyiségek zsidóságára is rákérdezett a kutatás, és a válaszokból arra következtettek a közvéleménykutatók, hogy Soros György zsidó voltának az átlagnál jóval szélesebb körű ismeretét nehéz mással magyarázni, mint a kormányzati kampánnyal, illetve az azt övező diskurzussal.Annak ellenére, hogy a plakátok és a nemzeti konzultáció kifejezetten nem említette Soros származását, a magyar lakosság jó része alighanem mégis csak az ezzel kapcsolatos diskurzusból értesülhetett erről. Enélkül ugyanis nem lenne logikus, hogy miért gondolják többen zsidónak Sorost, mint Kertész Imrét, hiszen utóbbi nyilatkozataiban különösen sokat emlegette zsidóságát.
A részletes jelentés elérhető a Mazsihisz honlapján.