Áprilisban az is kérdéses volt, hogy sportolhat-e még valaha, most bronzérmet nyert öttusában Kovács Sarolta
Remek versenyzésel harmadik lett a tokiói olimpián öttusában Kovács Sarolta. Teljesítményének értékét tovább növelni, hogy egy március 31-i rutinműtét után fellépő komplikáció miatt nemhogy az olimpiája, de a további sportolói karrierjét is fel kell adnia 30 évesen.
Kovács a márciusi világkupán a bal térdében komoly fájdalmat érzett, ezért úgy döntött, megműtteti. A laparoszkópos műtétet a Sportkórházban végezték el, annyira rutinnak számít, hogy 10 nappal később már edzésbe is állhatott. Csakhogy - ahogy az Indexnek elmesélte a tokiói verseny előtt - „amikor elkezdtem edzeni, nagyon nagy fájdalmaim voltak a vádlimban. Először nem is mertem szólni, gondoltam, talán túl korán kezdtem az edzést, vagy nagyon megerőltettem, esetleg a műtét utáni pihenésben beállt a vádlim. De tíz nap elteltével sem múlt el, a végén már annyira fájt, hogy sírva aludtam el, és éjszaka is gyakran felébredtem emiatt. A jegelés sem segített”.
Kovács eleinte azt hitte, hogy csak be van állva a lába, de nem akart elmúlni a fájdalom. Egy orvos javaslatára MR-vizsgálatra ment, ahol kiderült, hogy vérrög keletkezett a vádlijában. Ez április végén volt.
A trombózis miatt azt mondták neki, hogy nemhogy az olimpiát, de azt is felejtse el, hogy valaha újra sportolhat, mert a vérrög felszökhet a tüdeje felé.
A SOTE klinikáján aztán folyamatos kontroll mellett beállították a gyógyszereit, Merkely Béla pedig engedélyezte neki, hogy óvatosan újra kezdje az edzéseket. A karidológus stábja úgy ítélte meg, hogy a vérrög kezd felszívódni, illetve szervülni, vagyis nem tud elmozdulni, így nincs akadálya annak, hogy folytassam a munkát - nyilatkozta még májusban a Nemzeti Sportnak az öttusázó. Miután ekkor már véralvadásgátlót szedett, ezért a lovaglást és a vívást még ki kell hagynia.
„Ez egy elég nehéz időszak volt, mert két hónap igazából kimaradt nekem” - emlékezett vissza a tokiói verseny előtt Kovács. „Sok volt a kihagyás, ez biztos, de szerintem megerősödtem, lelkileg és mentálisan nagyon. Hogy a testem fizikailag vissza tudott-e jönni, az majd kiderül, utólag okosabbak leszünk”.
Visszaemlékezve a tavaszra, azt mondta: „Volt, hogy teljesen le kellett állnom, és tényleg csak feküdtem, és csak nagyon picit mozoghattam, úgyhogy ezekben az időkben azért elég nehéz volt. Voltak álmatlan éjszakáim, hogy el kell engednem az egészet, de szerencsére most itt vagyok”.
Utólag azt mondja, hogy maradt benne rossz érzés,
„azért alakult ki ugyanis vérrög a lábamban, mert a műtét után nem kaptam vérhígítót. Pedig még rá is kérdeztem, hogy talán elfelejtették felírni, de azt mondták, nem kell, ami elég bosszantó, mert ugyebár minden műtét után megvan az esélye a trombózisnak. Szerintem semmi probléma nem lett volna, ha adnak”.
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy külön kiemelte az orvosát, Kynsburg Ákost, aki végig segítette a felépülését és a SOTE Klinikát is, de a gyógytornászának és még sokaknak is megköszönte. Már nagyon boldogan azt mondta, hogy nehéz volt ez az év, nagyon sok edzés kimaradt, tényleg úgy volt, hogy a sportot is fel kell adnia, de itt van és bronzérmet nyert.
